Három akác árválkodik az udvaron, a bejáratnál pompás rózsabokrok alkotta színfolt, ami megtöri a kis ház falának szürkeségét. Az egyik redőny félig lehúzva, a másik ablakot nejlonfüggöny takarja.
Itt, a Hajdú-Bihar megyei Nádudvaron, a Tompa Mihály úton lakott Somogyi Piroska, aki végrendeletében a gyermekrohamkocsikat működtető Szent Márton Gyermekmentő Szolgálatra hagyta ezt az ingatlant. A szervezet közösségi oldalán tette közzé az asszonyról készült portréfotót és az alábbi sorok kíséretében:
„A képen látható idős hölgy Somogyi Piroska. Nem ismertük. Sosem találkoztunk vele. Nem láttuk el a gyermekét, sem az unokáját, mert nem is volt neki. Ahogy férje sem. A nádudvari téeszben dolgozott növénygondozóként nyugdíjazásáig. Nyolcvankét évesen halt meg 2021. december 12-én a debreceni kórházban. Végrendeletében ránk hagyta nádudvari, alig ötven négyzetméteres vályogházát, ami egy kis kertben áll. Tegnap megkaptuk a kulcsokat és bementünk a házba. Piroska néni személyes tárgyai között azon gondolkoztunk, vajon milyen ember lehetett ő, milyen életet élt?(…)”
A gyermekmentőkre hagyta otthonát egy 82 évesen meghalt nádudvari nőAzt, hogyan élt, minek örült, miként pörgette mindennapjait a magányos jótevő, s vajon tudja-e bárki az okát annak, amiért a rokonai helyett egy alapítványra hagyta a vagyonát, Nádudvaron, a helyszínen próbáltuk meg kideríteni.
Csendes, magába húzódó, kicsit „sprőd” asszony volt, aki, míg a betegség le nem döntötte a lábáról, pedánsan rendben tartotta házát és udvarát: ahogyan harmadik-házbeli szomszédja, Mesznikow Imre fogalmaz,
„odabent még a gyufaszálak is katonás rendben álltak”.
Sem fiatal korában, sem később nem volt afféle szomszédba járó típus, míg mozogni tudott, szabadidejét inkább a helyi nyugdíjas-klubban töltötte, ahol a többiekkel együtt énekelt, varrogatott, s olykor még fellépésekre is elment az ottani társaival.
– Együtt kezdtünk annak idején a nádudvari Vörös Csillag Tszcs-ben, arattunk, markot szedtünk. Úgy emlékszem rá vissza, mintha én még afféle gyerek lettem volna, ő pedig már kész felnőtt – idézi fel Varga Lajosné Fagyal Gyöngyike, aki átellenben lakik az utca túloldalán. Később számolgatunk, s kiderül, hogy ez a „hatalmas korkülönbség” mindössze három év csupán, vagyis úgy tűnik, Somogyi Piroska már ifjúnak is komoly, magába zárkózó lehetett.
Hogy miért nem ment férjhez, s miért nem született gyermeke, azt senkinek nem árulta el. A szomszédok is csak az asszony korábban már elhunyt nővérétől hallották, hogy egyetlen férfi volt csak az életében, akivel néhány hónapot együtt töltött, de aztán a párja továbbállt, ő pedig többet nem ismerkedett.
Sokáig az édesanyjával élt a házban, amit aztán örökül kapott, s nem rokonaira hagyományozott tovább, hanem a helyiek számára is megfejthetetlen okból a budapesti, gyerekeket mentő alapítványra hagyott. Rokonai közül többen is látogatták, volt aki időnként lekaszálta a füvet, vagy kapálgatott nála, de úgy tűnik, egyikükkel sem volt olyan szoros az érzelmi kötelék, hogy a házát örökül hagyja – mondják a szomszédok. Van, aki hozzáteszi: Somogyi Piroska bölcs asszony volt, s talán nem akart haragot a családtagjai között. Hiszen ha végrendelet nélkül hal meg, vagy csak egyiküket nevezi meg örökösként, az óhatatlanul viszályt szít, ha pedig a helyiek szerint 4-5 millió forintot érő kis ház ára sokfelé oszlik, úgy senki sem örült volna felhőtlenül, s igazán. Így azonban az alapítvány gazdálkodhat a teljes összeggel s ki tudja, talán épp Somogyi Piroska házának árából sikerül majd megvásárolni egy olyan műszert, amivel később gyerekéletek tucatjait menthetik majd meg a rohamkocsisok.
Egy-egy elejtett megjegyzésből az is kiderül: az idős nő megpróbált ugyan barátkozni a közvetlen szomszédaival, de mivel azok mind családos emberek, így rá kevés idejük jutott. – Egyszer mondta nekem, hogy nem kellene az uramnak meg a fiamnak mindennap főzni, néha ehetnének zsíros kenyeret is, s akkor talán átnézhetnék hozzá egyszer-egyszer. De a család az család, ők vannak első helyen, főleg, amióta unokám is van – mondja Varga Lajosné Fagyal Gyöngyike. A közelben élő Nagy János – mint mondja – megette már a kenyere javát, több mint húsz éve lakik ezen a környéken, de ahogy visszaemlékszik, néhány udvarias köszöntésen, „hogy vagyon” kívül túl sokat nem beszélgettek Piroskával, azt is csak olyankor, amikor az asszony az itteni boltba igyekezett. Elektromos gyógymopeddel vagy járókerettel közlekedett, aztán inkább már a helyi szociális gondozók látták el, a házból nemigen mozdult ki.
Az utcabeliek többsége arra sem emlékszik, mikor halt meg az idős asszony.
Temetésére nem mentek el, sírjáról is csak annyit tudnak: még halála előtt egy kriptát csináltatott magának, hogy méltó helyen nyugodhasson.
Ötvenhatezer megmentett kisgyerek
– A Szent Márton Gyermekmentő Szolgálat rohammentői az elmúlt 23 évben mintegy 56 ezer bajba jutott kisgyermeken segítettek. Ha egy kis faluból sürgősen el kell juttatni egy újszülöttet vagy csecsemőt egy közeli kórházba, általában őket hívják, mert az esetkocsijaik speciális felszereléssel rendelkeznek, s vészhelyzetben 15 perc alatt fel tudnak állítani egy komplett intenzív osztályt a helyszínen – mondta lapunknak Szécsy-Chernel Szandra, az alapítvány szóvivője. Az első állomáshelyüket Budapesten építették ki, később pedig Debrecenben és Miskolcon is kialakítottak egy-egy ilyen központot. Jelenleg négy esetkocsit működtetnek, s honlapjuk szerint a nyári szezonban az egyik gyermekrohamkocsi Balatonfüreden állomásozik, hogy ha kell, itt is a kicsik segítségére siethessenek. Az életveszélyes állapotú gyermekek helyszíni ellátása és szállítása különleges szakmai, gyakorlati és műszeres felkészültséget igényel, ezt magasan képzett gyermekmentős csapataik és egyedülálló gyermekrohamkocsijaik biztosítják. A szóvivő lapunk kérdésére elmondta: a szolgálat illetékesei még nem döntöttek arról, miként hasznosítják Somogyi Piroska nádudvari házát, megtartják és találnak rá a szervezet számára fontos funkciót, vagy eladják, és az így kapott összeget fordítják hasznos célokra. De bárhogyan is döntenek, mindig emlékezni fognak az asszony nagylelkű adományára, amihez hasonlatosat eddigi, több, mint két évtizedes működésük során még nem kaptak. (D.J.)
