Elvették a tengert Ausztriától is, az országé volt a Kotori öböl. Hallotta bárki az osztrákokat amiatt keseregni, hogy tenger nélkül maradtak? Én nem, Orbánnak a jelek szerint megvannak a maga ezzel kapcsolatos komplexusai - mondta Zoran Milanovic egy szerdai beszédében. A horvát elnök a lényegre tapintott: van, aki múltat épít, van, aki jelent és jövőt.
A horvát diplomácia azonban azonnal ugrott a miniszterelnök megjegyzésére, miszerint Magyarországnak is voltak tengerei, csak elvették tőlünk. Revizionizmust kiált Zágráb, a magyar revizionizmus újabb térségbeli megnyilvánulásáról ír a román sajtó, miközben Romániában újra a székely himnusz miatt áll a bál. Már-már nevetséges lenne az egész, ha nem volna annyira fájdalmas, hogy a miniszterelnök történelmi hiányosságai és frusztrációi miatt maholnap Európában tényleg bármilyen abszurd marhaságot el fognak hinni Magyarországról.
Az ukrajnai háború kirobbanása után döbbenten tapasztalhattuk meg, hogy már nemcsak a szomszédos országok szélsőséges köreiben tűnik valósnak a magyar revizionizmus fenyegetése. Világlapok és nemzetközi szakértők sokasága vette komolyan Putyin állítólagos Kárpátalja-felosztási terveit, amelyben „természetesen” Orbán Viktor és Magyarország lenne az egyik „kedvezményezett”. Hogy miért? Mert „ha valami úgy totyog, mint egy kacsa, úgy hápog, mint egy kacsa és úgy néz ki, mint egy kacsa, akkor az minden bizonnyal egy kacsa”. Miközben totyog és hápog, a magyar kacsa háta mögött Nagy-Magyarország térképek függenek kormányzati, államtitkári irodákban, a kormánypárt székházában, a miniszterelnök pedig büszkén posztolja, mert „nem tagadjuk meg a történelmet”.
Nem is megtagadni, csak megtanulni kellene. És nem mellékesen tanulni belőle, hogy ne újra és újra a rossz oldalon találjuk magunkat. De az Orbán-kormány leragadt a mítoszoknál, s a történelmi úri gőgnél, bebiztosítva, hogy még unokáink is Trianont és az „elvett” három magyar tengert sirassák. Az ugyancsak tenger nélküli osztrák fiatalok eközben Európa egyik legélhetőbb társadalmát élvezhetik.