Tényleg mindennek. Azt ugyan nem tudjuk, fogalmazzunk durvábban, fogalmunk nincs, hogy mit is fog csinálni ez az új kormány, mi is a valódi tartalmi koncepció, amit Orbán Viktor felskiccelt elénk, annyit azonban mindenképpen láthatunk: a rend rendszerét akarják megvalósítani. Hogy ebben az összefüggésben mit is jelent pontosan a rend, hogy ez pozitív vagy negatív tartalmat hordoz, azt már inkább csak a miniszterjelöltek mondataiból lehet kikövetkeztetni. Vagy, ha cinikusra fordítjuk mondandónkat, akkor Pintér Sándort kell idéznünk: semmit nem ígérnek, de azt legalább be is fogják tartani.
Illetve… Ez így talán nem is teljes mértékben igaz, csupán, ha a tényleges hosszú vagy rövid távú terveket nézzük. Pontosabban csak néznénk, mert ilyeneket nem kaptunk, azt azonban – Navracsics Tibor kivételével – minden leendő miniszter érzékeltette: rend és fegyelem lesz a tárcájánál. Ám a rend és a fegyelem nem egészen a hétköznapi értelemben értendő, sokkal inkább a minisztériumon túli világra. Itt is Pintért kell idéznünk, aki úgy fogalmazott: a civil területnek is a rend irányába kell változnia. Nos, ha egy ilyen mondat a szegény, elcsapott Kásler Miklós szájából hangzik el az ugyancsak szemétre hajított humán tárca vezetőjeként, akkor legfeljebb mosolygunk vagy gúnyolódunk.
De egyikhez sincs kedvünk, ha az idézett mondatot a belügyminisztertől halljuk, ilyenkor sokkal inkább az arcunkra fagy a mosoly, és semmi kedvünk viccelődni. Mint ahogy azon a rogáni kijelentésen is van okunk alaposan eltűnődni, hogy vajon mit is jelent a nemzetbiztonság, illetve az energiabiztonság veszélyeztetése. Mert hogy e téren lesz majd súlyos tennivalója a polgári titkosszolgálatnak, jelentsen ez a gondolat bármit. Vajon dolguk lesz-e a titkosszolgálatoknak jelentést tenni arról, ha valaki bírálja a magyar kormány háborúval kapcsolatos retorikáját, vagy akkor, ha a Népszava arról ír, hogy ez a kabinet hosszabb távon pont az energiabiztonságunkat kockáztatja?
Ha a meghallgatásokon elhangzottakat összességében értékeljük, megállapíthatjuk: valóban a rend és a fegyelem egy új dimenziójába lépünk. Orbán olyan embereket keresett maga mellé, akik épp a civil társadalom megregulázását tartják a legfontosabbnak, ami persze a nyílt beismerése annak, hogy tizenkét év után véget kell vetni a kommunikációs kormányzásnak. Eddig lehetett polgári engedetlenségi mozgalmakat indítani, innen kezdve viszont mindez fegyelmi kérdéssé válik. Vagyis: az új kormány nem megoldani akarja a problémákat, és nem is átrajzolni a valóságot, mint ahogy eddig tette, az új kormány fegyelmet kér. Másként: hallgatást.
A világot sújtó gazdasági válság, az infláció felpörgése, a súlyosbodó szociális válság, mind együttesen őszinteségre kényszerítené a kabinetet. Orbánnál azonban csak harc és siker létezik, és ha az már nem megy szép szóval, akkor új eszközöket kell bevetni. Vagy ahogy egy de Gaulle-nak tulajdonított mondás tartja: a terror dörgő szava helyettesíti a terrort magát. Egészítsük ki egy saját gondolattal: ideig óráig.