Új gazdasági partnerségi programot jelentett be a Latin-Amerika országaival Joe Biden amerikai elnök szerdán, az amerikai államok kilencedik csúcsértekezletén. A Los Angeles-i találkozó azt lett volna hivatott demonstrálni, hogy az Egyesült Államok kulcsszerepet kíván vállalni a térségben a világjárvány utáni helyreállításban. Ehelyett azonban a kontinens megosztottságára irányította rá a figyelmet: több térségbeli vezető távol maradt, köztük Andrés Manuel López Obrador mexikói elnök, miután a kubai, nicaraguai és venezuelai vezetés nem kapott meghívót. Ezt a három országot Washington arra hivatkozva hagyta le a vendéglistáról, hogy nem tartják magukat az Amerikai Államok Szövetsége (AÁSZ) által elfogadott demokratikus chartához. Való igaz, hogy az említett országok autoriter berendezkedésűek, kirekesztésük mégis visszásan hat annak fényében, hogy az amerikai elnök éppen most alkuszik meg az emberi jogokat még durvábban eltipró Szaúd-Arábiával, amelyet ő maga is sokat bírált.
Joe Biden még 2019 végén, még az előválasztási kampány hevében fogadkozott, hogy a szaúdi vezetés meg fog fizetni Dzsamál Hasogdzsi disszidens újságíró meggyilkolásáért és elnökként páriává teszi az országot. Azt is megígérte, hogy nem fog több fegyvert eladni az Öböl-menti királyságnak, mely - mint mondta - a polgárháború sújtotta Jemenben gyermekeket és ártatlan embereket öl. Biden elnökké választása után eleinte be is tartotta a szavát: megvonta a jemeni hadműveletekhez nyújtott támogatást a szaúdi vezetésű katonai koalíciótól, valamint felfüggesztette a már megkötött fegyverüzletek teljesítését. Ezt követően nyilvánosságra hozatta a Hasogdzsi-jelentést, melyben az amerikai hírszerzés megállapította, hogy a brutális újságíró-gyilkosságot Mohamed bin Szalman szaúdi trónörökös rendelte el, aki gyakorlatilag maga látja el a mindennapos uralkodói feladatokat édesapja, az idős és betegeskedő Szalman király helyett.
Biden lendülete ezzel azonban megtorpant. Washington szankciókat vetett ki néhány szaúdi tisztségviselőre, ám Mohamed herceg megúszta a büntetést. Az amerikai elnök később azzal védekezett, hogy egy szövetséges országról van szó és tudomása szerint még soha nem szankcionáltak olyan ügyvezető államfőt, mint amilyen a szaúdi trónörökös. Ugyanakkor a tényállás akkor sem volt más, amikor Biden megígérte, páriává teszi az olajmonarchiát.
A Hasodzsi-jelentés megjelenése mélypontot jelentett a kétoldalú kapcsolatokban, de röviddel utána már újra közeledni kezdett egymáshoz az Egyesült Államok és Szaúd-Arábia. Áprilisra a fegyverszállítmányok újrakezdődtek, őszre már új fegyverüzlet is köttetett, a Biden-kormányzat 650 millió dolláros levegő-levegő rakéták eladásáról egyezett meg Rijáddal. A békülés azóta kiteljesedni látszik: amerikai lapértesülések szerint Biden jövő hónapban ellátogat Szaúd-Arábiába és kezet ráz Mohamed herceggel. Reálpolitikai szempontból ez érthető, az Öböl-menti királyság a világ legnagyobb kőolaj-exportőrei közé tartozik és Amerika hagyományosan egyik legfontosabb partnere a Közel-Keleten.
Biden ciklusa legelején hozott, Szaúd-Arábiát büntető lépései erkölcsileg helyesek voltak. Hosszabb távon talán elvezethettek volna egy szebb világhoz, amelyben az újságírók feldarabolása vagy a civil áldozatokkal nem törődő hadviselés nemzetközileg elszigeteltté tehet egy országot - függetlenül a Washingtonhoz fűződő viszonyától, rövid távon azonban az amerikai elnöknek politikailag nem kifizetődő értékalapú külpolitikát folytatni. Jól szemlélteti az irányvonal hátrányait, hogy Rijád mindeddig nem tett eleget Washington kérésének, hogy növelje az olajkitermelését az Ukrajna elleni orosz agresszió miatt egekbe szökő világpiaci árak leszorítására. Sajtóhírek szerint Mohamed herceg márciusban még az amerikai elnök hívásait sem volt hajlandó fogadni ez ügyben,.Biden útjának meglebegtetése óta a szaúdi befolyás alatt lévő OPEC+ olajkartell az olajkitermelés fokozásáról döntött.
Látható, hogy a pragmatista külpolitikának is megvannak az előnyei, de Kuba, Nicaragua vagy akár a világ legnagyobb kőolajtartalékkal rendelkező Venezuela esetében belpolitikai ára lenne egy ilyen irányvonalnak. Az amerikai lakosságban népes közösséget képeznek a spanyolajkúak, különösen a kubai származásúak, akiknek szüleik vagy nagyszüleik a kommunista diktatúra elől menekültek az országba. Márpedig ezek a választói csoportok elvárják, hogy a mindenkori amerikai elnök kemény legyen Latin-Amerika baloldali akarnokaival. Ennek szól a három említett ország kiszorítása az össz-amerikai csúcstalálkozóról.
A háttérben azonban a Biden-kormányzat Venezuelával is próbálja rendezni a viszonyt: májusban enyhített az országra kirótt szankciókon, hogy ösztönözze a rezsim és az ellenzék közötti párbeszédet és további korlátozások kivezetésére is hajlandó a tárgyalások eredményektől függően. Az energiaválság enyhítésére Washington még a büntetőintézkedések eseti alapú feloldására is hajlandó. A Reuters szerint az Egyesült Államok két európai energiavállalatnak is engedélyezte, hogy olajat szállítsanak Venezuelából Európába, az olajembargó miatt kieső orosz import pótlására.
