A japán kultúra megismertetésében mérföldkőnek számít Vihar Judit nemrég megjelent Örömutazás című könyvének első és második kötete, amelyet múlt héten mutattak be.
A második kötet képet kíván nyújtani a japán költészetről, annak évszázados alakulásáról, a 700-as évektől napjainkig. A haikuk mellett helyet kapnak más japán versformák is, az ősi vaka, a renga láncversek, de szabadversek is találhatók az antológiában. Ilyen nagy ívű válogatás még soha nem jelent meg Magyarországon ezért az Örömutazás második kötete joggal nevezhető hiánypótlónak. A készülő harmadik kötetben más – nem japán – nyelven írt haiku-fordítások lesznek olvashatók.
A könyvbemutatón a szerzővel Hidasi Judit beszélgetett, akinek munkássága szintén nagyban hozzájárult a japán kultúra megismertetéséhez. A haikuról Vihar Judit azt mondta: a csodálatos ezekben a rövid versekben, hogy sűrítve ott van bennük az egész világ, és a meglepő fordulat, a versek végén érzett befejezetlenség szándékos. Úgy fogalmazott: „A japán költők és írók azért hagyják nyitva a kaput, hogy az olvasót részévé tegyék a műnek, hogy tovább folytatódjon bennük is a mű, amit a szerző elkezdett.”
A háromrészesnek szánt sorozat első kötete a szerző modern haiku verseiből ad válogatást. A haiku rövid japán versforma, három 5-7-5 szótagú sorból áll, ahogy Vihar Judit mint irodalomtörténész és japanológus megjegyezte, ezeknek a műveknek valamilyen váratlan fordulattal is kell zárulniuk. A szerző versei azért számítanak modernnek, mert nem tartják a klasszikus haiku szótagszámait. Az első kötet költeményei magyar, angol és japán nyelven is olvashatók.
