A közvetlen képviseleti demokrácia jegyében nyolcszáz, véletlenszerűen kiválasztott uniós állampolgárt vontak be egy olyan, több hónapos EU-s vitasorozatba, amelynek végén közös, többségi egyetértéssel 49 ajánlást fogalmazhattak meg a civilek arról, milyen Európában szeretnének élni. Ezeket a javaslatokat a döntéshozóknak figyelembe kell venniük, és be kell építeniük, amikor rendeleteket vagy irányelveket alkotnak: ha nem teszik, azt alaposan meg kell majd indokolniuk.
Lapunk végigkísérte a konferenciasorozatot, amelynek strasbourgi állomásain túl Firenzében, Varsóban, Dublinban és Maastricht-ban is uniós intézetekben mélyülhettek el a kiválasztott állampolgárok egy-egy témakörben, jobban átlátva, hogyan lesz egy ötletből vagy ajánlásból végül kötelező érvényű rendelet.
– A legfontosabbnak azt az állampolgári ajánlást tartom, ami végre megakadályozná, hogy egyetlen ország kénye-kedvére, csak a maga önös érdekeit szem előtt tartva blokkolhatja a közös döntéseket
– ezt mondta lapunknak Csákai-Szőke Péter budapesti egyetemista, aki radiológusnak készül. Neki különleges feladat jutott a május 9-i strasbourgi záróünnepségen: ő kérte fel az uniós vezetőket – köztük Roberta Metsola-t az EP-, Ursula von der Leyent az Európai Bizottság elnökét és Emmanuel Macron francia köztársasági elnököt –, vegyék át az állampolgárok ajánlásairól szóló dokumentumot.
Sokakat megdöbbentett Krasimir Zalatinov bolgár banki alkalmazott korábban kiderült története: őt kirúgták a munkahelyéről, miután részt vett és felszólalt a civilek számára megrendezett uniós konferenciasorozaton. Több televíziós társaságnak is interjút adott, megemlítve olykor saját országát, ahol szerinte nem feltétlenül megy minden a legdemokratikusabb úton-módon. Miután erről a nyilatkozatról a bank vezetősége tudomást szerzett, felmondtak neki, és hosszú hónapokig nem talált másik munkát – mindez jelzi, hogy nem minden államban érvényesül feltétlenül az egyik európai alapjog, a szólásszabadság. Ő lapunknak azt mondta – egyetértésben a budapesti egyetemistával –, legerősebb ajánlásuk, hogy többségi döntésre kellene törekedni, hiszen így akadályozható meg, hogy
akár Magyarország, akár Lengyelország, de Macedónia esetében például Bulgária fontos ügyeknek „keresztbe tegyen”.
A korábban a pénzügyi szektorban dolgozó győri nyugdíjas, Mészáros Éva szerint számos nemzet képviselői szinte egységesen egyetértettek abban, hogy ha már közös Európáról beszélünk, akkor legyen minden államban valóban egységes színvonalú az oktatás, az egészségügy, és érjék el a bérek terén is a garantált közös minimumot. Kozmáné Gombkötő Hajnalka oroszlányi könyvtáros pedig azt emelte ki: fontos, hogy a civilek támogatták a fenntartható gazdálkodásra való áttérést, mert ezzel biztosítható leginkább a bolygónk védelme, s az is lényeges, hogy ösztönözték a digitális alapkompetenciák fejlesztését és az idősebb korosztály informatikai lemaradásának csökkentését.
Hans Werner Mollenhauer nyolcvanhárom éves német fül-orr-gégész lapunknak azt mondta: szkeptikus, vajon mennyire fogják a döntéshozók figyelembe venni a civilek ajánlásait, szerinte
a politikusok különböző praktikákkal és időhúzással „lazítanak majd” azokon a javaslatokon, amelyek számukra esetleg kellemetlenek.
Titkon mégis azt reméli – tette hozzá –, hogy az élet rácáfol erre, mert az unió valóban jobban tud működni, ha figyelembe veszik az állampolgárok ajánlásait. Szvoboda Róza nyugdíjas miskolci tanárnő ehhez annyit fűzött hozzá: az állampolgárok, noha különböző nemzeteket képviseltek és más-más környezetből jöttek, mégis hatékonyabban dolgoztak és vélhetően hamarabb jutottak konszenzusra egymással, mint általában a politikusok.
„Nem hagyjuk cserben a civileket!”
A mai világban, ha reagálni akarunk a politikai realitásokra, el kell ismernünk, hogy az egyhangúság intézménye túlhaladottá vált – reagált a civilek vétóellenes javaslatára lapunknak Iratxe García Pérezzel a Szocialisták és Demokraták Progresszív Szövetsége (S&D) európai parlamenti csoportja elnöke, aki az állampolgárok bevonásával szervezett konferenciasorozat egyik gazdasági-munkaügyi csoportjának vezetője volt.
A polgárok egyik legfontosabb javaslata az volt, hogy mostani döntéshozatali mechanizmus helyett – vagyis amikor akár egyetlen tagállam vétója megakadályozhat fontos ügyeket – az unió térjen át a többségi döntéshozatalra. Mennyire tartja valószínűnek, hogy ez a javaslat átmegy majd a politikusokon?
Az Európai Tanács vétójogával való fenyegetés a kiváltó oka annak, hogy számos uniós jogszabály előrehaladása megakadt. A mai világban, ha reagálni akarunk a politikai realitásokra, el kell ismernünk, hogy az egyhangúság intézménye túlhaladottá vált. Nemrégiben láthattuk, hogy Olaszország miniszterelnöke, az EU egyik alapító tagja a plenáris ülésen elmondott beszédével a Tanács vétójogának megszüntetésére szólított fel. Ez a fajta nyilvános felhívás a többi EU-kormányhoz azt mutatja, hogy van lendület és hajlandóság a változásra.
Az általunk megkérdezett magyar állampolgárok két további fontos kérdést emeltek ki: az egységes uniós minimálbér és az összes tagállamban azonos színvonalú egészségügyi ellátás szükségességét.
A polgárok számos ajánlása a jólét és az egészség javításának konkrét módjaira irányult. Nem akarják, hogy belefásuljunk az intézményi vitákba, sokkal inkább azt szeretnék, ha a mindennapi gondjaik konkrét megoldásaira összpontosítanánk, mint például a tisztességes bérek biztosítása, a munkavállalók jogainak javítása és a munkanélküliek minimáljövedelmének bevezetés.
Többen amiatt aggódtak, hogy a politikusok és az egyes tagállamok majd megtalálják a módját, hogy „megakadályozzák” a civilek javaslatainak tényleges végrehajtását. Ön szerint jogosak ezek az aggodalmak?
Az Európai Parlament a többi intézményhez hasonlóan kötelezettséget vállalt arra, hogy meghallgatja a polgárok Európa jövőjével kapcsolatos elképzeléseit, és válaszol azokra. Ez az elkötelezettség önmagában is indokolja a végső ajánlások végrehajtásának szükségességét. Küzdöttünk azért, hogy a polgárokat a konferencia középpontjába helyezzük, és 49 részletes javaslatról állapodtunk meg ajánlásaik alapján. Szeretnénk kivenni a részünket a polgároknak tett ígéreteink teljesítésében, nem hagyhatjuk cserben a civileket. D. J.
