Várja már a nyári szünetet?
Szerintem nincs olyan pedagógus Magyarországon, aki ne várná a nyári szünetet, még ha magáról a szünetről nagyon sok tévképzet is él az emberek fejében. Sokáig tartotta magát az a hit, hogy a pedagógusoknak három hónap nyári szabadságuk van, viccekben is megjelent, például hogy télen medve szeretne lenni az ember, nyáron pedagógus. A tanév június 15-én ér véget, a tanítás befejeződik, de a gimnáziumokban, szakképzésben további vizsgák várnak a diákokra és a pedagógusokra is. A középiskolák június végén fejezik be az érettségi időszakot, akkor kell lezárni a tanévet egy értekezlettel, ez július elejére is kicsúszhat, majd a munkaközösségi megbeszélések, szertárak rendezgetése még megtörténik, és augusztus 20-a után kezdjük el a felkészülést a következő tanévre. De az iskolák többsége szervez más programokat, táborokat, fejlesztő foglalkozásokat is, a napközi is egész nyáron működhet. Tehát a nyár folyamán, eltérő beosztással, de sok pedagógus vállal még feladatokat.
Pedig nemrég megtudhattuk az iparkamara elnökétől, Parragh Lászlótól, hogy a pedagógusoknak, még ha a fizetésük nem is annyira jó, legalább van nyári szünetük, délután négykor hazamehetnek, ami motiváló lehet. Ön is így látja?
Voltak felmérések arról, hogy mi az, ami miatt valaki esetlegesen a pedagógusi hivatást választja. A nyári szünet nincs köztük. De ilyen a viszonylag biztonságos munkahely, a kiszámítható időkeret. Az viszont szintén erős túlzás, hogy délután négy órakor mindenki számára befejeződik a munka. Az iskolákban ahhoz nincsenek meg a feltételek, hogy például lyukas órákban nyugodtan tudjanak készülni a következő óráikra, dolgozatokat készíthetnek vagy javíthatnak. A legtöbb esetben ezt otthon kell megtenniük.
Az olyan félrevezető megjegyzések, mint hogy a tanároknak csak napi néhány órát kell dolgozniuk, és még a nyári szünet is ott van, milyen hatással lehet a pedagógusok megítélésére és magukra az érintettekre?
A pedagógusok számára ez bántó. Rossz érzés, amikor ilyet hallunk, különösen olyanoktól, akik akár befolyással lehetnek a jövő tervezésére. Nyilvánvaló, hogy a társadalomban egyeseknek ez akár táptalajt is jelenthet a pedagógusokkal szembeni ellenérzéseik kifejezésére. Az ilyen nyilatkozatok nem segítik elő annak a helyzetnek a megoldását, ami egyre fenyegetőbb, vagyis hogy igen nagy pedagógushiány alakulhat ki a már meglévő hiányra rárakódva. De az indulatokat gerjeszteni egyébként sem jó semmire.
Ahhoz mit szól, hogy mostantól a Belügyminisztérium felel a közoktatásért?
Mindenki várta, hogyan alakul át a kormányszerkezet. Nyilvánvaló, hogy aki az oktatásban dolgozik, jobban szerette volna, ha ennek az ágazatnak lett volna egy külön minisztériuma, vagy akár egy oktatási, kulturális és sport tárca, ami összekapcsolódhat valamilyen módon. Mivel nem tehetünk mást, elfogadjuk, hogy ez nem így alakult. Az oktatás helyzete azon fog múlni, hogy Pintér Sándor belügyminiszter úr mennyi figyelmet szentel ennek az ágazatnak, és sikerül-e a kormányüléseken úgy képviselni az oktatás ügyét, ahogyan megérdemelné. Ebben a tekintetben Pintér miniszter úr akár egy erősebb személyiség is lehet, mint korábban az emberi erőforrás miniszterek.
Pintér Sándor még a miniszter-jelölti meghallgatásán felvázolt több elképzelést, de a lényeg az volt, hogy az iskolákban, osztálytermekben rendnek kell lennie. Most nincs rend?
Azt én nehezen tudnám összességében megítélni, hogy az osztálytermekben rend van vagy nincs rend. Biztos, hogy vannak olyan kollégák, akik úgy gondolkodnak, mint én is, tehát egy olyan munkában, amelyben nagyon sokan vesznek részt egyszerre, egy olyan típusú fegyelmezettség vagy rend szükséges, ami nem gátolja a kreativitást, az együttműködést. Ugyanakkor megteremti azt a feltételt, hogy káosz se legyen. Azzal alapvetően egyetértek, hogy egy iskolában, ahova esetenként több száz diák jár, kellenek szabályok, amelyek keretet adnak a mindennapoknak. De ennek a rendnek nem béklyónak kell lennie, nem is hiszem, hogy miniszter úr ilyesmire gondolt.
Azt megemlítette, hogy ki kell terjeszteni az iskolaőri rendszert. Ezzel egyetért?
Ennek lehetnek akár pozitív hatásai is. Az iskolaőrökkel kapcsolatban két dolgot hallottam, az egyik, hogy van, ahol kértek iskolaőrt, de szerencsére arra nem volt szükség, hogy az iskolai erőszak bármilyen formáját megakadályozza. A másik, hogy találtak olyan iskolaőrt, akinek sikerült javítania az addig feszültebb iskolai légkörön. De az is nyilvánvaló, hogy egy olyan súlyos, váratlan késeléses esetet, ami például Győrben a Jedlik iskolában történt, nem tud megakadályozni.
