Ami elismerést érdemel, azt el kell ismerni. Márpedig Orbán Viktor elismerést érdemlően védte az Európai Unió alapelveit és egységét egy zsarolási kísérlet ellen. Hadd idézzem szó szerint, amit Brüsszelben mondott: "Visszautasítjuk a zsaroló magatartást, és elképzelhetetlennek tartjuk, hogy akár a mostani, akár a következő magyar kormány valaha is hozzájárulását adja olyan javaslatokhoz, amelyekkel egyes államok ki akarják magukat vonni azon európai elvek alól, amelyeken egyébként az egész közösség… együttélése is nyugszik." Orbán elutasított minden megalkuvást: "senki nem keres áthidaló megoldásokat… aki a bajt okozta, végre térjen magához és nyerje vissza a józan ítélőképességét."
Ehhez azonban még illik hozzátenni, hogy ezek a szavak 2009 októberében hangzottak el az Európai Néppárt “pártcsalád” ülésén, amelyet a szervezet vezetői az EU csúcs előtt tartottak. Azt vitatták, és Orbán azt ítélte el, hogy Vaclav Klaus akkori cseh miniszterelnök csak akkor volt hajlandó aláírni a Lisszaboni Szerződés ratifikációs okmányát, ha Csehországot mentesítik a szerződéshez kapcsolódó alapjogi charta hatálya alól. Nos, a következő magyar kormányt ugyanez az Orbán Viktor alakította már meg, és változó összetételben vezeti - immár a negyedik ciklusában - ma is. De a mai Európai Unióban mindenki éppen azt várja, hogy Orbán "nyerje vissza a józan ítélőképességét". Ugyanis ma éppen ő csinálja azt, amit 13 évvel ezelőtt oly kemény szavakkal elítélt. Bejelentett vétójával, egyedüliként a 27 tagország közül, meg akarja akadályozni, hogy az EU egységben lépjen fel legfőbb elve, az európai béke védelmében, és ezzel zsarolni akarja az Uniót.
Putyin Ukrajna elleni katonai offenzíváját az Európai Unió ugyanis szankciók sorozatával bünteti, s ennek legújabb lépéseként az eddigi legfontosabb döntésre szánta el magát, az olajembargó bevezetésére Oroszország ellen. Ezzel egyik legfőbb bevételi forrásától fosztaná meg Oroszországot, akadályozva az agresszív hódító háború finanszírozását. A magyar kormány ezt hiúsítja meg a vétójával, arra hivatkozva, hogy ez súlyos csapás lenne a magyar gazdaságra.
Nem kétséges, hogy nehéz lépésről van szó, mert az EU több tagországa erősen rá van utalva az orosz energia importjára. Ezek között van Németország is, amely az elmúlt évben földgáz szükségletének felét és olaj fogyasztásának egyharmadát Oroszországból szerezte be, sőt egy új csővezetéket is épített az orosz import számára. A Scholz-kormány azonban heroikus gyorsasággal pótolta orosz importját, és korábbi tartózkodásával szakítva az olajembargó feltétlen híve és szószolója lett. Néhány kis kőzép-európai ország ugyancsak nehéz helyzetben van erős orosz import függősége következtében. Magyarország olajszükségletét 58 százalékban Oroszországból szerzi be, de ennél is erősebb függésben van Szlovákia, amely úgyszólván teljesen (96 százalékban) orosz olajat használ. Litvánia 80 százalékban szorul orosz importra. (Hasonló a helyzet Finnországgal is.) Ennek tudatában az Európai Bizottság néhány országnak - Csehországnak 2024 nyaráig, Magyarországnak és Szlovákiának 2024 végéig - hosszabb időhatárt adott az orosz import pótlására. Mint a litván külügyminiszter az EU külügyminiszteri tanácskozásán, május 16-án Brüsszelben mondta, “a hosszabb határidőt mindenki elegendőnek tartja”, és lehetetlen állapot, hogy “egyetlen ország, Magyarország túszként tartsa fogva az egész Uniót.”
Mit is szolgál valójában a magyar vétó? Először is barátjának és jó szövetségesének, Putyinnak a védelmét. Az EU szétrobbantását mindig fontos céljának tekintő Putyin támogatása belülről nagy szolgálat az agresszornak. Ugyanakkor a vétó fontos önérdeket is szolgál.
