Mexikói motívumokkal, halálfejekkel és rózsákkal borított testhezálló jelmezekben lépnek színre a TranzDanz új előadásának táncosai. Idén 35 éves a TranzDanz, Kovács Gerzson Péter Harangozó Gyula-díjas, kétszeres Lábán Rudolf-díjas koreográfus, látványtervező társulata; az évforduló alkalmával a tánctársulat TranzDanz 35 néven hirdeti meg előadássorozatát, ennek első produkciója, a május 24-én bemutatott Re-naissance volt. A TranzDanz előadóművészei a Magyar Táncművészeti Egyetem közelmúltban végzett táncosaival egészültek ki.
Konkrét történet nem fejlik ki az új TranzDanz-produkcióban, az előadás inkább érzetalapú, témája a megújulás, melyről egy szertartás eseményén keresztül beszél. A látványt Szurcsik József, Munkácsy Mihály-díjas festőművész tervezte, a háttérben az ő képei láthatók. A színpadi térbe lépő négy táncos nem a mögéjük vetített tájban létezik, a váltakozó képek inkább az idő múlását jelzik. Az előadás címében kiemelt „re” előtag a repetíciót, a folytonos ismétlődést jelöli, hiszen Kovács Gerzson Péter koreográfiájának alapja 4-5 jól megjegyezhető táncmozdulat ismétléséből áll, ezek újra és újra előtűnnek a sodró és motorikus mozgássorozatban. Ugyanúgy az ismétlődést erősíti a kör szimbóluma, a négy szűkülő és nagyobbodó reflektorkör állítja meg a szertartásszerű mozgást, vagy egy nagy fénykör ívén járja táncát a négy alak.
A repetíció mellett a fény kap még nagy szerepet az előadásban, a kezdetén egy széles fénysáv kúszik végig a színpad hátsó részén, mely az előadás végén átkerül az előszínpadra, mintha eltelt volna egy nap. A napfényhez értelemszerűen sok ősi szertartás kötődik, így naptánc néven több ilyen ismert, egyik közülük egy napkeltétől napnyugtáig tartó akár egyhetes táncfolyamat, legjobban ennek metódusára emlékeztet a TranzDanz-előadás. A Re-naissance zenéjét a Petőfi Elektrik gazdája és főszerkesztője, DJ Kovács Jeromos jegyzi: feszes ritmusú, elektronikus zene tölti be a reflektorokkal játszó teret, a táncosok komoly erőpróbát állnak ki az előadás egy órája alatt. Kovács Gerzson Péter koreográfiája létformát tár elénk, a közösségben való részvételről beszél, a tánc folyamán nem bomlanak ki egyéni történetek. A táncosok szinte egyszer sem érnek egymáshoz, az előadásban egyetlen emelés vagy kontaktelem sem szerepel. A rítus négy szereplője mintha tudomást sem venne a másikról, mintha ész nélkül, pusztán magáért a szertás miatt tenne mindent.
A TranzDanz új előadása eleinte egy enyhén megkoreografált bulinak tűnik, szép fokozatosan épül fel az önfeledt, rituális őrületig. A Re-naissance esetében a reneszánsz nem úgy értendő mint valódi megújulás, amely elfeledi a múltat és új pályára áll, hanem egy természetes újjászületés igényét és lehetőségét veti föl, de Kovács Gerzson Péter koreográfiája végül azt üzeni: minden állandó.
Infó:
Kovács Gerzson Péter – TranzDanz: Re-naissance, bemutató május 24-én a Nemzeti Táncszínházban, előadták: Kiss Rebeka Petra, Rácz Réka, Tóth Laura, Váth Máté
