Az eltelt majdnem négy hónap történései minden bizonnyal mélyen beleivódtak a lengyel nemzettudatba. Az egész világ láthatta, amint tárt karokkal fogadták az ukrán asszonyokat, gyerekeket és időseket. Önkéntesek tömegei várták őket forró itallal és étellel, elsősegélyt, hajlékot nyújtottak nekik, az önzetlenség nem ismert határt, mindent elkövettek azért, hogy a szomszédos államból érkezők Lengyelországban is otthon érezzék magukat.
Nyoma sem volt annak a menekültektől való elzárkózásnak, amit Európa az előző években tapasztalt. A varsói határőrség vasárnapi közlése szerint egyébként az Ukrajna elleni orosz agresszió megkezdése, február 24. óta 4,166 millió ember lépte át a lengyel-ukrán határt. Különösen a háború elő napjaiban érkeztek tömegesen az ukránok, s a lengyelek erejükön felül segítettek a rászorulóknak.
A televíziókban is mutatott képsorok alapján arra következtethettünk, hogy gyakorlatilag egész Lengyelország megmozdult a háborús menekültek megsegítéséért. A Kantar ügynökség felmérése meg is erősíti mindezt. Mint a Gazeta Wyborcza által közölt közvélemény-kutatás írja, mindössze minden negyedik válaszadó vallotta be, hogy eddig még semmilyen módon nem járult hozzá az ukránok megsegítéséhez. Ugyanakkor 73,5 százalék úgy nyilatkozott, hogy ha változó mértékben is, de kivette a részét ezekből az akciókból.
Tomasz Slupik, a Sziléziai Egyetem politológusa szerint az eltelt hónapok eseményei elegendők voltak ahhoz, hogy megdőljön a lengyelek idegengyűlöletéről szóló mítosz. Utalt arra, hogy már a háború előtt is sok ukrán tartózkodott Lengyelország területén. „Észre sem vettük ezt a változást, pedig évekig együtt éltünk Ukrajnából érkező bevándorlókkal. Ez azonban egyfajta párhuzamos élet volt abból a szempontból, hogy nem kerültünk egymás útjába. A háború azonnal felértékelte az ukránok ittlétét” – mondta el a politológus a Wyborczának. A szakértő azonban hozzátette, mindez még nem feltétlenül jelenti azt, hogy alapvetően megváltozik a lengyeleknek az idegenekkel kapcsolatos hozzáállása, s az ország általában is nyit a menekültek felé. Mint mondta, ha a tanulmányt a közel-keleti menekültekről készítették volna, „az eredmények minden bizonnyal mások lennének”.
A felmérés azt mutatja, hogy a nők hajlamosabbak a segítségnyújtásra: 78 százalékuk mutatkozott nyitottnak erre, a férfiaknál 68,5 százalék volt ez az arány. Szintén szívesebben segítettek a magasabb képzettségű és iskolázottságú lengyelek, illetve a városokban élők. A felmérés arra is kiterjed, hogy az egyes pártok szavazói hogyan viszonyultak ehhez a kérdéshez. Eszerint a Szymon Holownia által alapított ellenzéki párt, a Lengyelország 2050, továbbá a Polgári Platform szavazói, illetve a baloldaliak különösen hajlamosak segíteni, míg a legkisebb hajlandóságot az agrárpárt, a Lengyel Néppárt szavazóinál mérték. Összefüggést láttak a szavazási hajlandóság és a segítségnyújtásra való hajlandóság között is: azok a legkevésbé segítőkészek, akik nem szándékoznak elmenni a választásokra. A jobboldali kormánypárt, a Jog és Igazságosság támogatóinál is kifejezetten magas, 76,1 százalékos azon önzetlen polgárok aránya, akik azt mondták, segítettek, vagy még mindig segítenek valamilyen formában az Ukrajnából érkezett menekülteknek.
