Novák Katalin államfővé választása imidzsjavító céllal történt. Úgy gondolták, állandó mosolygásával és a Jóisten sűrű emlegetésével ellensúlyozni, vagy legalábbis tompítani képes Orbán Viktor egyre durvuló kommunikációjának külpolitikai hatását. Talán harmonikusabban szól egy kemény magyar férfihang és egy lágy női szólam a polifonikus nemzetközi térben.
Világos, hogy Novákot elsősorban nemzetközi szerepre szánták. Itthon már rögtön leleplezte magát azzal, hogy gondolkozás nélkül aláírta a pedagógusok „röhejes" jövedelme elleni tiltakozást büntető törvényt. Távolabbról nézve mosolydiplomáciája még akár hatásos is maradhat.
Beiktatásához gratuláltak a nemzetközi politikai élet vezetői. Volodimir Zelenszkij levele eltért a diplomáciai rutintól. Egyrészt megköszönte a hazájából menekülteknek nyújtott magyar segítséget, másrészt további támogatást kért, és az Oroszország elleni nemzetközi szankciókban való határozottabb magyar részvételt.
Novák nem válaszolt a hivatalos levélre, de Németországban elmondott beszédét sokan válaszként értelmezik. „Mi békét akarunk, nem háborút Magyarországon és a szomszédos országokban is. A békét akarjuk megnyerni, nem a háborút.”
A pacifista frázisok mögött kiolvasható az elutasító üzenet: tőlünk segítséget, szolidaritást – a Novák által használt keresztény terminológia szerint –, felebaráti szeretetet ne várjatok. Mi győzni akarunk és fogunk is, hogy veletek mi történik, nekünk oly mindegy.
Megszólalt a Magyar Országgyűlés elnöke, Kövér László is. Zelenszkijnek szerinte „pszichés problémája” van. Gyanúját fejezte ki ugyanakkor, hogy az ukránok „a nagyobb baj örve alatt próbálják elintézni a magyar kisebbség helyzetét”.
Hát így szól a magyar külpolitika két szólamban.
Sabadabada.
—
A cikkben megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik szerkesztőségünk álláspontját. Lapunk fenntartja magának a jogot a beérkező írások szerkesztésére, rövidítésére.