Már 2021 második felében csalhatatlan jelei mutatkoztak annak, hogy akkora mértékű, tartós infláció elébe nézünk, amelyre negyedszázada nem volt példa.
Ennek ellenére, a rohamosan növekvő árak árnyékában a családok fogyasztási szokásai mit sem változtak. Legalábbis elgondolkodtató, hogy a KSH legfrissebb adatai szerint egy év alatt átlagosan 17 százalékkal megemelkedett bérüket (jövedelmüket) az emberek - a rohanó fogyasztói árindex növekedési ütemtől mit sem zavartatva - továbbra is a megszokott módon költik el, láthatóan mit sem törődve azzal, mit hoz a jövő. Bár közben folyamatosan hangot adnak (jogos) nemtetszésüknek a szokatlan mértékű drágulás miatt, az áremelkedések folytán is kikényszerített béremelés az észszerű megtakarításra a jövőről való pénzügyi gondoskodásra is átmeneti alkalmat nyithatna.
Az tény, hogy mindehhez nem jó előjel az MNB alelnökének a jövő heti alapkamatdöntést megelőlegező nyilatkozata, amelyben óvatosan bár, de elismeri, hogy a jegybank kamatemelési ciklusa csődöt mondott. Nem az egyetlen "orvosságot", a ráta mértékének erőteljesebb növelését harangozza be követendő útként, hanem éppen ellenkezőleg, annak mérséklését. Nem restelli tudatni az infláció elleni harcuk feladását: a jegybank inkább az árral való sodródást választja. A lábhoz tett fegyver taktikájától vezéreltetve kimondja: "Az infláció a következő hónapokban - hasonlóan a régiónk más országaihoz - nálunk is két számjegyű tartományba emelkedik, erre nem indokolt a kamatok hasonló tartományba történő emelésével reagálni." Ha ezt a lehangoló kinyilatkoztatást a lakosságnak szánt egyfajta figyelmeztetésnek (is) tekintjük, akkor a tanulság: nem érdemes megtakarítani, mert a pénzünk - az MNB szándékaitól vezéreltetve - napról napra kevesebbet ér.
Mindebből azt a következtetést lehet levonni: a jegybank Krisztina körúti palotájában skizofrén állapotok uralkodnak. Két nappal a monetáris politikáért felelős Virág Barnabásnak eme, csak mérsékelt kamatemelést ígérő szavai előtt az MNB a Fenntartható egyensúly és felzárkózás című, tizenkét tucatnyi pontot tartalmazó vitairatában még egyértelműen új befektetők bevonására ösztökélt, és célként tűzte ki, hogy a jelenlegi 11 ezer milliárd forintos (lényegében nem kamatozó) folyószámlapénzekért a családok vásároljanak állampapírt. Az átmenetileg szabad pénzeszközök felhasználása évek óta a jegybank legfőbb vágya. Sőt merészebb pillanataikban a párnacihákban elfekvő, folyamatosan duzzadó, közel 6 ezer milliárd forintnyi, megtakarítási célú készpénzállomány átvándorlását is ide képzelik el.
Ugyanakkor biztosra vesszük: felkészült közgazdászok lévén maguk is tisztában vannak azzal, hogy ilyen kamatkörnyezetben, a jelenlegi pénzügyi tudatosság mellett ez aligha képzelhető el. Az otthon heverő bankjegyek évi 10 százalékos inflációval számolva 580 milliárd forintos veszteséget jelentenek a lakosságnak. Akárhogy is, ennél az állampapír még mindig jobb üzlet. A bizalmat azonban még Orbán Viktor országában sem pénzért adják