Az akadémiai Földrajztudományi Intézet (ELKH CSFK FTI) kutatói az elmúlt több mint tíz évben Ukrajnában végzett kutatásaik alapján vázolták fel az orosz-ukrán háború kiváltotta kárpátaljai folyamatokat. Előre bocsátották, hogy az ottani magyarság létszáma már egy 2017-es felmérés alapján is mintegy 20 ezres veszteséget mutatott a legutóbbi, 2001-es ukrajnai népszámlálás 130 ezres adatához képest. A jelentős kivándorlás a 2013-14-es kijevi euromajdan tüntetések után indult el, majd a 2014-ben kezdődött kelet-ukrajnai hibrid háború hatására évi 1600-1700 főre emelkedett, és a február óta tartó orosz invázió nyomán újabb hullámhegyet mutat.
Tátrai Patrik kutató szerint kevés adat áll rendelkezésre, de a Magyarországra átjött ukrajnai menekültek között nagyon sok a kárpátaljai magyar.
Egyes becslések szerint a magyar többségű beregszászi járásban a lakosság harmada-fele is távozhatott a háború kitörése után.
Ezek a mozgások azonban két irányúak, az emberek jellemzően nem végleg hagyják el otthonaikat. „Itt egy mobilis népességről van szó, amelyre régebb óta jellemző a nagyfokú migráció, állandó és ideiglenes egyaránt.” Egy már hatéves adatfelvétel alapján a kárpátaljai magyaroknak körülbelül 20 százaléka volt az, aki évente legalább egy-két hónapot külföldön töltött, és ők leginkább Magyarországra jöttek, például ismerősi kapcsolatok révén. Ezenkívül Csehország még egy fontos célország. A gyakran külföldi munkavállalás családi stratégiájára épülő migráció egész Ukrajnára jellemző. Nagyon jelentős hatással lesz ugyanakkor a kárpátaljai magyarok jövőjére, hogy elsősorban a fiatalabbak és családosok települtek át, és ez a másutt megszülető gyermekek miatt „kamatostul fog hiányozni a kárpátaljai magyarok lélekszámában”.
Az FTI egy másik munkatársa, Kovály Katalin igyekezett képet adni arról, hogy bár a harcok közvetlenül nem érintik a megyét, a plakátok, a menekültek eligazodását szolgáló hirdetmények és az út menti lőállások látványa jól tükrözi, hogy itt is napról napra fokozódik a háborús bizonytalanság. „A termálfürdő továbbra is várja a vendégeket. Együtt a győzelemért” – mutatta az egyik, a Munkácsy 128-as dandár toborzó plakátja mellett tipikusnak talált óriásplakát fotóját.
Tátrai Patrik az egyik legfontosabb tendenciának nevezte, hogy Kárpátalját egy 4-500 ezres belső menekülthullám érte el, nagyrészt a gazdasági „magterületek” felé irányulva, de központilag terelve a falvakba is nagy számban érkeznek menekültek, gyakran a település iskolájának befogadóképességéhez szabva. Ilyenformán „a kiürülés és a betelepülés egyszerre zajlik, s a kulturális különbségek nagyok” – mondta.
A Népszava kérdésére Kovály Katalin elmondta, hogy az érkezőket leginkább kollégiumokban, vendégszállásokon és kitelepültek bérbe vett házaiban helyezik el – ez leginkább az olyan, nagyobb városokra jellemző, mint Ungvár, Beregszász, Munkács, Nagyszőlős. Többségükben nők és gyermekek érkeznek Ukrajna keleti részéből, de férfiak is, akiknek azonban jelentkezniük kell a helyi kiegészítő parancsnokságokon.
Egy másik, az orosz propaganda kárpátaljai hatásaira vonatkozó kérdésre, a konferencia vendégeként Ljubov Nepop ukrán nagykövet válaszolt. Azt mondta, kezdetben tapasztalható volt, hogy az oroszok Ukrajna nyugati részén is szerették volna szakadár „népköztársaságok” létrejöttét beindítani, de ez a törekvésük kudarcot vallott. Szerinte a nemzetiségi nézeteltérések helyett most az összefogásra kell koncentrálni, és „Kárpátalján is a szolidaritás dominál a menekültek fogadásában”. A nagykövet megerősítette a konferencia nyitó referátumaiban elhangzott megállapítást, miszerint
Ukrajnának az elmúlt húsz évben gyorsan változó nyelvi és etnikai viszonyaival nem magyarázható az Oroszország által indított háború.
Köszönetet mondott a menekültek fogadásában Magyarországon és Kárpátalján is tapasztalható szolidaritásért, úgy vélekedve, hogy ez a szolidaritás fogja megalapozni a két ország háború utáni viszonyát.
A konferencián Rácz András, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Stratégiai Védelmi Kutatóközpontjának főmunkatársa röviden értékelte az aktuális hadi helyzetet, kifejtve, hogy Kelet-Ukrajnában jelenleg a háború kezdete óta legsúlyosabb harcok folynak, amelyekben Moszkva el akarja foglalni a szakadár Luhanszki és a Donyecki Népköztársaság teljes területét. Döntő ütközet zajlik Popaszna környékén, a legelitebb ukrán egységek bekerítésére törekvő jelentős orosz túlerővel szemben. Az ukránok helyzete nehéz, jelentősek a veszteségeik, nincs elegendő üzemanyaguk és lőszerük, s főleg a beígért nyugati tüzérségi eszközök érkezésétől függ, hogy képesek lesznek-e megfordítani a harcok menetét. Dmitrij Peszkovnak, a Kreml szóvivőjének legutóbbi nyilatkozatából nyilvánvalónak tűnik – mondta –, hogy az itteni ukrán erők gyűrűbe zárásával akarják térdre kényszeríteni a kijevi vezetést.
Rácz András rövid távon kilátástalannak nevezte az ukrán gabonaexport orosz tengeri blokádjának megtörését és a blokád okozta nemzetközi élelmezési válság elkerülését, s minden későbbi helyreállítás feltételének nevezte a hatalmas kiterjedésű háborús területek aknamentesítését.
Az oroszok fegyverként használják a gabonát is, óriási a tét