Nagyon megérett már a német hadsereg a fejlesztésre. Pedig a Bundeswehr a Krím Oroszország általi annektálása után jelentős többlettámogatást kapott. Költségvetése 2014-től Ursula von der Leyen (az Európai Bizottság jelenlegi elnöke), majd Annegret Kramp-Karrenbauer védelmi miniszteri megbízatása idején mintegy 32 milliárd euróról a jelenlegi 50 milliárd euróra nőtt, ez pedig arányait tekintve nagyobb emelés, mint amennyit bármely más szövetségi tárca kapott. Az ördög azonban ez esetben is a részletekben rejlik, a tekintélyes summa legfeljebb csak arra volt elég, hogy szinten tartsák a hadsereget, de fejlesztésről nemigen álmodozhattak a német hadseregnél.
A fegyveres erők Bundestagbeli parlamenti biztosa, a tisztséget 2020 óta betöltő szociáldemokrata Eva Högl nemrégiben katasztrofális állapotokról számolt be a ZDF tévé egyik műsorában. – A világ egyik leggazdagabb országában élünk, és a 184 000 katonánknak még a szükséges felszerelése sincs meg. Ez botrány! – mondta. A német katonák olyan egészen alapvető eszközökkel sem rendelkeznek, mint a sisak, hátizsák vagy golyóálló mellény. Ezekből sokszor még az elitegységeknél is hiány van.
Az ejtőernyősök például azért nem tudnak megfelelően gyakorolni, mert „nincs sisakjuk az ugráshoz”. Ami a balti-tengeri eckernfördei bázison lévő tengerészgyalogos kommandósokat illeti, tíz éve nincs uszodájuk, és mérföldeket kell utazniuk, hogy úszásra, búvárkodásra és edzésre alkalmas helyeket találjanak.
Nyílt titok továbbá az is, hogy a zászlóaljak gyakran a múlt századból származó papírtérképekkel és rádiókkal rendelkeznek. Csak a szárazföldi erők digitalizálásához több milliárd euróra lenne szükség.
A németek nem lepődtek meg hadseregük leharcolt állapotán. Ez már évek óta beszédtéma, de különösen az ukrajnai háború kezdete óta. Február 24-én, három órával a konfliktus kitörése után Alfons Mais tábornok, a német hadsereg vezérkari főnöke a LinkedIn közösségi hálózaton rámutatott,
a Bundeswehr nemigen tud mit felajánlani a NATO-nak, annyira elhanyagolt állapotban van.
Április 27-én Christine Lambrecht szociáldemokrata védelmi miniszter a Bundestagban nyilvánosságra hozta, hogy a hadsereg rendelkezésére álló 350 Puma harckocsiból mindössze 150, az 51 Tiger harci helikopterből pedig 9 fogható hadra. Ezek az adatok még annál is riasztóbbak voltak, mint amit a Bundeswehrről pletykáltak. Olaf Scholz kormánya a tettek mezejére lépett, február 27-én, három nappal az ukrajnai háború kezdete után a kancellár bejelentette, hogy 100 milliárd eurós különalapot hoz létre a Bundeswehr számára. Mint fogalmazott, ettől fogva a német szövetségi kormány a bruttó hazai termék több mint 2 százalékát fordítják honvédelemre, vagyis teljesítik a NATO-tagként vállalt kötelezettségeket.
Időközben a hadsereg számára legsürgősebb dolgok beszerzése érdekében Christine Lambrecht, a Bundestag költségvetési bizottsággal valamivel több mint 2 milliárd eurót hagyatott jóvá a katonák felszereléshiányának enyhítésére. Ez magában foglalja a védőmellényeket is, amelyek még a külföldi missziók számára sem állnak rendelkezésre elegendő mennyiségben.
Mindezek fényében a hárompárti, a szociáldemokraták, a Zöldek és a liberális FDP alkotta kormánykoalíció, valamint az ellenzékben lévő keresztény uniópártok, a CDU/CSU egyetértettek abban, hogy szükség van a hadsereg mielőbbi megerősítésére, de ennek mikéntjében eltértek az álláspontok, ezért múlt vasárnap még lázasan tanácskoztak a pártok képviselői a különalapról szóló javaslatról, amire aztán hétfőn adta áldását a Bundestag.
A jogszabály értelmében el kell fogadni egy gazdasági tervet, amelyben részletesen felsorolják az egyes fegyverkezési projektek várható költségeit. A nyári szünet előtt olyan kezdeményezést is útjára indítanak, amely a védelmi felszerelések beszerzésének felgyorsítását irányozza elő. Eddig ugyanis gyakran évekbe telt, amíg ezekből bármi megvalósult. A parlament költségvetési bizottsága tanácsadó testülete ellenőrzi a gazdasági terv betartását. Ezen túlmenően a különalapra vonatkozóan amortizációs tervet kell készíteni, amely 2031-től lép hatályba.
A kormánypártok és az ellenzék között legfőképpen a 100 milliárd euró felhasználásáról volt vita. A Zöldek elképzelései szerint az összeget ne csak a Bundeswehr kapja meg, mivel a biztonságpolitika messze túlmutat a hadsereg ügyein, ezt azonban a CDU/CSU ellenezte. A keresztény uniópártok ragaszkodtak például ahhoz, hogy a 100 milliárdból származó forrásokat csak a Bundeswehr kibervédelmi erőire lehessen fordítani, a polgári kiberbiztonságra nem. A pártszövetség szívügye volt továbbá, hogy az írásbeli megállapodásban külön szerepeljen az a kitétel, miszerint a különalapot a „Bundeswehr számára” hozzák létre, nem pedig annak megerősítésére, ahogy azt a Zöldek javasolták.
A kétszázalékos NATO-célkitűzést a megállapodás szerint úgy valósítják meg, hogy azt több év átlagában kell elérni és nem évenként. Mindenesetre a 100 milliárd segít a cél elérésében. 2024 után pedig továbbra is elegendő pénzt kell rendelkezésre bocsátani ahhoz, hogy ezt követően is teljesítsék az észak-atlanti szövetség finanszírozási előírásait. Arról azonban, hogy ez konkrétan mit jelent, megoszlanak a vélemények. Az uniópártok szerint a kiadásoknak „jelentősen két százalék fölé kell emelkedniük”, ahogyan ezt Friedrich Merz, a CDU/CSU frakcióvezetője megfogalmazta. Christian Lindner pénzügyminiszter ezzel szemben arról beszélt, hogy ez néha 1,8, néha 2,1 százalék lesz, a lényeg az, hogy több év alatt elérjék a két százalékos átlagot.
De vajon tényleg elég lesz-e a 100 milliárd a Bundeswehr fejlesztésére? – Ha túl gyorsan, kisebb beruházásokra fordítják az összeget, akkor kárba vész a pénz – magyarázza Christian Mölling, a Német Külpolitikai Társaság (DGAP) agytröszt kutatási igazgatója. Bárhogyan is használják fel az összeget, minden problémát nem old meg, vélekedik. Mivel a működési költségek is emelkednek, ezért évről évre ez a pénz egyre kevesebbet ér. Sönke Neitzel, a potsdami egyetem hadtörténeti professzora a Le Monde-ban szintén úgy vélte, a Bundeswehr problémái ettől még megmaradnak. Ahhoz, hogy a hadsereg valóban átalakuljon, nemcsak pénzügyi eszközökre, hanem valódi politikai akaratra és mélyreható strukturális reformokra is szükség van – emelte ki.
