Az irodalomból meg lehet ismerni egy ország kultúráját, és ez igaz lehet egy számunkra titokzatos földrészre is. Egy kontinensre, amelyről miközben sok nép, sok törzs lakja, itt általában egyetlen masszaként beszélünk. Vajon hogyan reagálnánk arra, ha valaki gyűjtőfogalomként egyszerűen európaiként aposztrofálná a cseh és francia, az orosz és a német, vagy az angol és a magyar irodalmat? Pedig nem kell fényévnyi távolság ahhoz, hogy mi európaiak is egymáshoz nagyon hasonlónak látsszunk. És amennyire ismerős a páneurópai, annyira ismeretlen az erős pánafrikai öntudat.
Lángh Júlia volt rádiós tudósító, fordító, reklámszövegíró, szociális gondozó, újságíró és szerkesztő. Élt Münchenben és Párizsban, többször töltött hosszú időt Afrikában, ahol először óvónőként dolgozott, majd csádi fiataloknak tanított rádiós újságírást. Nigerben a könyvtárban ülve kezdte falni azokat a könyveket, amelyekből megismerhette Afrikát. Kedvenc írója Ahmadou Kourouma, akit elefántcsontparti alkotónak szokás tartani, miközben sokkal inkább az ország lakosságának nagyjából tizedét adó malinke származás identitásának lényege. Lángh Júliát nem hagyja nyugodni a földrészhez fűződő kapcsolata, könyvei örökítik meg a frankofón Afrikához fűződő személyes élményeit, műfordításokkal segíti a minél árnyaltabb kép kialakítását.
Legutóbbi, Hamuban sült manióka című könyvében megmutatja, hogy az irodalomból mennyire lehet megismerni egy ország kultúráját. Kötete ha akarjuk, ismeretterjesztés, ha akarjuk néprajz, lehet bédekkerként olvasni, furcsa népszokások gyűjteményeként, és/de főleg szépirodalmi szöveggyűjteményként is. Afrika, úgy ahogy a nyugat-afrikai, francia nyelvű írók ábrázolják. A tizenhét fejezetben irodalmi idézetek mutatják be a mindennapokat – pl. lakás, étkezés, öltözködés, iskola, munka - , a legalapvetőbb életeseményeket - születés, szerelem, szex, házasság, halál – a női emancipáció esélyeit - „a nő szerepe az, hogy a férfi előtt térdeljen”, a beavatás rejtélyeit vagy a függetlenségért vívott küzdelmet.
De a Hamuban sült manióka azt is bizonyítja, hogy a megélt élményeket a legpontosabb és legcsodálatosabb papírra írt szavak sem helyettesítik. Habár az Afrikába visszavágyó szerző kötete különleges vállalkozás, nehéz szabadulni a fejben és a valóságban utazás élménye közötti tátongó különbségtől. A túlságosan is háttérben maradó Lángh Júlia az európai, de Afrikát valamennyire ismerő szemlélő szubjektív élményeivel kiegészíti a helyieknek talán fel sem tűnő jelenségeket, ám több személyességgel erősíthetné az autentikus mondatokat, és még inkább közelíthetné olvasójához a távoli Afrikát.
Afrikát, ahol még ma sem ritka az excízió, a kislányok szertartásos megcsonkítása. Az iszonyat és a másodlagos szégyenérzet nehezen engedi a nyitottságot, pedig enélkül lehetetlen megérteni az itt élőkétől ennyire különböző népek életét, gondolkodását. És változást elérni abban, amiben a hagyományok tisztelete mellett is muszáj.
Infó:
Lángh Júlia: Hamuban sült manióka – Afrikai olvasókönyv
Kiadó: Közel Afrikához Alapítvány
Az alapítvány weboldalán többek között a nők elleni erőszak, a gyermekházasságok és a csonkítás elleni programot is lehet támogatni.
