Márpedig hétfő este a Magyar Jégkorong Szövetség honlapján néhány soros kommüniké jelent meg, amelyből kiderült: a magyar-szlovén közös pályázat a 2023-as A-csoportos világbajnokság megrendezésére nem kapja meg a szükséges állami garanciát, így – amennyiben a nemzetközi szövetség ragaszkodik ehhez a feltételhez – a Magyar Jégkorong Szövetség eláll a kandidálástól. Még az sem lehetetlen, hogy a kanadai szövetségi kapitány ezzel összefüggésben jelentette be a közlemény megjelenése előtt néhány órával távozását, holott az A csoportba, a világelitbe vezette a válogatottat.
Az eddigi orbáni sportpolitikával élesen szembe helyezkedő döntés háttere egyelőre nem világos, de nyilvánvalóan összefüggésben van az államháztartási hiány lassan kezelhetetlen szintjével, és a választások utáni gazdasági megszorításokkal. A valós okokról Sipos Levente főtitkár nem beszélt, ehelyett a projektbe eddig (ezek szerint fölöslegesen) befektetett szövetségi munkát siratta. „Rengeteg munkát végeztünk az elmúlt hetekben, hogy sporttörténelmet írjunk, és minden idők legnagyobb és legrangosabb hazai jégkorongos eseményét rendezzük meg. A visszajelzések alapján napról napra javultak az esélyei a szlovénokkal közös pályázatnak. Rendkívül sajnáljuk ezért, hogy a rendelkezésre álló rövid idő alatt nem tudtuk a kormányt meggyőzni arról, hogy milyen előnyökkel járna Magyarország számára a jégkorongsport csúcseseményének a hazai megrendezése”.
A Nemzetközi Jégkorongszövetség (IIHF) keddi közleménye szerint a magyar és a szlovén szövetség visszavonta a 2023-as A-csoportos világbajnokság megrendezésére benyújtott pályázatát. Így csak Finnország és Lettország adott be érvényes pályázatot, az elit így az idei torna után jövőre is visszatér Tamperébe, míg Riga 2021 után ad ismét otthont a világbajnokságnak.
Így vagy úgy, a kormány döntését nem a józan ész, hanem a gazdasági törvényszerűségek kényszerítették ki. Ehhez tizenkét év után elég volt tizenhat nap.
