- Mélyrepülésben a magyar film nemzetközi megítélése, Berlin és Cannes után Karlovy Vary-ban sem versenyez egészestés mű

Minap jelentette be a Karlovy Vary Nemzetközi Filmfesztivál a versenyprogramját és ezzel együtt a számunkra sajnálatos fordulatot: nincs magyar film a programban.

Egy olyan A-kategóriás mustráról van szó, amely 1946-os alapítása óta kiemelt figyelmet fordít a régió alkotásaira és számos magyar alkotó ért itt el sikereket: 2013-ban a Szász János rendezte A nagy füzet kapott fődíjat és ez a Kristály Glóbusz egészen az Oscar-shortlistig repítette a művet. De felhozható példának Kis Hajni első egészestés műve, a Külön falka is, amely tavaly tartotta a világpremierjét a cseh fürdővárosban és nemzetközi fesztiválkarrierje a mai napig tart. Mindazonáltal nem arról van szó, hogy most egyetlen alkalommal nincs magyar film Karlovy Vary-ban és „túléljük a dolgot”. A magyar film nemzetközi mélyrepülése immár tendenciózusan zajlik, miután idén a két nagy történelmi fesztiválon, a Berlinálén és Cannes-ban, - melyek nem mellékesen jelentős nemzetközi média megjelenést garantálnak - sem volt egészestés magyar alkotás. Összehasonlításképpen: Cannes-ban jelen lenni, az olyan, mint egy olimpiai részvétel, nagyon furcsa folyamat, hogy sikerült kikerülni a mezőnyből. Az ok nyilvánvaló: a Nemzeti Filmintézet csupa olyan műfajú és tematikájú műveket finanszíroz, amelyek elsősorban a magyar nézők edukálása (és redukálása) céljával készülnek.

Kérdés, miért volt rossz, hogy a 2011 és 2018 között működő Magyar Nemzeti Filmalap olyan művek létrejöttét is segítette, melyek nemzetközi dicsőséget hoztak Magyarországnak. A már említett A nagy füzet mellett Nemes-Jeles László holokauszt drámája, a Saul fia Grand Prix-t nyert Cannes-ban 2015-ben, majd begyűjtött minden létező elismerést a Golden Globe-tól, a BAFTA-n át az Oscarig bezárólag. A 2017-ben készült, Enyedi Ildikó által rendezett Testről és lélekről Arany Medvét nyert Berlinben, hogy aztán tizenhét további elismerést gyűjtsön be, majd  Oscar-jelölésig jusson. Nem mellékesen a Vajna korszakban független alkotók is működtek (ha már nem támogatta anyagilag őket): 2014-ben Pálfi György kapott rendezői díjat Karlovy Vary-ban, 2016-ban Hajdu Szabolcs lett a legjobb színész ugyanitt, a filmje, az Ernelláék Farkaséknál pedig a patinás Kristály glóbuszt is megnyerte. A filmalapos korszakban készültek más forrásból finanszírozott tévéfilmek, ilyen volt a Curtiz (Topolanszky Tamás Yvan) és az Örök tél (Szász Attila), melyek tudtak elismeréseket hozni a montreali fesztiválról. Ezek alapján nem kevesen hívták a Filmalap korszakot aranykornak, hiszen sokkal több sikert értek el magyar alkotók és a műveik, mint a rendszerváltástól 2011-ig, az úgynevezett „közalapítvány” időszak végéig.

Ennek a szériának most szemmel láthatóan vége, ugyanis a sokmilliárdból készülő hazafias történelmi darabok nem feltétlenül művészfilmek, látványfilmek terén pedig olyan konkurenciákkal versenyeznek, mint a hollywoodi vagy a francia filmipar alkotásai. A Petőfi-filmként elhíresült Most vagy soha! költségvetése magyar szempontból magas – mintegy húszmillió dollár –, de egy álomgyári látványfilm ennek a tízszereséből készül. Nemigen követhető, hogy a központi költségvetésben szereplő büdzsé felett mennyit költ a filmintézet, hiszen a kiemelt projektekhez (Hunyadi sorozat, Most vagy soha!) plusz állami segítség is szokott párosulni. Az NFI a nemzetközi mozgóképes színtérhez való hozzáállását viszont tisztán mutatja, hogy az Oscarra egy oda nem illő filmet küldtünk, mely első körben elvérzett (Post mortem).

Örök téma a nézőszám: a Saul fia szerzői alkotás létére csaknem 270 ezer nézőt vonzott a hazai mozikba (a világszerte szerzett nézők számáról ne is beszéljünk), ezt a teljesítményt a mai napig csak néhány kommerszebb mű lépte túl, mint például két Herendi Gábor mozi, a Kincsem (456 ezer) és a Valami Amerika 3 (372 ezer ) vagy az Antal Nimród jegyezte Viszkis (332 ezer néző). Ezek a filmek mind még a Vajna-korszak projektjei voltak, ugyanúgy mint a bevételek alapján legsikeresebb 2021-es magyar film a mozikban, a Nagykarácsony. A Filmalapot 2019-ben jogutódként váltó NFI által finanszírozott művek zöme még nem mutatkozott be, illetve, hogy a Katinka bő két hét alatt 15 ezer nézője sok-e, vagy sem, azt még korai megítélni. Szakemberek szerint az egyedüli jó, hogy az NFI megtartotta az Inkubátor programot, így limitált büdzsével, de első filmek készülnek, ám a rendszerben már nincs benne egy második film lehetősége. Miképpen a kurrens, pályájuk csúcsán lévő rendezők sem kapnak támogatást. Igaz, Herendi Gábor sem, aki a legtöbb magyart volt eddig képes leültetni a mozikba. Lehet, hogy nem a megfelelő magyarokat?