Akadnak ellenzéki pártok, amelyeknek belátható időn belül magukhoz kell térniük, különben a támogatottságukkal együtt a létjogosultságukat is elveszíthetik. Az egyik ilyen párt a Jobbik.
Az ellenzéki szempontból gyászos eredményt hozó parlamenti választás után Jakab Péter pártelnök közölte, hogy nem mond le. A kudarcért Márki-Zay Péter közös miniszterelnök-jelöltet tette felelőssé. Jakabot a néhány hete tartott tisztújító kongresszuson megerősítették tisztségében, de
az a cél, hogy a párt rendezze sorait, nem teljesült.
A viszonyok kaotikusak. Az elnökválasztáson alulmaradt Stummer János elhagyta a pártot. Aztán Jakab Péter közölte, hogy feljelenti Potocskáné Kőrösi Anitát, és kezdeményezi a pártból való kizárását. Pedig Potocskánét az ő javaslatára választották meg elnökhelyettesnek. Új fejlemény, hogy a Magyar Hang információja szerint megválik posztjától Molnár Enikő elnöki kabinetvezető, akit ellenlábasai azzal vádoltak, hogy informális hatalma révén valójában a háttérből ő irányította a Jobbikot.
A gondok akkor sem oldódnának meg, ha sikerülne úrrá lenni a belső konfliktusokon. A 2018-as választást pártszakadás követte, a szakadárok létrehozták a Mi Hazánkat. A mérséklődő Jobbik közben lassan, de biztosan részévé vált a baloldali-liberális dominanciájú ellenzéki összefogásnak. A jobbikos szimpatizánsok jelentős része azonban idén tavasszal nem követte pártját, átszavazott a parlamentbe bekerült Mi Hazánkra, vagy éppen a Fideszre.
A Mi Hazánk elfoglalta a szélsőjobboldali teret, oda a Jobbik már aligha térhet vissza. A feladvány nem egyszerű: úgy kell megtalálnia önmagát, hogy közben szalonképes marad a szövetséges ellenzéki szereplők számára. Először is újjá kellene szervezni a pártot. Csakhogy a kongresszus ezzel a feladattal azt a Potocskánét ruházta fel, akit Jakab most akar kizárni.
Nem valószínű, hogy a Jobbik további gyengüléséből a többi ellenzéki párt profitálhatna. Ennek a Mi Hazánk örülne a legjobban, és, persze, a Fideszben sem lennének szomorúak.