Orbán 2022-ben pontosan úgy akarja zsarolni az Európai Uniót, mint 2009-ben a cseh miniszterelnök - amit Orbán súlyos szavakkal elitélt. Igen, zsarolásról van szó. Orbán engedményeket és pénzt szeretne kicsikarni vétója elejtésének áraként. Feltehetően szeretné elérni, hogy a kormánya ellen az Unió alapelveinek sérelme miatt indított eljárást megszüntessék, és a visszatartott EU-támogatást, az euró milliárdokat folyósítsák neki. A magyar külügyminiszter világosan kifejtette, hogy miről is van szó: “Az Európai Bizottság gondot okozott javaslatával, ezért részünkről teljesen jogos igény, hogy az EU kompenzációt adjon, és fedezze a szükséges beruházásokat a magyar energia fogyasztás megoldására, ami 15-18 milliárd euró összeget igényel”. Egyértelmű zsarolásról van szó.
Ursula van der Leyen, az EU Bizottság elnöke sietve Budapestre is utazott, hogy megváltoztassa Orbán véleményét. Macron francia elnök pedig telefonon próbálkozott ezzel. Május 17-én a Reuter hírügynökség jelentette is: tárgyalás folyik Magyarországgal, hogy pénzügyi támogatás fejében adja fel a vétót. Egyelőre azonban nem született megállapodás, mert az EU nem fogadta el a bejelentett magyar pénzügyi igényeket. A nagy európai felzúdulás nyomán azonban a magyar kormány hirtelen radikálisan csökkentette igényét, mondván, mintegy 800 millió euró támogatással már megoldaná rövid távú problémáit.
Álljunk csak meg egy pillanatra! Mit is mond a magyar büntető törvénykönyv 367. paragrafusa a zsarolás bűntettéről? “Aki jogtalan haszonszerzés végett mást… fenyegetéssel arra kényszerít, hogy valamit tegyen, ne tegyen vagy eltűrjön… bűntett miatt egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő”. A zsarolás a törvény definíciója szerint “rosszindulatú bűncselekmény… [amely] akkor következik be, amikor valaki kényszerít egy másik személyt… jövedelmező haszon megszerzése érdekében. Rendszerint céljainak elérése érdekében a zsaroló valamilyen típusú megfélemlítést alkalmaz a zsarolt személy ellen… pénzügyi összeget követel az áldozattól valamiért cserébe. Ez a bűnözői gyakorlat a maffia hagyományának része.”
Orbán zsaroló akcióját korábbi legfőbb szövetségese, Lengyelország is erőteljesen elítéli. “Ha Orbán azt mondja, hogy nem látja világosan, mi történt Bucsában [ahol tömegmészárlást követtek el az orosz csapatok], akkor az lehangoló, és a legjobb lenne, ha elmenne egy szemorvoshoz” – mondta a legfelsőbb lengyel vezető, Jaroslaw Kaczynski. Mi több, a lengyel államelnök, Andrzej Duda egyenesen azt javasolta Brüsszelnek, hogy semmilyen pénzt ne folyósítson Magyarországnak, amíg nem csatlakozik az embargóhoz.
Biztató, hogy az EU vezetése máris kövezi a megoldás új útját. Ezt segíti, hogy Németország már magától bejelentette, “függetlenül az EU-s restrikció bevezetésétől, 2022 végéig megszüntetjük az orosz olaj behozatalát.” Talán ez inspirálta az Uniót egy újításra, a kötelező és önkéntes döntések kombinációjának útjára. Az egyes kormányok önkéntes döntéseit segíti ugyanakkor, hogy az Unió hatalmas összegű beruházási segítséget és kölcsönt ajánl az orosz olaj importtól erősen függő országoknak az energiarendszerük modernizálására, azon belül 86 milliárd eurót a megújítható energiatermelés gyors növelésére. Sokat ígérő részleges kooperációk is nagy szerepet játszhatnak ebben, mint például Belgium, Hollandia, Dánia és Németország terve egy közös északi-tengeri szélkerék telep megépítésére.
Az Unió 2030-ra az eredetileg tervezett 9 százalékos energia megtakarítás helyett 13 százalékra aspirál, az újratermelhető energia súlyát pedig 40 százalék helyett 45 százalékra növelte. Az orosz energia importtól való függetlenedés programja tehát egy nagy jelentőségű modernizálás kezdő lökésévé is vált, a cél az energia importtól független Európa megteremtése.
—
A cikkben megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik szerkesztőségünk álláspontját. Lapunk fenntartja magának a jogot a beérkező írások szerkesztésére, rövidítésére.