Ki ne szeretne repülni? Méghozzá a lehető leggyorsabban, legtökéletesebben; szárnyalni a felhők fölött, aztán lebukni, zuhanni a magasból, majd újra felívelni. Azt hiszem, mindenkiben ott él a repülés iránti vágy. Különösen ez a helyzet, ha nem emberek, hanem madarak, például sirályok vagyunk. Vagy mégsem? „A legtöbb sirálynak elég, ha a legegyszerűbb repülést megtanulja – azt, hogyan jusson el a parttól az ennivalóhoz és vissza. Mert a legtöbb sirályt az evés, nem pedig a repülés érdekli. De ezt a sirályt nem az evés érdekelte, hanem a repülés. Jonathan Livingston mindennél jobban szeretett repülni. Rá kellett jönnie, hogy ezzel a szemlélettel nemigen válik népszerűvé a többi madár szemében.”
A szóban forgó sirály az amerikai Richard Bach történetének címszereplője. A Jonathan Livingston, a sirály című rövid szöveggel az ÉGTÁJAK 1984 – Öt világrész elbeszélései (Európa Könyvkiadó, 1984) kötetben találkoztam. A Gy. Horváth László szerkesztette elbeszélésgyűjteményben Baché mellett többek között Samuel Beckett, Truman Capote, Salman Rushdie, Arkagyij Arkanov szövegei szerepelnek – hogy csak a legismertebb szerzőket említsem. Az angolul eredetileg a Flying magazinban részletekben publikált, majd 1970-ben könyvként megjelent Jonathan Livingston, a sirály minden túlzás nélkül világsikert hozott szerzője számára. Ahogy most rágugliztam, azt találtam, hogy Simóné Avarosy Éva fordítása legalább négy-öt hazai kiadásban is megjelent, többször külön kötetben. Pedig Richard Bach elbeszélése mindössze 25-30 oldalnyi.
Maga a sztori egyszerűen összefoglalható: adott egy sirály, aki mindennél és mindenkinél jobban szeret repülni. Ezért folyton gyakorol és kísérletezik, amit sem a raja, sem szülei nem néznek jó szemmel. Kiközösítik, de egyedül is olyan szintre jut, mint egyetlen más sirály sem. Aztán felbukkan két hozzá hasonló sirály, akik egy „másik dimenzióba” vezetik őt, ahol a sirályok telepatikusan kommunikálnak, s mindannyian a saját tökéletesítésükkel foglalkoznak. A Vén Sirály, Csiang pedig megtanítja, hogyan lehet repülés nélkül is helyet változtatni: „Abban a pillanatban kezdesz majd ismerkedni a mennyországgal, Jonathan, amikor eléred a tökéletes sebességet. És ez nem azt jelenti, hogy ezer vagy millió kilométert teszel meg óránként vagy hogy fénysebességgel repülsz. Minden szám határt jelent, a tökéletesnek pedig nincsenek határai. A tökéletes sebesség, fiam, az, ha el sem indulsz, s máris ott vagy.” Majd visszatér eredeti, „földi” rajához, ahol saját tanítványai lesznek, akik közül a legkiválóbb, Fletcher Lynd sirály a történet végén már maga tanítja a sirályokat: „(…) meg kell értenetek, hogy a sirály a korlátlan szabadság fogalma, a Nagy Sirály képmása, és egész testetek, szárnyvégtől szárnyvégig, nem egyéb, mint a saját gondolatotok.”
Richard Bachot Antoine de Saint-Exupéryhez szokták hasonlítani: mindketten szenvedélyes pilóták, akik lezuhannak, majd mégis felemelkednek saját erejükből. Persze tudjuk, Bach túlélte, Saint-Exupéry pedig nem.