A rend kapcsán Pintér Sándor azt is megemlítette, ellenőrizni kell, a pedagógusok hogyan végzik a munkájukat. Korábban már volt szó egy komplex ellenőrzési rendszer bevezetéséről, erről tud valamit?
Nem tudok erről semmi konkrétat. De tanfelügyeleti rendszer most is működik. Ez 2013-ban alakult ki, az Oktatási Hivatal szervezi és a pedagógusok önértékelésén, tanítási órák megbeszélésén, vezetői interjúkon alapszik. Másféle ellenőrzést eddig nem tapasztaltunk. Nem hiszem, hogy szükség lenne ennél szigorúbb ellenőrzésekre.
Úgy tűnik, a rendhez hozzátartozik az is, hogy a pedagógusok ne sztrájkolhassanak a szó klasszikus értelmében, vagyis nem szüneteltethetik teljesen a munkát, a tanórák többségét sztrájk alatt is meg kell tartani és más feladatokat is el kell látniuk. Ezt mostantól törvény szabályozza. Erről mi a véleménye?
A korábbi lehetőségekhez képest ez nyilvánvalóan korlátozást jelent. A szakszervezeteknek eddig egyeztetniük kellett az elégséges szolgáltatásokról, ami ugyanakkor arra is lehetőséget adott, hogy elhúzódjon a sztrájk megszervezése. Ilyen „huzavonák” most nem lesznek, másfelől a sztrájk kiüresedik, hiszen mégiscsak működik az iskola, munkabeszüntetés ide vagy oda. A sztrájk alapvető célja, hogy a munkaadó érdekelt legyen a megoldások, kompromisszumok keresésében, hiszen ha nincs munka, nincs termelés, ami így kárt okoz neki. Egy Audi-sztrájk ezért is tud eredményes lenni. Az iskolákban ez bonyolultabb, mert kinek okozunk veszteséget? Csak az államnak, vagy a diákoknak, szülőknek is? Egy pedagógussztrájk azért sem tud annyira hatékony lenni, mert ha az állam nem lép, előbb-utóbb mégiscsak a sztrájk ellen fog fordulni szinte mindenki, a szülőktől sem lehet várni, hogy napokig, hetekig otthon tartsák a gyerekeket. Nehéz helyzet. Nyilván az lenne a legjobb, ha sztrájkra nem kerülne sor, de ha a tárgyalások nem vezetnek előre, a feszültség, elégedetlenség kifejezéséhez kell valamilyen eszköz.
A szakszervezetek egyebek mellett sürgős béremelést, a munkaterhek csökkentését követelik. Ez azért is szükséges, mert egyre nagyobb a pedagógushiány, kevés a fiatal, pályakezdő tanár, szaktanárokból is egyre kevesebb van.
Minden adat azt mutatja, hogy a végzős pedagógusjelöltek nem tudják pótolni azt a hiányt, amit egyrészt a nyugdíjba vonulások, másrészt a pályaelhagyás okoz. Annyira messze van egymástól a pályára lépők és a pályát elhagyók száma, hogy rövid távon már nincs sok esély ennek javítására. Ezt a kormányban is látniuk kell, talán még pontosabban is, és már nem lehet azt mondani, hogy ez egy kezelhető helyzet. Megoldási javaslatok kellenek, a Nemzeti Pedagógus Kar vezetése ezért is szeretne mihamarabb találkozni Pintér Sándor miniszter úrral, hogy elmondhassuk, mi az, amivel már nem lehet várni.
Mi az, amivel már nem lehet várni?
A kulcskérdés a bér, illetve hogy milyen lehetőségek vannak arra nézve, hogy a diákok tanítási óráira valóban az adott tantárgynak megfelelő, pedagógus végzettségű emberek menjenek be. Tudom, mindig a bérekről beszélünk a legtöbbet, sokkal jobb lenne, ha módszerekről, sikeres hátránykompenzálásról, a Nemzeti alaptantervről vitáznánk, de amíg nincsenek meg a pedagógusok, akikre lehetne építeni, érdemben nem nagyon tudunk másról beszélni. A munkaterhek is jelentősen növekedtek, a kötelező heti 22-26 tanórás felosztás ma már a gyakorlatban 25-26 óra, így tényleg semmi másra nem jut idő, csak a tanórára, felkészülésre, értékelésre. Semmi olyanra, ami egyébként a közösség szempontjából fontos lenne: iskolai- és osztályprojektek, szakkörök, külön foglalkozások, tanulmányi kirándulások, színház-és múzeumlátogatás, érdemi párbeszéd kialakítása a szülők, diákok, tanárok között. Ami most van: tudásgyár, gyermekmegőrzés. A közoktatás ennél több kellene hogy legyen.
Milyen bérfejlesztést tartana elfogadhatónak?
Jó lenne, ha a pedagógusbérek alapját nem a 2014-es vetítési alap, hanem végre ismét egy társadalmi standard, például a mindenkori minimálbér alapján számítanák. Ez jelenleg azt jelentené, hogy egy pályakezdő bére bruttó 400 ezer forintra emelkedne. Ez egy jó első lépés lenne, mi ezt fogjuk javasolni a kormánynak.
Névjegy
Horváth Péter matematika-fizika szakos középiskolai tanár, a győri Révai Miklós Gimnázium igazgatója, 2014-től a Nemzeti Pedagógus Kar elnöke. Tagja az Élenjáró Gimnáziumok Igazgatóinak Grémiumának is.
