Már lassan húsz éve, hogy nem elég hosszú a karom az olvasáshoz, azaz szemüvegre szorulok. A tényt elfogadtam ugyan, de az eszközhasználat a mai napig okoz nekem bonyodalmakat - az okuláré sosincs nálam, amikor szükség lenne rá. Próbálkoztam sok mindennel: tartok szemüveget a lakásban több helyen, no meg van egy a kocsimban is, de ettől még a postán meg kell kérnem a kis hölgyet, hogy tegye oda az ujját, ahová az aláírásomat kéri.
Nagyon megörültem tehát, amikor a legnépszerűbb közösségi oldalon szembe jött velem egy hirdetés, ami azt ígérte, hogy a kínált olvasószemüveggel távolba is lehet nézni. Az utóbbit még képekkel is illusztrálták: havas hegycsúcsok, autóút és hasonlók látványával. Ez kell nekem – gondoltam: egy szemüveg, amit nem kell felvenni-letenni, amit állandóan hordhatok, amit ezért nem fogok otthon hagyni …
Kérem a kedves olvasót, hogy ne nevessen ki. Kijózanodva magam is pontosan tudom, fizikai képtelenség, hogy egy olvasószemüveg éles képet adjon tévénézéskor, autóvezetés közben és a tájban való gyönyörködésnél is. De az adott pillanatban nem a racionális gondolkodás, hanem az irracionális vágy vezetett: megszabadulni a sok macerától. Megrendeltem a csodaszemüveget.
Az igénylő lapon ki lehetett választani, hogy a női vagy a férfi modellt kérem-e, majd egy, számomra rejtélyes lehetőség következett: egy táblázatból választhattam életkori faktort, ami az én esetemben 400 volt. Beírtam. Enter.
A dolog akkor kezdett kissé gyanússá válni, amikor ugyanezt a terméket szinte teljesen azonos szöveggel-képekkel naponta öt-hat hirdetésben láttam viszont, de furcsa módon teljesen különböző web-címekkel…
Eltelt vagy két hét, a csomag megjött, én fizettem. Első benyomásom kedvező volt, mert a szemüveg egy praktikus, kemény, cipzáras tokban rejtőzött. A következő viszont már kellemetlen tapasztalat: felvéve a pápaszemet a szoba távolabbi sarkát csak elmosódott foltokként láttam, mintha sűrű füstön át néztem volna. Hát ez nem jött be, a fizika mégiscsak nagy úr – gondoltam – de sebaj: olvasni azért jó lesz. Hát nem. Kiderült, hogy a bűvös életkori faktor nem más, mint a lencsék erőssége, a 400 egyszerűen 4 dioptriát jelent, miközben nekem 2-es kellene…
Kellő szakismeret híján hagytam becsapni magam. A megoldás iránti óhaj olyan erős volt, hogy feltételeztem valami optikai újdonságot, változó fókuszú lencsét, magam sem tudom, mit.
Nem baj, nyugtattam magam, a hirdetésben hét napos pénzvisszatérítési ígéret is szerepelt. Azonnal írtam egy mail-t, amire két nap múlva jött a válasz, egy link, amelyre kattintva kitölthettem egy formanyomtatványt. Tíz napig nem történt semmi. Ekkor jött egy levél, érezhetően valamilyen fordítóprogram szülte rossz magyarsággal: kérték, fotózzam le a terméket és a tokot, különösen figyelve, hogy a termékazonosító számok jól látszanak. Megtettem, elküldtem.
Újabb napokig nem történt semmi. Majd egy újabb magyartalan levélben kérték, hogy fotózzam le a postai csomagolást is, jól láthatóan a feladáskor ráragasztott címkét. Dühös választ írtam: a felszakított kartondobozt hetekig kellett volna őrizgetnem? Miért nem kérték rögtön, amikor bejelentettem az igényemet? Akkor még meglett volna. Gyanítom, hogy pontosan azért vártak a válaszokkal, hogy ne tudjak eleget tenni irreális kérésüknek, vagy netán hogy kifussak a határidőből. Egyébként is, mit akarnak megtudni a saját címkéjükről, amit még nem tudnak? A nevemet, címemet tudják, a megrendelésem a birtokukban van, a terméket a fotóról beazonosíthatták, a postára adásról nyilván van saját dokumentumuk, mint ahogy az általam történt átvételről és fizetésről is…
Erre a levélre újabb választ kaptam: nyelvi képtelenségek közepette megismételték a kérést, hogy fényképezzem le a csomagolást.
Szerintem itt a történet vége. Nem tudom a cég nevét, csak egy email-fiókot ismerek, sőt még az sem derült ki, hogy a velem levelező ügyfélszolgálat melyik országból írogat.
Magyarán, nem tudok kihez-mihez fordulni. Annyit tehetek, hogy átgondolom, mi mindenben hibáztam.
1.) Sok különböző, fura nevű honlapot működtető, de mégis teljesen ismeretlen cégtől rendeltem.
2.) Nem néztem utána, hogy van-e magyar leányvállalata vagy legalább magyar ügyfélszolgálata, vonatkoznak-e rá a hazai e-kereskedelmi szabályok, érvényesíthetők-e a fogyasztói jogok.
3.) Nem voltam kellően kritikus az ígéretekkel szemben, valamiféle irracionális reménykedéssel hittem a fizikai nonszenszben vagy nem létező technikai vívmányban.
4.) Ugyanígy: kritikátlanul elfogadtam, hogy létezhet valamiféle életkori faktor, talán éppen a szemüveg csodálatos tulajdonságaival összefüggésben,
5.) Viszont nem tűnt fel, hogy a szemüvegek leglényegesebb tulajdonságával (erősséggel, dioptriával) kapcsolatban nem kell megadni az igényeket.
Egyetlen dolgot tehetek még: figyelmeztetni, akit csak lehet, hogy ne váljanak olyan balekká, mint én.
—
A cikkben megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik szerkesztőségünk álláspontját. Lapunk fenntartja magának a jogot a beérkező írások szerkesztésére, rövidítésére.