El kell ismerni, hogy a jegybank csaknem tíz esztendeje minden követ megmozgat azért, hogy a lakosság ne otthon tartsa az átmenetileg felesleges pénzét, hanem vásároljon állampapírt vagy költse el például lakásvásárlásra, építésre. Erőfeszítéseik azonban eddig teljes kudarcot vallottak. A "párnacihában", a ruhásszekrények mélyén pihenő készpénzállomány napjainkra rekordméretűre nőtt, meghaladta a 8300 milliárd forintot. A megtakarítások kamatai - az ínséges esztendőket követően - végre növekedni kezdtek, bár az egyre vágtatóbb inflációval folytatott versenyfutásban rendre alulmaradnak.
A lakosság financiális szokásai kettős képet mutatnak. A polgárok egy része évek óta nem látott költekezésbe kezdett, az egyszeri pénzinjekciók - a személyi jövedelemadó visszatérítése, a 13. havi nyugdíj folyósítása, vagy az egyes munkáltatóknál végrehajtott bérrendezések - miatt. Más családok azonban ezzel éppen ellentétes magatartást tanúsítanak. Hozzáállásukat a két és fél hónapja tartó orosz-ukrán háború esetleges továbbterjedésének réme határozza meg, ami csak elhomályosítani tudta a világjárvány újabb hullámától való félelmet. S emellett a magyarokat mindig is jellemző bankellenes hangulat sem mérséklődött, sőt, valamelyest még fel is erősítette az orosz Sberbank csődje.
Ezeknek az egymásra hatni képtelen, rivalizáló véleményeknek a párharcában, gyakori helycserékkel hol az egyik, hol a másik álláspont válik meghatározóvá. Mind a megtakarítások, mind a hitelek állományára az a furcsa kettősség a jellemző, hogy egyszer rekordszintet mutatnak a banki mérlegek, másszor még a tavalyi szintet sem érik el. Mindez azt bizonyítja, hogy az egyszeri, rendkívüli mértékű jövedelemkiáramlás legfeljebb átmeneti hangulatbefolyásolásra alkalmas, de az életszínvonal tartós javítására, a hosszú távra tervezés előmozdítására aligha. Mostanában - ugyancsak átmenetileg - élénkült a bankrészvények és az állampapírok piaca, de az egykor oly népszerű devizaátváltás vonzereje már megszűnt.
A megtakarítások észszerű elköltésének leghitelesebb barométere a lakáspiac, ezen belül is az új ingatlanok használatbavételének alakulása. Mindez annak is fokmérője, hogy az egyébként megszűnő kedvezményes, célzott hitelek felhasználása mennyire volt eredményes. Budapest még valamelyest bírja a tempót, mert az első negyedévben "csak" közel 10 százalékkal csökkent az átadott lakások száma, ám a többi városban 40 százalék körüli a visszaesés mértéke az egy évvel korábbihoz képest. Vagyis - a lényegében már kimerült Zöld Otthon Program kivételével - a támogatások formájában kiutalt pénzeket a családok egy része minden bizonnyal más célokra költi el.
A jövő is bizonytalan. Az inflációs statisztikákban a lakások áremelkedése nem szerepel, mert azt beruházásnak tartják. De ne legyenek illúzióink afelől, hogy a nyersanyagok és a munkaerő látványos drágulása tovább mérsékelheti az amúgy is lanyha építési kedvet. Válságról - legalábbis egyelőre - még nem beszélhetünk. A kiszámítható környezet hiányáról annál inkább.