Az alapító atyák által úri klubként megálmodott Európai Unió minden kétséget kizáróan illúziónak bizonyult. A keleti bővítéssel sáros csizmák kerültek az asztalra, és kalappal a fejükön fütyülnek egyesek a demokrácia szentélyében.
Az Uniónak nincs jogi eszköze ellene, a zsarolásra csupán zsarolással tud válaszolni. Az uniós pénzek visszatartása hellyel-közzel kényszerítő erővel bírt, a lengyel vezetés visszakozott is, Orbán Viktor azonban derekasan állja a sarat. Az orosz olajembargó és Kirill pátriárka szankcionálásának megvétózása után most épp Ukrajna és Moldova tagjelöltségét teszi bizonytalanná azzal, hogy összekötné azt Grúziáéval és Bosznia-Hercegovináéval. Ez már a rendkívül türelmes bizottsági vezetésnek is sok, Ursula von der Leyen hétfőn maga is arról beszélt, hogy az EU-nak meg kell szüntetnie az egyhangúság követelményét a külpolitikai ügyekben, gyorsabban kell reagálnia a geopolitikai fejleményekre.
A hogyanra azonban az EB-elnök sem tudott válaszolni, mint ahogy az Európai Parlament sem. A brüsszeli testület már kezdeményezte a többségi döntéshozatalra való áttérést a külpolitikai kérdésekben, de az alapszerződések módosítása nélkül a többség továbbra is a zsarolók fogságában fog vergődni. Pillanatnyilag csupán Orbán Viktor ágálása jelent problémát, ami a pénzmegvonással előbb-utóbb kezelhető, de mi van akkor, ha valamely nettó befizető tagállam kezdi átvenni a magyar modellt? A hétvégi francia választás intő jel, a válság a szélsőségek erősödését fogja hozni.
Az EU geopolitikai okokból a demokrácia és a jogállamiság terén igen rossz bőrben lévő államok előtt készül szélesre tárni a kapuit, miközben arra sincs eszköze, hogy tagállamaiban megállítsa a jogállamiság szisztematikus lebontását. De meg fogják találni a megoldást, és mi csak remélhetjük, hogy nem a Huxit lesz az ára.