– Tőlem akár havazhat is, én megyek szavazni. Kaptam a Viktortól egy egész havi nyugdíjat, illik megköszönni – hallottam egy hölgytől a váróban. A beszélgetés a családról szólt, mondta is, hogy őt nem érdekli a politika, de jól jött a pénz, közeleg a húsvét, jönnek az unokák. Eszébe se jutott, hogy ez szavazatvásárlás – elég ha Orbán tudja –, ő csak nem szeretne senki adósa maradni.
Sok az embereket lehülyéző megjegyzés ellenzéki politikusok szájából, észre sem veszik, hogy ezzel csak Orbánnak tesznek szívességet. A Fidesz-média naphosszat idézi ezeket, hadd lássa a nép, miket gondol róluk az ellenzék. Ráadásul, aki igazán sáros ebben, az maga Orbán Viktor, aki szlogenekben beszél, aljasul kihasználva a tudatlanságot, a közéleti érdeklődés hiányát, a rászorultságot, a jóhiszeműséget.
Telnek a hetek a választás óta és még mindig megy az ellenzéki belviszály. Értékelem az önkritikát, a kritikus írásokat, de a bűnbakkeresés és a Fideszre szavazók rágalmazása taszító. Több ellenzéki politikus a parlament bojkottálását javasolta. Tudomásul kell venniük, hogy őket parlamenti képviselőnek választották, tegyék is ott a dolgukat. Bojkottál, de a fizetését felvenné? Micsoda ajándék lenne ez a Fidesz propagandagépezetnek! A megválasztott ellenzékiek igyekezzenek a nép fejével gondolkodni, amihez elsősorban az kell, hogy ismerjék őket. Sok a kedves, segítőkész ember, az olyanok, akik meglepték Mérő Lászlót, aki az ATV-ben mesélt egy vidéki körzetben számlálóbiztosként szerzett kellemes tapasztalatairól. De a kép ennél bonyolultabb. Hallottam olyan ellenzékiről, aki győzködte ismerőseit, hogy a kormánypárti jelöltre szavazzanak, mert egyébként semmilyen pályázaton nem fog a település nyerni. Látjuk Budapest és több ellenzéki kézben lévő település példájából, hogyan áll bosszút a kormány. Orbán hozzáállása: ha nem szeretnek engem, én sem szeretem őket, ami a demokrácia megcsúfolása. A miniszterelnök megértéséhez nem politológia és gazdaságtudomány, hanem pszichológiai elemzés szükségeltetik, mint ahogy néhányan ezt meg is tették.
Rossz látni országunk megosztottságát és az érzelmek dominanciáját. Olvastam Csókay András, a kiváló idegsebész Mandinernek adott interjúját a választásokról. – Ahol Jézus Krisztus belép a történelembe, vagy egy egyén életébe, ott mindig sok ellenlábas lép fel vele szemben. Fűti őket a bukott angyal, aki szintén nem megy szabadságra, mert mindig a rosszat akarja, rombolni próbál.
Ezt vegyük úgy, hogy Márki-Zay Péter a Sátán bérence? Ha netán valaki komolyan veszi Csókay szavait, ne lepődjünk meg, ha tragédiához vezet. Eszembe jutott egy idős hölgy, aki azt mesélte barátnőjének, hogy "nagyon imádkoztam Istenhez, hogy ne szarjak be hazafelé". Meghökkentem, de belegondolva nincs ebben semmi különös. Emberek imádkoznak, hogy sikerüljön egy állásinterjú, egy műtét, hogy szép idő legyen, amikor szabira mennek. Netán ha a hölgyet záróizmai cserben hagyják, akkor az Isten büntetése? Csókay doktor úr meg azért imádkozik, hogy egy korrupt politikus maradjon a miniszterelnök. Krisztus tanításai nem pitiáner politikai adok-kapok játszmákhoz való.
