A rendezvény a 2014-ben alapított budapesti Magyar Filmhetet váltotta tavaly, amely viszont hat évvel korábban az 1965 óta megrendezett Magyar Filmszemlét nyugdíjazta. Az új rendezvény magába olvasztotta a Veszprém-Balaton Európai Kulturális Főváros (EKF) keretében először megrendezett tavalyelőtti Filmpikniket is, Az új fesztivál mögött az (EKF) és a Nemzeti Filmintézet (NFI) áll és két szervező intézmény koordinációjára idén új fesztiváligazgatót neveztek ki Lukácsy György személyében, akinek az erejéből még magabiztos és esszenciális reformokra is futotta.
A három városra (Veszprém, Balatonfüred és Balatonalmádi) kiterjedő rendezvényen meglepően sokan választották a mozitermeket és a szabadtéri helyszíneket, de továbbra is érződik, hogy a két „házigazda” között ingázik a mustra. A helyi szervezők jó érzékkel terelték az irányt afelé, hogy egyrészt a helyiek kedvet kapjanak a mozizáshoz (nagy jegyárkedvezményeket kínáltak nekik), másrészt, hogy bekapcsolódjanak a turisztikába és a filmet beillesszék a nyaralók kényeztetésének a folyamatába is, természetesen elsősorban a balatonparti helyszíneken. Míg a másik „véglet”, az NFI törekvése, hogy összehozza a szakmát is értékelendő és talán egy kicsivel többen is jöttek Veszprémbe a formális és informális találkozókra, mint tavaly. A közös koncepcióban végül is nyertesek is vannak: a nézők, akik élvezik, hogy találkozhatnak az alkotókkal.
A legtöbb embert a Hangvillában tartott nagy gálavetítések vonzották, így az egykori nagy városi Séd mozi helyén épül koncertterem újra felidézte, milyen az, amikor nagy nézősereg együtt ünnepel. És a kiválasztott premierek működtek. A Fazakas Péter rendezte Játszma nem csak, hogy sokak szerint nagy lépés a magyar műfaji film fejlődésének terén, de az egyik főszerepet alakító Kulka Jánosnak is nagy ajándék volt, hiszen egészségi állapotára szabták a szerepet: egy igen rafinált, egykori kém figuráját, akinek ha teste már nem tökéletes, az intrikához megvan a maga az esze – aki kíváncsi, mehet immár bármelyik moziba, hiszem általános forgalmazásban van a produkció. A fesztivál másik két premierjére őszig kell várni, a Rohonyi Gábor és Vékes Csaba rendezte Szia Életem!, melyben Thuróczy Szabolcs egy „bunkó és nőcsábász” celeb írót alakít, aki egyszer csak kap egy gyereket kofferben, illetve a Bereményi kalapja című dokumentumfilm a neves rendezőről, Papp Gábor Zsigmond tolmácsolásában. De ha már nagy rendezők, érdemes megemlíteni, hogy a „kisebb” műfajok is jelen voltak, például a rövid dokumentumfilmek. Például Szabó Szonja bearanyozódott alkotása a Jankovicsokról – természetesen Marcellékról, akik négy generáción keresztül követték egymást, megélve Magyarország történetét.
Az igazi nagy meglepetést idén a díjak okozták és ami igazán örömteli, hogy pozitív értelemben: míg tavaly nem lehetett nem belekötni az elismerésekbe, melyekről a Magyar Filmakadémia és azon belül egyes tagokból álló szűk zsűri döntött, idén mindenki nagy elégedettségére nem voltak kifogásolható anomáliák. Az igazságos döntésekben nagyban közrejátszott, hogy az Amerikai Filmakadémia és az Oscar-szavazás mintájára megnyitották ezt a lehetőséget a Filmakadémia teljes tagsága előtt, akik június 1-jéig szavazhattak a shortlistre került jelöltekre és alkotásokra, és úgy tudjuk, hogy végül több mint kétszázan voksoltak. És nem győzzük hangsúlyozni, hogy milyen jól. Csak egyet tudunk azzal érteni, hogy Kis Hajni és első egészestés rendezése, a Külön falka kvázi tarolt. Ha úgy tetszik, ez azt jelenti, hogy a filmesek azt gondolják, hogy ez volt a legjobb magyar film az elmúlt egy-másfél évben. Ennek fényében pedig, csak javasolni tudjuk, hogy például az Oscarra nevezésről se egy szűk kör döntsön, hanem a szakma – legyen az a Magyar Filmakadémia tagsága vagy akár még nagyobb szakmai közeg –, hogy melyik alkotást küldjük jövőre a harcba. Avagy ne versenyezzen még egy Post Mortem szintű tévedés. Mert, ha még nem is nyeri meg, egy elsőfilmes karrierjét nagyban előlendíthette volna, ha megkapja a megérdemelt reflektorfényt. Veszprémnek meg követelünk egy egész évben működő városi artmozit!
Taroltak az emberi drámák
A Külön falka kapta a legjobb játékfilmnek és a legjobb elsőfilmnek járó díjat is, az Ida regénye pedig a legjobb tévéfilmnek járó elismerést a veszprémi Petőfi Színházban tartott vasárnap esti gálán, mely a Magyar Mozgókép Fesztivál ünnepi záróeseménye volt. A legjobb rendező Enyedi Ildikó lett, míg a legjobb elsőfilmesnek járó díjat Kis Hajninak ítélte titkos szavazással a Magyar Filmakadémia tagsága. A legjobb női főszereplőnek járó díjat Hámori Gabriella vehette át, míg a legjobb férfi főszereplő díját Kulka János vihette haza. Összesen húsz kategóriában osztottak ki hivatalos elismeréseket a vasárnap esti gálán, a közönség Nagykarácsony című romantikus karácsonyi művet szavazta meg legjobbnak.
