SÖRTÁRCÁK LVIII.
A sörnek és a sörözésnek igenis vannak gyilkosai, bár ezeket a csirkefogókat a törvény nem bünteti, tetteiket nem szankcionálja, a vádhatóság fütyül rájuk, hivatalból nem üldözi őket a rendőrség, sem a büntető, sem a polgári törvénykönyv egyetlen szót, cikkelyt, paragrafust sem pazarol rájuk – holott! Holott ezek az emberek köztünk élnek és minket mérgeznek tetteikkel, minket, becsületes, jóravaló, tisztességes sörivókat, minket, akik tisztában vagyunk a sörözés etikettjével, íratlan szabályaival, egyszóval a moralitással, amely a sörözéstől elválaszthatatlan fogalom, éppen olyan elválaszthatatlan, mint az igazi sörtől a habja: mármint az a hab, amely nem a gumiarábikumtól lett olyan, amilyen, hanem a minőségi komlótól.
Nagyon dühös vagyok, remélem, a kedves olvasó ezt kiérzi soraimból. Nagyon dühös vagyok, mert megint találkoztam egy sörgyilkossal, akiről nem feltételeztem volna, hogy sörgyilkos, tekintettel arra, hogy intelligens ember benyomását keltette. A látszat azonban ezúttal is csalt.
Jaj, hol is kezdjem, hogy értsék.
Hadd kezdjem ott, hogy a kocsmázásnak megvannak a maga évszázados, sőt, évezredes törvényei, amelyeket becsületes, jóravaló, tisztességes kocsmázók nem rúgnak fel, méghozzá azért nem, mert ők másnap is szeretnének kocsmába menni, meg azután is, és nem szeretnék, ha őket a kocsmából kinéznék. Egy ilyen ősi törvény például az, hogy ha egy társaságban valakit meghívunk egy italra, akkor az illető meghívottnak ezt a meghívást viszonoznia illik, sőt, viszonoznia kell. Úgy értem, ez kötelező.
Mondok egy példát.
Helyet foglalok egy jó hírű pesti kocsmában, ahol már ül egy négyfős társaság, és mielőtt kimennék rendelni a pulthoz, hogy kérjek magamnak egy sört, mindenkitől megkérdezem, mit iszik. Akkor is megkérdezem, ha látom, tele van a pohara. Illik megkérdezni. Úgy értem, ez kötelező. A társaságból nem mindenkit ismerek, van olyan, akit először látok életemben, de tőle is megkérdezem, hogy mit iszik. Illik megkérdezni. Úgy értem, ez kötelező. Van, aki kér még egy italt, van, aki nem. Az ismeretlen illető is rendel még egy italt, s számomra természetes, hogy meghívom őt is, szóval megyek a pulthoz, leadom a rendelést, fizetek és megyek vissza az italokkal.
Iszogatom a sörömet, iszogatom, és ennek általában az a következménye, hogy elfogy. Igen, az élet kemény. Ott ül az ember az üres korsóval, bámulja az ürességet, bámulja egy percig, két percig, öt percig, és eszébe ötlik a kocsmázás íratlan szabálya: azt az embert, aki minket meghívott, illik visszahívni. Úgy értem, ez kötelező. Erre föl ott ülök az üres korsómmal, és a társaságban lévő sörgyilkosnak eszébe sem jut, hogy a meghívást viszonozza. Sörözésgyilkosság ez a javából, mert az embernek ilyenkor elmegy a kedve az élettől és ettől a társaságtól, ahol ismeretlen sör- és sörözésgyilkos ül.
Fogom magam, felállok, keserű szájízzel megyek a pulthoz, rendelek magamnak, visszaülök, s kissé ernyedten kortyolgatok. Hogyne volnék ernyedt. A sör- és sörözésgyilkos ember ugyanis olyan csirkefogó, aki egyúttal energiavámpír is: dühöt vet és haragot arat. Azzal táplálkozik, hogy észleli a másik emberben az elvetett dühöt és a szárba szökkent haragot, majd learatja a termését, és boldog. Annak örül, hogy győzött, pedig nem is akart versenyezni vele senki.
De van a sörözésgyilkosságnak minősített esete is.
Mondok egy példát.
Iszogatom a sörömet, iszogatom, és ennek általában az a következménye, hogy beszélgetek a többiekkel. Például Krúdy Gyuláról. Hogyan írt Krúdy? Mennyit írt naponta? Hogyan bírta ezt erővel? Azt hiszem, hogy literátus érdeklődésű társaságban ezek érdekes témák.
De mit csinál a sör- és sörözésgyilkos, amikor Krúdy Gyula fenséges neve elhangzik?
Látványosan előveszi a kibaszott okostelefonját és belemélyed. Este tízkor. Mi lehet olyan fontos este tízkor, ami nem várhat még öt percet, míg Krúdy Gyula írási szokásait kibeszéljük? Mi történhetett a világban este tízkor, hogy sörös társaságban elő kell venni a kibaszott okostelefont, bele kell mélyedni és a többiekre fittyet kell hányni? Többek között arra az emberre, aki az előbb egy italt vitt neki? Igen, negyedórával ezelőtt a saját pénzemen vettem neki egy italt, odatettem eléje, erre föl nemhogy nem hív vissza, de amikor beszélni kezdek (Krúdy Gyuláról!!!), ő a kibaszott okostelefonjába mélyed. Mit olvas a neten? Mi lehet olyan érdekes, amiről nem akar lemaradni? Azt ellenőrzi, hogy megérkezett-e az ötszáz liter misebor Ukrajnába? (Misebor, bazmeg, misebor egy honvédő háborút folytató országnak!) Arra kíváncsi, hogy megint pacalt vacsorázott-e Németh Szilárd csülökkel és körömpörkölttel? Mit akar elérni, mi a célja, miért gyilkolja meg az estét a sör- és sörözésgyilkos? Hogyan alakult ki nála ez a hajlam? Biztosan megvan a maga kriminálpszichológiai magyarázata, hogy a sörgyilkos miért öl. Ráadásul sorozatgyilkosról lehet szó, mert aki egyszer sör- és sörözésgyilkosságot elkövet, az még egyszer meg fogja próbálni.
Becsületes, jóravaló, tisztességes kocsmázók! Legyetek résen!
