Krusovszky Dénes: Ez nem elégikus vallomás
Mint aki nem volt hajlandó megtanulni
a rozsda vegyjelét,
ezért az élet összes iskolájából kicsapták:
pontosan olyan
nem vagyok.
De ha hunyorogva nézek bármire,
paradigmát látok nyiladozni.
Mert az alanyi költészet csak fedő bűn.
Ez a sörnyitó pedig véletlen egybeesés,
hiába fáradt és okos, mint egy závadapéter.
Tudtad, hogy a szerelem az egyetlen szó,
ami visszafelé olvasva meleresz?
Inkább elhallgatok, mielőtt késő lesz tengerre szállni.
A parizerszínű derengésben különben sem látom jól,
hogy a te arcodat vagy
valaki másét nem látom jól.
Turi Tímea: Hinta
Megfigyeltem, hogy a játszótéri hintában
vagy ül valaki, vagy nem.
Ha viszont a szél libegteti, oda is képzelhetek
egy játékos kedvű szellemet.
Meg nem is.
Olyan ez, mint a férfiak bánata
a harmadik gyerek vagy a hatodik sör után:
visszafordíthatatlan, de kialudható.
A nők bánata nem ilyen,
de erről nem beszélhetek.
A diszkréciót tanultam meg leghamarabb
köztetek. És felejtettem el leghamarabb
mások közt.
Ti vagytok a mások is.
Holnaptól korán kelek, mint egy hasonlat,
hogy ne maradjak le rólatok,
akik nem alszotok soha.
Izsó Zita: A béke definíciója
Az ostromlott égben senki nem lakik,
csak akkor, ha nem ostromolják.
Ezért keressük ki a béke definícióját a szótárakból,
és fordítjuk le láthatatlan tengerek nyelvére:
hogy lakályosabbá tegyük a helyet, ahonnan hiányzunk.
A szótárírók nemzedékét elönti az idő,
mintha az időt öntené el a szótárírók nemzedéke,
de lehet, hogy a nemzedékek idejét szótárazzák az írók,
csak még nem értjük jól,
mert a parkban akkora a madárzsivaj,
hogy senki se hallja tőle a madárzsivajt.
Aztán egy szomorúság gyerekkorára gondolok.
Hogy felnőtt a csöpp Melankólia!
Mondják majd azok, akik a kamaszkorral
pont hányadán állnak.
Azt hiszem, pszichológiai okokból viselkedik így-úgy a lélek.
Mindenesetre belépek az erdőbe, összezárul mögöttem a zöld,
mert egymáshoz könyörületesek a fák,
de bennünket mentenek meg a levegővel.
