Az Egyesült Államok nemzeti ünnepnapja július 4.
Meg talán június 4.
E napon jelent meg 1984-ben a Born in the USA című album, az azóta hazafias jelképként is funkcionáló Bruce Springsteen hetedik nagylemeze. Három héttel később a korong a kilencedik helyen debütált a Billboard LP-listáján, majd július 7-én az élre állt, és hét héten át ott is maradt. Összesen 143 hetet, csaknem három évet töltött az amerikai lajstromban, közben megszerezte az elsőséget Nagy-Britanniában is.
Mondok még néhány nagy számot. A tizenkét dal közül hét bekerült a tengerentúli Top Tenbe: a Dancing in the Dark második (az Egyesült Királyságban negyedik), a Glory Days ötödik, az I'm on Fire és a My Hometown hatodik (5., 9.), a Cover Me hetedik, a Born in the USA és az I'm Going Down kilencedik (az előbbi 5.) volt. Az album 1985 végére minden idők negyedik legnépszerűbb nagylemezévé avanzsált 10 millió példányos eladásával, csupán Michael Jackson Thrillere (20 millió), a Fleetwood Mac Rumoursa (12), valamint a Bee Gees komponálta filmmusical, a Saturday Night Fever számait tartalmazó LP (11) előzte meg.
A sikerhez szorosan hozzátartozott, hogy a megjelenést 1984. június 23-tól tizenhat hónapos, összesen 156 koncertet magába foglaló lemezbemutató turné követte. A sorozat első része (1985. január 27-ig) Amerikában zajlott, aztán Ausztrália, Japán, 1985 júniusától Anglia, Franciaország, Hollandia, Írország, az NSZK, Olaszország, Svédország, végül augusztustól megint az Egyesült Államok következett. Az érdeklődésre jellemző: Springsteen és az E Street Band hat egymást követő este zsúfolásig megtöltötte New Jersey-ben a híres Giants stadiont. Hasonló áradat csak az amerikai rockikon 1999/2000-es, 133 buliból álló turnéját kísérte, arról egyenesen azt írták: „Tömeghisztériát váltott ki szerte a világon.”
Jon Landau amerikai kritikus így méltatta az „amerikás” lemezt: „Láttam, amint a rock and roll múltja egy villanás alatt elsuhan a szemem előtt. S láttam a rock and roll jövőjét: úgy hívják, Bruce Springsteen.” A szerző-énekes pedig ekképpen ajánlotta a hallgatók figyelmébe a szó szerint is az Egyesült Államokban született albumot: „Mindig az foglalkoztatott, hogy összefüggő alkotást hozzak létre, olyan lemezek sorát készítsem el, amelyek kapcsolódnak egymáshoz, egyikük erősíti a másikat. Úgy látom, ez legalább hat-hét éve – a Darkness on the Edge of Towntól a Born in the USA-ig – működik.” A címadó számról azt mondta: „Éreztem, hogy e dal azok közé tartozik, amelyekbe csak egyszer botlik bele az ember.”
Belebotlott Ronald Reagan is – elnökválasztási kampányának zenéjévé avatta –, és Springsteen játszott Barack Obama beiktatásán is. Bár nem voltak politikai ambíciói, valamelyest formálta a történelmet, hiszen – általános megítélés szerint – szöget vert az NDK koporsójába, amikor 1988. július 19-én Kelet-Berlinben lépett fel 300 ezer tomboló néző előtt. A Stasi aktáiból utóbb kiderült: a kelet-német hatóságok azért engedélyezték a „felforgató” koncertet, mert az illetékes elvtársakat megtévesztették a rocker munkásosztálybeli gyökerei. Springsteen a dzsemborin németül mondta: „Rock and rollt játszani jöttem abban a reményben, hogy egy napon az összes akadály ledől.” Majd így kommentálta a különleges vendégszereplést: „Van úgy, hogy játszol egy helyen, aztán az a koncert az életed végéig benned marad.”
Ugyanabban az évben a Human Rights Now! elnevezésű sorozat keretében – London és Párizs után – Budapesten is a húrok közé csapott. A Népstadionban az est utolsó fellépője volt, muzsikált még Bródy János, Tracy Chapman, Peter Gabriel, a Hobo Blues Band, Youssou N’Dour és Sting. A korabeli híradás szerint „lenyűgöző volt hallani éjfél után, amint 80 ezer ember visszhangozza: Born in the USA”.
A pesti közönség jobban járt, mint Springsteen 1976-ban. Látni akarta a „királyt”, elzarándokolt hát Memphisbe, Elvis házához. Az őrség feltartóztatta. Presley egy évvel később meghalt, a nagy találkozás soha nem jöhetett létre.
A strázsák azóta sem győznek elnézést kérni magukban.
