Kíváncsi lennék a fideszes szavazók álláspontjára, nem a mostanira, hanem a februárira, amikor még önfeledten lehetett ujjongani, hogy juhéj, megint egy világverseny. Akkor jelentették be, alig néhány hónappal a rajt előtt, hogy Fukuoka visszalépése után az idén újfent hazánk rendezi meg a vizes világbajnokságot. A választások előtt a pénz nem számított, a hatalom megtartása érdekében lehetett szórni a bankókat és az ígéreteket, meg ide lehetett csábítani újabb világversenyt, de hogy minek, azt nem tudom, ezért lenne jó megtudni, hogy vajon volt-e olyan kormánypárti szimpatizáns, aki azért ment el áprilisban a Fideszre szavazni, mert az utóbbi időben még a víz alatti hoki vb-t is itt rendezték (nem vicc, például tavaly Egerben).
Ám már akkor sejthették a Karmelita környékén, hogy itt most nem lesz akkora habzsi-dőzsi, mint öt éve, amikor az általában cirka 30-40 milliárd forintnyi összegből megrendezhető eseményre elfolyt több mint 130. Meglehet, a korábbi tapasztalatok alapján rossz májú vagyok, de átfutott az agyamon, hogy azért telt el három hónap az előkészületekre maradt négyből, mire kiderült, mennyi lesz az idei vb költségvetése, mert hiába az újabb kétharmad, most sokat kellett osztani-szorozni, hogy jusson is a haveroknak, meg ne is legyenek annyira pofátlanul magasak a kiadások. Akárhogy is van, az idén 31,5 milliárdot költünk el a közösből a vizes bulira. Ami a 130-hoz képest kifejezetten baráti, de az ukrán-orosz háború okozta recesszió, a kiüresedett államkassza és az elszaladó infláció közepette konkrétan nagymedencés pancsolásnak tűnik. Pedagógusok ebben nem vesznek részt, ők fuldokoljanak csak a víz alatt, ott sztrájkoljanak, ha tudnak, de azért a világ kb. 170 országa a tévén keresztül gyönyörködjön csak hazánk hibátlan látványában. A fuldoklók segélykiáltása addig úgy se hallatszik el a strandolós ricsajtól.