Márki-Zaynak voltak félreérthető mondatai melyeket a kormánymédia napokon át ismételt, gúnyolódva. Épp a kampány idején fejeztem be Bán Ernő Menekülés a csapdába című könyvét, ami 1949-ben játszódik. Az ávósok a gyanúsítottak minden félreérthető szavába belekötöttek, kiforgatva valódi mondandójukat. Az ÁVH már a múlt, de az orbánista média ugyanezt a taktikát követi. (Sajnos, nem sikerült megtudnom ki volt Bán Ernő, sejtem, hogy ez egy írói álnév.)
Az ellenzékre szavaztam, minden aggályom ellenére. De a Szentlélek leszállt Magyarországra és rengeteg embernek segített bölcsen dönteni – mondta Csókay András doktor. Tudnék-e szót váltani vele? Szerinte a Sátán embere vagyok?
Az ellenzékre szavaztam, minden aggályom ellenére. De a Szentlélek leszállt Magyarországra és rengeteg embernek segített bölcsen dönteni, mondta Csókay doktor. Tudnék-e szót váltani vele? Szerinte a Sátán embere vagyok? Pont maga Orbán Viktor kimondottan rossz példát mutat: 2006 óta nem hajlandó egy vitára kiállni. – Megtanultam, hogy amikor esélyed van megölni riválisodat, akkor nem gondolkozol, hanem megteszed – mondta 2007. június 26-án egy nagykövetekkel tartott találkozón, amit a WikiLeaksnek köszönhetően ismerhetünk. Nem gondolom, hogy szó szerint értette, de a karaktergyilkosság nagyon is tartozéka a politizálásának, miközben, nem mellesleg, egy igazi kereszténynek eszébe sem jutna erre vetemedni.
Tudunk-e, lehet-e továbblépni? Már ahogy. Amikor Magyarországra költöztem, egy kiadóban kaptam állást. Az egyik szekció osztályvezetője Décsi Gyula volt. Egyik beosztottja pedig recski fogoly volt 1953 előtt. Megállapodtak, hogy akkor megy be munkahelyére, amikor Décsi már elment. 1990 után kikértem a levéltárból az ÁVH-anyagokat apámról, aki szintén Recsken volt rab. Kiderült, hogy letartóztatását Décsi ezredes rendelte el 1949-ben. Mi ehhez képest a mai megosztottság?! Persze nem könnyű szót érteni egy Orbán-rajongóval, de remélem, hogy az ellenzék nem akar versenyezni a népbutításban.
– Ez nem politika, ez performance – mondta Fokasz Nikosz szociológus, találóan összefoglalva a helyzetet. Orbán napi taktikákban gondolkodik: mivel lehet megtartani/növelni táborát? Az ellenzéknek viszont stratégiára van szüksége, aminek most a legfontosabb része a helyi bázisok kiépítése országos szinten. Az ellenzéki politikusok csak gondoljanak bele, hogyan is csapódik le vidéki körökben a kicsinyes nyavalygásuk, egymásra mutogatásuk "ott fent" Pesten.
Egészségem és kedvesem hangulata védelmében, Voltaire tanácsát követem. De a gyomlálás, gazolás, trágyázás közben elgondolkodom, milyen fontos lecke tanúi – szenvedő alanyai – vagyunk. Annak, hogy hogyan lehet kiépíteni a XXI. századi Európában egy diktatúrát demokrácia jelmezben. Remélem, lesznek olyanok, akik tanulnak ebből és nem csak olyanok, akik lekoppintani szeretnék. Sajnos, ilyen jellegű javaslatokat lehet hallani ellenzéki körökből is, ami a teljes csődhöz, az erkölcsi megsemmisüléshez vezetne. Amúgy is érezhető egy fogékonyság a személyi kultusz iránt, ami sejtésem szerint a feudalizmus, vagyis a függőség maradványa, és persze az erre való kormányzati fogadókészség evidens.
Nem szabad legyintve, a csalódástól lebénultan beletörődni a helyzetbe, mint szüleink, nagyszüleink tették 1948 táján. Az Orbán-rendszer is összeomlik egyszer, lehet, hogy meglepetésszerűen. Fel kell készülni mindenre.
