Hazatértek Olaszországból a Giro d’Italia országúti kerékpáros körverseny magyar versenyzői, a honi szövetség által szervezett online sajtótájékoztató keretében beszélgethettünk az összetett 35. helyén záró Valter Attilával (Groupama-FDJ), valamint a két Grand Tour-újonccal, Peák Barnabással (Wanty) és Fetter Erikkel (Eolo-Kometa).
„Szerintem a három háromhetesen közül ez volt a legnehezebb, a mezőny sokszor úgy viselkedett, mintha egynapos versenybe csöppentünk volna” – fogalmazott Valter, aki a három magyarországi etapot egyfajta ünnepként élte meg, aztán a negyedik szakasszal belecsöppent a valóságba.
„A csapatom nagyon meg volt velem elégedve, a vártnál többet segítettem a három szakaszt is megnyerő Arnoud Demare-nak. Persze én más célokkal is érkeztem, és közel voltam ahhoz, hogy azt is elérjem” – utalt arra, hogy előzetesen egy szakaszgyőzelmet tűzött ki célul, ehhez a 19. etapon közel is járt, de végül negyedik lett.
„Sokat rágódom ezen, de muszáj elengednem. Azért vagyok mérges, mert meglehetett volna a győzelem. Nem azon kell aggódnom, hogy bennem van-e egy szakaszgyőzelem, inkább azon, hogy ezt ki tudom-e magamból hozni. Két évvel ezelőtt összetettem volna a kezemet egy ilyen Grand Tourért, most rajtam múlik, hogyan értékelem, ez egy jó verseny volt vagy egy elszalasztott lehetőség”
– jelentette ki lapunk kérdésére Valter, aki a befutónál nem volt teljesen tisztában azzal, mennyire meredek az utolsó kanyar.
„Ami le volt rajzolva és ami a valóság volt, merőben eltért egymástól. Látszott, hogy nem csak én nem vagyok teljesen tisztában, de szerintem még az sem volt, aki a szakaszt megnyerte. A kommunikáció sem volt tökéletes a csapatom és köztem, ők azt gondolták, száz százalékig tudom, mi vár rám, de láthatóan nem tudtam. Mondták, hogy a kanyart elölről kell kezdeni, de erre azért nem számítottam.
Ez egy hiba volt, el kell ismerni. Ritkán vagyok ilyen stresszes helyzetben, egy egész ország rám figyelt. Azt éreztem, hogyha az emberek ennyiszer kiabálják a nevem, akkor elvárják, hogy jól menjek.
Most akartam életem teljesítményét nyújtani, ez is hiba volt. Ha nem nálunk kezdődik a verseny, más a hozzáállásom és az elvárásom. Félúton azt éreztem, hogy nem ott tartok, ahol szeretnék, és ezt nagyon nehéz megemészteni. Mentálisan nagyon mélyen voltam, ebből viszont jól ki tudtam lábalni a harmadik hétre.”
Valter felidézte, hogy nem csak ekkor került stresszes helyzetbe, a 9. etapon minden korábbinál idegesebb volt.
„A bemelegítésénél remegtem az idegességtől, utoljára 10 évesen izgultam így. Bíztam benne, hogy bele tudok kerülni a szökésbe és megmutatom, hogy nem abból a három nap rózsaszín trikóból szeretnék élni a karrierem végéig.
Nem tudtam a stresszel mit kezdeni, kellett egy pár nap, hogy feldolgozzam a sok figyelmet és szeretetet. Ez érzelmi töltet volt, semmint teljesítménybeli. Még mindig csak 23 éves vagyok, sok nagy verseny áll még előttem. Örülök, hogy megvolt rajtam ez a nyomás, mert, ha jövőre indulok a Tour de France-on, biztos vagyok benne, hogy negyed ekkora teher sem lesz rajtam” – tette hozzá Valter, aki a jövőben pszichológus segítségét kéri majd.
Fetter felidézte, számára furcsa volt, hogy amikor megérkeztek Szicíliába, már nem kiabálták mindenhol a nevét, nem állították meg fotóért, viszont onnantól kezdve többet tudott pihenni. Mint mondta, csapata maximálisan elégedett volt vele, ő pedig azt vonta le tanulságul élete első háromheteséből, hogy amennyi munkát eddig beletett, az nem elég ahhoz, hogy komoly eredményeket érjen el. „Keményebben kell dolgozni, nem csak a kerékpározás részére gondolok, hanem a mentális felkészülésre, a pihenésre vagy a táplálkozásra. Ezekkel lehet többet fejlődni, semmint már a kerékpáron töltött órák számának növelésével” – magyarázta.
Peák teljesítményét nem értékelte külön csapata a versenyt követően, de napról napra azt érezte, vele is elégedettek. „Nyertünk két szakaszt, két csapattársam pedig a top tízben zárt. Amikor ennyire jól mennek a dolgok, akkor azt nem kell magyarázni” – jegyezte meg.
Mindhárom versenyző kiemelte, hogy sokat jelentett mindannyiuknak, hogy nem egyedüli magyarként voltak a mezőnyben, volt kihez magyarul szólni. A beszélgetés végén Fetter és Valter arról is szót ejtett, hogy a közeljövőben ellátogatnak a magyarországi szakaszok számukra ikonikusnak vélt pontjaihoz, megisznak majd egy macifröccsöt a Dáridó Eszpresszóban, valamint ellátogatnak a Neked Főztem Gasztrokocsmába, s a zámolyi Cavendish nevét viselő buszmegállóhoz is.