A brit kormányfő azt akarta elérni, hogy az északír tartományban újra alakulhasson a régió autonóm kormánya, melynek élén a május 5-i választás eredményeként a Sinn Féin, az első ízben legtöbb mandátumot szerző tömörülés második emberének, Michelle O’Neillnek kellene betöltenie a miniszterelnöki tisztséget. Ez azonban az 1998-as nagypénteki egyezmény alapján csak a koronahű erők részvételével valósulhat meg. Sir Jeffrey Donaldson, a legtöbb protestáns szavazatot besöpört Demokratikus Unionista Párt (DUP) elnöke addig nem hajlandó a kormányhoz csatlakozásra, ameddig nem következik be változás az EU-val kötött Brexit-megállapodás északír protokolljában, amely a kereskedelmet, végeredményben az életet hátrányosan befolyásoló Észak-Írországban.
Boris Johnson a Belfast Telegraph hétfői kiadásában megjelent terjedelmes véleménycikkben fejtette ki tárgyalási pozícióját. Ebben leszögezte: „a protokoll aláírása óta nagyon sok változás történt, de az Európai Unió nem hajlandó módosítani a megegyezést, arra hivatkozva, hogy erre nincs mandátuma”. A kormányfő a külügyminisztere által az elmúlt napokban megütött konfrontatív hanggal ellentétben békülékenyen fogalmazott. Simon Coveney ír külügyminiszter vasárnapi nyilatkozatának kompromisszumkereső kifejezését idézve közölte, hogy „valódi párbeszéden alapuló, minden fél érdekének védelmét szolgáló megegyezést” keres. Johnson szerint az északír protokoll megnehezíti a pandémia utáni gazdasági megélénkülést, illetve a gyógyszerek és Covid-tesztek hozzáférhetőségét Észak-Írországban, továbbá hátráltatja a londoni kormányt az egyre kritikusabb megélhetési válság kezelésében. Példaként említette, hogy az egyezségben rögzített feltételek miatt Észak-Írországban nem valósítható meg a megújuló energiatermékekre vonatkozó, Nagy-Britanniában végrehajtott áfacsökkentés.
Boris Johnson feketén-fehéren rögzítette, hogy nincs szándékában miszlikre szabdalni a megegyezést, nem kíván kereskedelmi háborúba keveredni az EU-val, de bizonyos változtatásokat elengedhetetlennek tart. Tegnap még csak a találgatások szintjén voltak a protokoll jövőjére vonatkozó konkrét tervek. Liz Truss külügyminiszter egyes értesülések szerint már ma bemutathatja a westminsteri parlamentben a megegyezés egyes részleteinek egyoldalú felbontására vonatkozó törvényjavaslatát, még ha azt nem is nyújtja be rögtön. Egyszerűsítenék a Nagy-Britanniából Észak-Írországba áramló kereskedelmi cikkek ellenőrzését és az Európai Bíróságot megfosztanák felügyeleti funkciójától.
Tegnap délután a Sinn Féin két vezetője, Mary Lou McDonald és Michelle O’Neill egybehangzóan megsemmisítő hangon nyilatkozott Johnsonnal folytatott „kemény” megbeszélésükről, melyen „világossá vált, hogy a brit kormány prioritása a DUP megbékítése”. A szokása szerint nem kertelő McDonald szégyenletesnek tartaná, ha „minden parlamentek anyja” nemzetközi jogot sértve egyoldalúan felrúgná az északír protokollt. Mindkét politikus elfogadhatatlannak nevezte a belfasti kormány felállításának késlekedését. Nem sokkal később Sir Jeffrey Davidson is az újságírók elé állt. Nyilatkozata azt sugallta, hogy a kormányfő a koronahű erőkkel valóban jobb hangulatú megbeszélést folytatott. A DUP frontembere minden további lépés előtt a konkrét előterjesztést és annak gyors megvalósulását akarja látni, „mert addig mindez csak puszta ígéret”. David Blevins, a Sky News északír tudósítója szerint a protokollnak a DUP számára kedvező átalakítása visszaterelné a pártot a helyi kormányzásba, „bár a körülmények mélyen frusztrálnák a Sinn Féint”.
