jövő;

- Márton Ágnes: Majd (vers)

"Robottal labdázni nem muszáj"

Majd

 

Atávlatpont angolul eltűnő pont.

Vanishing.Nincsis ott, de mindent

meghatároz.Minden felé tart.

 

Összeérnekaz én sínjeim is,

dea mozdony lajhárszerűen

meg-megáll,visszaalszik.

 

Egyrehomályosabban látok,

nemérzem a tért,

korlátnélkül a lépcsőn leesnék.

 

Robotkutyámsegít, de megdobálják,

vajonvonyít-e. Mi csüng

kibelőle, ha nem bél.

 

Néhaa konyhában sétálunk,

fikusztóla fagyasztóig,

ottnincs veszély.

 

Robottallabdázni nem muszáj,

bára játékot szereti, a jóslást,

a talányt.

 

Haátvészeljük a járványt,

kirándulunkmajd. Messzire.

Térképfejembebelelát,

 

utasításnélkül vezet.

Álruhábantapogatódzunk,

kerüljüka bajt.

 

Nemszólunk senkihez,

visszükmagunkkal, ami összegyűlt.

Hakilyukad a szatyor,

 

nemfoltozzuk már meg,

nemhajolunk le,

havalami kihull.

 

 

Május28-án mutatják be a szerző új, Én, az iguána című verseskötetét aBudapesti Állatkert melletti Lazy Bisztróban (régi CukiZoo), 14 órai kezdettel.Közreműködik: Fehér Renátó, Katona Ágota és Horváth Florencia.

1464, Buda. Fiatal nő holtteste függ a vesztőhelyen emelkedő háromfán. Külseje előkelő származást sejtet, kilétét és halálának körülményeit azonban homály fedi. Öngyilkos lett? Megölték? Ha az utóbbi, akkor miért tették közszemlére az ismeretlen szépséget, miért nem ásták el vagy hagyták vadak prédájának? Marcus, a kíváncsi hóhér minden kérdésre tudni szeretné a választ, ezért napi teendői közepette, saját szakállára nyomozni kezd. Az izgalmas történelmi krimiben, miközben Mátyás koronázására készül az ország, kín és gyönyör, bűn és bűnhődés kéz a kézben jár.