A vallási fanatikusok előzőleg már korlátozták a nők tanulási, munkavállalási és utazási lehetőségeit, nemrég pedig azt is megtiltották nekik, hogy a nyilvánosság előtt megmutathassák arcukat.
Az úgynevezett “Erény terjesztéséért és az erkölcstelenség megelőzéséért felelős minisztérium” a hónap elején rendelte el, hogy a nők kizárólag a testüket tetőtől talpig befedő, illetve arcukat is elkendőző ruházatban, például burkában léphetnek az utcára - ellenkező esetben megbüntethetik férjüket, bátyjukat vagy más, “gyámjuknak” tekintett férfi rokonukat. Az illetékesek múlt héten jelentették be, hogy a TV-ben szereplő nőknek, köztük a műsorvezetőknek és hírolvasóknak is alkalmazkodniuk kell az új öltözködési szabályhoz. Az érintett nők zöme szombaton még nem volt hajlandó betartani az aznap érvénybe lépő utasítást, de vasárnapra ez megváltozott. Sajtóhírek alapján többségük készen állt volna folytatni az ellenállást, ám a tálibok által megfélemlített főnökeik választásra kényszerítették őket: rejtsék el az arcukat vagy leveszik őket a képernyőről. Az iszlamisták annyi könnyítést tettek, hogy megengedték az orvosi maszkok viseletét is az arc eltakarására. Ez azonban sovány vigasz, ahogyan az is, hogy számos TV - köztük a magánkézben lévő ToloNews hírcsatorna - férfi bemondói vállalták, hogy kollégánőik iránti szolidaritásból ők is arcmaszkot viselnek munka közben.
Az afgán média egy része attól tart, hogy a következő lépés a nők teljes eltüntetése lesz a tévéképernyőkről - vagy akár a társadalmi élet egészéből. Haftera Arfa, a ToloNews egyik bemondónője a CNN-nek arról beszélt, hogy szerinte a tálibok félnek a művelt nőktől. “Először megfosztották a lányokat az iskolába járás lehetőségétől, most a média ellen léptek fel. Biztos vagyok benne, általánosságban sem szeretnék, hogy a nők bárhol jelen lehessenek” - mondta a fiatal újságíró.
Az afgán lányok és nők jelentős része már akkor veszélyben érezte szabadságjogait, amikor tavaly augusztusban - részben az amerikai kivonulás következtében - összeomlott a világias kormány és az egész ország a tálibok uralma alá került. A hatalomba csaknem 20 év után visszatérő iszlamisták viszont igyekeztek szebbik arcukat mutatni, azt bizonygatták, hogy megváltoztak, tiszteletben kívánják tartani a nők jogait. Mérséklődésük jeleként lehetett értelmezni azt, hogy egyik szóvivőjük Kabul elfoglalását követően egy újságírónőnek adott interjút a ToloNews stúdiójában. Szintén hiú ábrándokat kelthetett Enamullah Szamanganinak, a tálibok kulturális illetékesének az a szeptemberi kijelentése, miszerint készek a nőknek “munkahelyi és tanulási lehetőséget biztosítani.” Szamangani hozzátette ugyanakkor, hogy mindezt “az iszlám törvénykezés”, illetve saját kulturális értékrendjük szerint képzelik el. Azaz - más tálib tisztségviselőkhöz hasonlóan - valójában csak annyit ígért, hogy úgy fognak bánni a nőkkel, ahogyan azt a (meglehetősen szigorú, fundamentalista) vallásfelfogásuk is megköveteli tőlük.
A nyugati döntéshozók hiába szerették volna reménykeltőnek értelmezni a mézes-mázos nyilatkozatokat, azoknak a sorok között mindig volt egy másfajta kicsengésük. Az is igaz ugyanakkor, hogy az iszlamisták pragmatikusnak mutatták magukat, így lehetett bízni abban, hogy a nemzetközi segélyekkel, diplomáciai elismeréssel megszelídíthetők. Ezt az opciót a tálibok még mindig nyitva szeretnék hagyni. Erre utal például, hogy a lányok középiskolai oktatását nem megszüntették, mindössze több mint 8 hónapja "felfüggesztették", és - a tanítás egynapos újraindításától eltekintve - úgy hagyták azt. Az is erre enged következtetni, hogy beszámolók szerint egyelőre nem törekszenek teljes erőbedobással az új öltözködési szabályok betartatására.
Egyes vélekedések szerint a nőkkel szembeni fellépést politikai megfontolások vezérlik. Favzia Kúfi emigrációban élő afgán nőjogi aktivista, a kabuli parlament egykori alelnöke az Al-Dzsazírának kifejtette, hogy a tálibok el szeretnék terelni a figyelmet az ország más gondjairól, “köztük a gazdasági válságról, amelynek enyhítésére egyetlen rendeletet sem adtak ki.” Ezen olvasat szerint a rengeteg konzervatív afgán támogatását élvező iszlamisták ugyanazt teszik, mint amit kormányon lévő más populisták szoktak hasonló helyzetben: saját bázisukat lelkesítő szimbolikus ügyekre koncentrálnak, mert képtelenek gyógyírt találni az égetőbb problémákra - Afganisztán esetében arra a krízisre, ami általános éhínséggel és a lakosság szinte teljes elszegényedésével fenyeget.
