Az „Aki nem tud arabusul, ne beszéljen arabusul” – szállóigének általános értelemben az a jelentése, hogy aki nem ért valamihez, az azzal kapcsolatban ne okoskodjon, mert valószínű, hogy kellemetlen helyzetbe hozza magát. És természetesen a bölcsességnek van egy szó szerint értelme is. Én most ennél maradok.
A magyar nyelvben nincs sok arab eredetű név, de azért találunk néhányat. Az arab „szultán” - uralkodó, hatalom - szóból lesz a Zoltán, a „szulta” - hatalom - pedig magyarosan Zsolt vagy Solt. Bár sokak szerint ezek a nevek (ó)török eredetűek, valójában nem, mert a török nyelv sok szava arab eredetű. (lásd, Népszava, Szép Szó, Galgóczi István: Törökországi reinkarnációim; 2022. március 26.). „Amira” a hercegnő, „al-Amír al-szagír” pedig Antoine de Saint-Exupéry A kis hercege. De arab eredetű a „Nóra”, „Eleonóra” és a „Leonóra” nevünk is. A „núr” arabul fény, névelővel ellátva pedig „al-núr”. De sok Lejlával (éjszaka) is találkozunk. Viszont az arab (iszlám) kultúrát meghatározó nevek nem nagyon népszerűk Magyarországon, igaz, a vegyes házasságokban már több Fátima és Omár is született. Az egyik legújabb, választható arab férfinév a „Dzsamal”, és egyesek szerint „szép arcút” jelent.
De mi a különbség a „dzsamal”, a „dzsamál” és a „dzsammál” szavak között? A „dzsamal” tevét jelent. A teve, a tevefélék családjába tartozó emlős, rokona például a Dél-Amerikában élő vikunya vagy a láma. Hagyományosan Észak-Afrikában és az arabok lakta Ázsiában él az egypúpú teve, a Camelus dromedarius, a kétpúpú, a Camelus bactrianus pedig Közép-Ázsiában, amelyet valószínűleg a mai Afganisztán (Baktria) területén háziasították. A latin „dromedarius” szóból lett a dromedár, a „camelus”-ban pedig az arab „dzsamal” köszön vissza, akárcsak az angol „camel”-ben, vagy a francia „chameau” és „chamelle” szavakban. Az előbbi a hím, az utóbbi a nőstény tevét jelenti. A „dzsammál” a tevehajcsár, tágabb értelemben az az ember, aki a tevékkel foglalkozik. A „dzsamál” jelentése pedig szépség, báj, kellem, elegancia, és nem „szép arcú”. Az 1897-ben meghalt Dzsamál al-Dín al-Afgháni nem lehet a vallás (dín) jóképű fiúja, viszont lehet a „vallás szépsége vagy eleganciája”. Persze arról is lehetne írni hosszasabban, hogy a nevében lévő „Afgháni” - afgán származású - szóban miért szerepel egy „h” betű, míg a magyar „Afganisztán”-ban nem, pedig kellene, hogy legyen. A legismertebb „dzsamál” Egyiptom 1970-ben meghalt államfője, Dzsamál Abd al-Nászir, akinek a nevét az egyiptomi dialektusban „gamál”-nak mondják. Tehát a dzsamál nem dzsamal.
A Dzsamal becenevei: Dzsami, Dzsamus, Dzsamika, Amal. A neveink úgynevezett beszélő nevek, tehát mindegyik személynévnek van valamilyen jelentése. A szó egy mágikus erőt képvisel, és csak akkor tudja kifejteni a varázserejét, ha nem torzítják el. Viszont a tegezéskor már sérül a mágikus erő, és a név viselője könnyen válhat a természet negatív erőinek áldozatává. Ezért az iszlám világában nem tegeződnek. A Dzsamál megmarad dzsamálnak, a dzsamalnak pedig van, ha van, egy másik neve. Amúgy a „Dzsami”-ból könnyedén lehet „dzsámi”, az „amal” pedig attól függően, hogy az első „a”-t alifnak, vagy „ajn” betűnek írom, lehet „remény” vagy „munka”. Szóval igaza volt, és még mindig igaza van a szállóige atyjának, Sebestyén Istvánnak (1761-1841).
Hát ennyit szerettem volna leírni. És még mindig nem tudom, hogy az írásomnak mi köze van a „dzsihádizmus”-hoz. Szerintem is semmi, de hagyom a szót, mert tudom, hogy így még többen elolvassák majd a mondataimat. Apropó! A mondatokat arabul pedig úgy mondják, hogy dzsumal.
—
A cikkben megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik szerkesztőségünk álláspontját. Lapunk fenntartja magának a jogot a beérkező írások szerkesztésére, rövidítésére.