A hivatalos inflációs adat szerint a fogyasztói árak áprilisban 9,5 százalékkal emelkedtek az előző év azonos időszakához képest. Ehhez képest a GKI, ezer háztartás körében végzett, reprezentatív felmérése szerint a lakosság 22 százalékos áremelkedést érzékelt – írtuk meg korábban. A GKI a lakosság inflációs érzetét tudakolta, s ilyen felmérést évek óta készíti a gazdaságkutató az Európia Bizottság számára, az adatokat pedig rendszeresen a Magyar Nemzeti Bank is használja. Az inflációs érzet nem egy egzakt mutató, ám jól mutatja a lakosság, a fogyasztók tapasztalatát, amely viszont már befolyásolja az inflációs várakozásokat is, ami pedig fontos információ a monetáris politikai számára. Ugyanis ha egy gazdaságban nőnek az inflációs várakozások, az azzal a veszéllyel fenyeget, hogy valóban tartósan magasabban alakulhat a tényleges jövőbeni infláció.
Láthatóan nem esett jól a Központi Statisztikai Hivatalnak (KSH) a GKI kutatási eredményének publikálása, ugyanis a hivatal közleményben reagált arra. Eszerint téves módszertani ismeretekből kiinduló, az érzékelt inflációt a valóssal szembeállító kutatás alapján kritizálja a (KSH) inflációmérését a GKI Gazdaságkutató Zrt., azt a látszatot keltve, mintha a szubjektív érzékelés pontosabb képet adna a tényeknél − írta a KSH közleményében Quittner Péter, a KSH Fogyasztói árak osztályvezetője. Számos olyan pszichológiai tényező létezik, ami megmagyarázza, miért magasabb az egyén által érzékelt infláció, mint a hivatalosan mért – magyarázta. A hivatalos statisztika ad pontos képet a teljes gazdaságot átlagosan jellemző árváltozásról, nem a szubjektív, egyénileg érzékelt infláció – írta Quittner Péter.
Az érzékelt információt olyan pszichológiai tényezők torzíthatják, minthogy a negatív emlékek mélyebben rögzülnek: így az áremelkedéssel kapcsolatos tapasztalatok jobban megragadnak az emlékezetben, mintha egy terméket a korábban megszokott áron, vagy esetleg olcsóbban kapja meg a vásárló – ez magasabb inflációs érzetet kelt. Mindezek mellett pedig az érzékelés során az egyén nemcsak a saját tapasztalataira hagyatkozik, hanem külső források is befolyásolják (média, másoktól hallott hírek), amely saját, esetenként pontatlan emlékeivel kiegészülve öngerjesztő módon további torzítást eredményezhet az érzékelt inflációban.
A KSH főosztályvezetője leszögezi, tévesen állatja a GKI, hogy a mért inflációt torzíthatja az a módszertan, hogy a KSH a két évvel korábbi fogyasztói szokások alapján méri az inflációt. Quittner Péter arra hívta fel a figyelmet, hogy KSH 2021 óta – alkalmazkodva az Eurostat koronavírus idején kiadott ajánlásaihoz – a súlyok kialakítása során nem kizárólag a két évvel korábbi fogyasztási szerkezetet veszi alapul, hanem a súlyok kialakításakor legfrissebb, azaz a tárgyidőszakot megelőző év első három negyedévének adatait is felhasználja. Egy egy termékfajtán belül az árfelírás során több márka árát is felírják, ugyanis az összeírók a boltokban mindig azon márkájú termékeknek az árát írják fel, amit a vásárlók az adott üzletben leggyakrabban vásárolnak. Ezek eredményeként az infláció kiszámításakor 11 ezer boltban, szolgáltatási helyen 130 termék árát mérik fel – ami nem nevezhető szűk körű felmérésnek – tette a szakértő.
A KSH szakmai véleményétől függetlenül két állítás között nem feszül ellentmondás, vagyis, hogy az inflációs érzet és a mért infláció lényegesen eltérhet egymástól, és valóban nem érdemes a kettőt összekeverni. A KSH uniós sztenderdek szerint méri a fogyasztói árak változását. Mint minden módszertanban ebben is lehetnek hibák, de ami fontos az az összehasonlíthatóság a múlttal, illetve más országokkal. A GKI ezzel szemben az inflációs érzetet mérte, ami egy másik mutató, és mindaddig jól megfértek egymás mellett, amíg az hirtelen nem nőtt kétszámjegyűvé, a mért infláció több mint duplájára.
