Azon már aligha csodálkozik bárki is e hazában, hogy a Magyar Nemzeti Bank (MNB) eredmény nélküli próbálkozásait követően feladta az infláció elleni harcot. A jegybanki alelnök egy hete bejelentette, hogy lassítani fognak az alapkamatemelések mértékén. S nincs semmi meglepetés: így is jártak el!
Miután Virág Barnabás - a kormányfő közismert retorikáját követve - a hadászatból kölcsönvett hasonlatokkal élt, arra a következtetésre juthatunk, hogy ezúttal a csaknem lábhoz tett fegyver stratégiájához folyamodnak. Úgy lőnek az inflációra, hogy maguk sem hisznek a találatban. Ha párhuzamba állítjuk a jegybankár által minden bizonnyal jelentősen alábecsült, 10,5 százalékos májusi - évesített - fogyasztói árindexet a most 5,9 százalékosra emelt alapkamattal, akkor azt látjuk, hogy az általános drágulás mértékének előnye állandó jelleggel, nőttön nő a jegybanki alapkamattal szemben. Az MNB meghunyászkodását olyan, kizárólag a szakmai körök számára érthető üzenetekkel próbálja leplezni, mint hogy "az év eleje óta a szokásosnál lényegesen nagyobb átárazások történtek, amelyek közel felét az élelmiszerek magyarázták (sic!)." (Az "átárazás" az árcédulák magasabb összeggel való átírásának tudálékoskodó szimplifikációja; magyarán egyre brutálisabb drágulással kell hosszú hónapok óta szembesülnie a fogyasztónak, mégpedig a rezsicsökkentés, az üzemanyagok és néhány alapvető élelmiszer árstopja ellenére.)
Az kétségtelen tény, hogy 2022 első felét globális infláció hatja át, amiből egyetlen ország sem vonhatja ki magát. De az is tény, hogy az MNB a társjegybankokhoz képest különösen ügyetlenül kezeli a világgazdasági helyzetet. A legfrissebb - egyébként az előzetes várakozásoknak teljes mértékben megfelelő - kamatdöntés hatására a forint árfolyama gyengüléssel reagált, márpedig a szigorítások egyik célja éppen a nemzeti deviza kurzusának megvédése lenne.
A jegybank a saját monetáris politikáját konzervatívnak ítéli meg. (Kívánjuk, hogy így is legyen!) Ha a 20 százalékos termelői árindex növekedése nem elégséges az infláció elszaladásának magyarázatára, akkor célszerű volt más bűnbakot találni - és a jegybank rá is bukkant a béremelések mértékére. Virág Barnabás ígéretet is tett arra, hogy a jövedelmek alakulását kiemelten fogják követni, és szűkség esetén lépni is fognak.
Sajátos módon a már a XXI. században érettségizett jegybanki alelnök 1970-es évekbeli, elavult képződménynek tekinti az ár-bér spirált. Azt a jelenséget, hogy a növekvő árak miatt a munkaadók kénytelenek emelni a béreket, nehogy a teljes foglalkoztatás kegyelmi állapotát kihasználva a dolgozóik vegyék a kalapjukat és odébbálljanak. A magasabb költségek pedig beépülnek az árakba, és tovább gerjesztik az inflációt. Ez a folyamat addig tart, amíg a kereslet meghaladja a kínálatot. Természetesen az alelnök egyetemi oktatóként ismeri ezt a törvényszerűséget. Viszont láthatóan azt kutatja éppen, hogy a kormányzat választási jótékonykodásának pénzeit milyen forrásból lehet visszaszedni. Ez a bérek "szoros követésének" az oka, nem más.