Május első hetében az ukránok új offenzívát kezdtek Harkiv térségében. A másfélmilliós nagyváros igen közel van az orosz határhoz, de sem bevenni, sem bekeríteni nem tudták az oroszok. A mostani ellentámadás azért indult, hogy kiszorítsák a megszállókat a város közeléből, ahonnan tüzérségükkel el tudják érni Harkivot. A Népszavának Szerhij Kusnarjov történész, a harkivi egyetem dékánhelyettese beszélt arról, hogyan élnek az emberek ilyen körülmények között, pár kilométerre a megszállt övezettől, kitéve a tüzérségi és rakétatámadásoknak.
A docens elmondta, hogy az oktatás jelenleg online, az interneten folyik módszerekkel. Előadásokat, konzultációkat tartanak, nem szaladt meg a tudományos munka, a tanév végén esedékes szakdolgozatok is készülnek. Sok hallgató bevonult katonának, harcol a fronton – ők természetesen halasztást kaptak. A bevonultak között lányok is vannak, de számukra nem kötelező a szolgálat. A legnagyobb problémákkal azoknak kell megküzdeniük, akik a megszállt területen laknak. Ott többnyire nincs se áram, se internet. Kusnarjov nemrég egy olyan diákjával beszélt készülő dolgozatáról, aki az orosz megszállás alatt lévő területen lakik, s el kellett utaznia egy másik faluba, ahol működött az internet. A történelem tanszék dékánhelyettese, ha nem is minden nap, de bejár a munkahelyére, intézi az adminisztratív teendőket. Ez nem egyszerű, mert a háború kezdete óta Harkivban nincs tömegközlekedés, nem jár a metró, a trolibuszok, autóbuszok, s a térségben népszerű iránytaxik sem közlekedhetnek. Az általános iskolákban is távoktatás folyik – hasonlóan ahhoz, ahogy a pandémia alatt volt. Az üzemek, gyárak működése Kusnarjov szerint valószínűleg katonai titok, de egyébként sincs róla információja. A kommunális üzemek egy napra sem álltak le, időben elviszik a szemetet, a házmesterek takarítják a járdákat, folyik az utak és a szétlőtt épületek karbantartása, újjáépítése. Nyitva vannak a szolgáltatások, lehet fodrászhoz, kozmetikushoz menni. „Mindez állandó tüzérségi támadások közepette, gyakorlatilag ostrom alatt” – mondja a történész.
A bérfizetésben az egyetemi oktató szerint semmilyen kihagyás nem volt, a pénzek rendben megérkeznek a bankszámlákra. Eleinte gondok voltak azzal, hogyan jussanak az emberek készpénzhez. Akkor a nagyobb szupermarketek pénztáraiban lehetett a bankkártyákról pénzt felvenni, de most már a bankautomaták is folyamatosan működnek. Húsból, tejtermékből, kenyérből, általában élelmiszerekből van elegendő, bár nincs olyan választék, mint korábban. A háború első napjaiban kialakultak sorok, de ez mostanra már elmúlt. Sőt, az első napok emelkedését követően visszaállt az alapvető élelmiszereknél a háború előtti árszínvonal – állítja. Az egyetemi docens napközben önkéntesként dolgozik. Sok idős ember él olyan körzetekben, ahol nincs bolt, nem jutnak élelmiszerhez, rendszeres ellátáshoz. A mi hálózatunk bevásárol nekik, házhoz szállítjuk, amire szükségük van – meséli.
A kultúra terén még komoly nehézségek vannak, a mozik, színházak, könyvtárak bezártak, bár nemrég a közelben egy gyerekkönyvesbolt újra megnyílt – számolt be a tapasztalatáról a történész. Újságokat, magazinokat árulnak, de a háború inkább az internetes forrásokhoz tereli a hírre éhes embereket. A telefon és az internet folyamatosan működik, az emberek nem veszítik el a kapcsolatukat a külföldre menekült családtagokkal sem. Kusnarjov családja biztonságban van, az a település viszont, ahol Harkivba költözése előtt élt, a háború első napja óta orosz megszállás alatt van. Nincs áramuk, az emberek nem jutnak élelmiszerhez, gyógyszerhez. Nem működik a mobilhálózat, nincs módjuk arra sem, hogy készpénzt vegyenek föl a bankautomatákból. Hasonló a helyzet minden megszállás alatti területen - mondta el a Népszavának Harkivból Szerhij Kusnarjov.
