Raszputyinhoz hasonlítják, ha kissé fellengzősen is, de nem alaptalanul. A Brezsnyevet kúráló grúziai javasasszony éppúgy jellemző figurája kora Oroszországának, mint ahogy a századelőn az volt a „szent embernek” titulált eszelős, a cárné kegyence. Elődjéhez méltó, karizmatikus sarlatán volt, a néplélek avatott ismerője, tömegek bálványa, ráadásul évtizedekig bejáratos Moszkva leghatalmasabb köreibe – rendkívüli karrierje egészen a Putyin-éráig ívelt.
Dzsuna, polgári nevén Jevgenyija Davitasvili (1949–2015) otthonába a KGB emberei rontottak be egy napon, 1980-ban, és repülőgépre ültették a csodatévő hírében álló nőt, mert a leépülő Brezsnyev elvtárson az orvosok már nem tudtak segíteni. A pártfőtitkár két évvel később elhalálozott, ám a kuruzslóból országos sztár lett – mi ez, ha nem maga a csoda? Megérezte a csernobili katasztrófát, kísérteties látomásában lángok csapkodtak, emberek menekültek; legalábbis így mesélte, utólag.
Asszír nemzetiségű apja Iránból vándorolt a Szovjetunióba, anyja kozák lány, vezetéknevét grúz férjétől kapta: ennyi talán stimmel. A többi csupa homály. Szakmai követelmény lehetett a rejtélyeskedés, hiszen abból élt – és nem is rosszul –, hogy elhitték neki, misztikus kapcsolatot tart a túlvilággal.
Rajongótáborát szaporították a közkedvelt tévéműsorok, ahol azt tanácsolták a nézőknek, tegyenek a képernyő elé egy pohár vizet, az adás végére feltöltődik gyógyító energiával.
Dzsuna szemlátomást élvezte a hírnevet, a rivaldafényt. Ifjan keleties szépség volt, feltűnő jelenség, amit öltözékével is hangsúlyozott jól megkoreografált szeánszain. Rövid szoknyában, harisnyában, ezüstszínű selyemmellényben, rakásnyi ékszerével egy nyugati tudósító szerint úgy festett, mint Cher Az eastwicki boszorkányokban. Celeb módjára kisebb filmszerepeket vállalt, sőt a Komszomolszkaja Pravda azt is megírta, amikor Alla Pugacsova énekesnőhöz vágta a hamutartót.
„A szovjet idők legvégén és főleg a szétesés után nagy divatja volt az eksztraszenszorikának, az eksztraszenszeknek nevezett mindenféle félhülyéknek. A politikai elbizonytalanodás mindig megnöveli az egzotikus témák iránti érdeklődést” – jegyzi meg kiváló kollégánk, M. Lengyel László, akkortájt moszkvai tudósító. Dzsuna tudományát kipróbálta Viszockij és Jelcin elnök, sőt külföldi hírességek is, köztük Robert De Niro és Federico Fellini.
Az új évezredben állami tévécsatornák népszerűsítették, sőt a pravoszláv egyház is keblére ölelte az asszonyt, noha elvben elutasítja a babonákat. Egyetlen fiának tragikus elvesztése után Dzsuna oroszabb lett a született oroszoknál. Egyenruhásan ünnepelte a Krím annektálását, és fényes jövőt jósolt az országnak. Élete egyik utolsó interjújában pedig e szavakkal esküdött hűséget Putyin elnöknek: „Ha holnap Vlagyimir Vlagyimirovics azt mondja nekem, haljak meg a Hazáért, akkor én meghalok.”
E végső áldozatra nem tartott igényt a hon. A spirituális gyógyító 65 évesen, koszorúér-elzáródásban hunyt el – azt mondják, egy nem túl bonyolult műtéttel megmenthették volna.