Keserédes hangulatban telt az iszlám egyik legfontosabb ünnepe, az ezúttal május elejére eső Íd al-fitr a líbiaiak számára.
Bár a hívők békében törhették meg a ramadáni böjtöt, sokak örömét beárnyékolta, hogy az ilyenkor szokásos lakomán a korábbiaknál szerényebben vendégelhették meg családtagjaikat és barátaikat a megnövekedett élelmiszerárak miatt. A drágulás oka közismert: ahogyan a világon mindenhova, úgy Líbiába is begyűrűztek az Ukrajna elleni orosz invázió negatív hatásai. Az észak-afrikai ország elviekben még szerencsésnek is mondhatná magát, hiszen a kontinens legnagyobb kőolaj-készleteivel rendelkezik, vagyis akár profitálhatna is abból, hogy az ukrajnai konfliktus a fekete arany árát is felverte.
Kézenfekvő megoldás lenne az olajbevételek egy részét a megélhetési nehézségekkel küszködő polgárok megsegítésére fordítani, csakhogy ez egy politikai realitásoktól elrugaszkodott elképzelés. Líbiában az olaj ismét hatalmi játszmák eszközévé vált: a keleti országrészt uraló érdekkörök olajmezők és exportterminálok lezárásával próbálják megbuktatni a tavaly miniszterelnöknek beiktatott Abdulhamíd Mohamed Dbeibehét, és elérni, hogy a helyébe léphessen a tobruki képviselőház által - ellentmondásos körülmények között - utódjának kijelölt Fathi Basaga egykori belügyminiszter.
A szóban forgó két politikus február óta vetélkedik egymással a politikai legitimációért és a hatalomért. Basaga eddig nem tudott átütő eredményt elérni, még a fővárosba, Tripoliba sem sikerült bejutnia, szövetségesei ezért is dönthettek az olajkitermelés akadályozása mellett. Az immár két és fél hete tartó művelet kockázatos, de bizonyos szempontból ügyes húzás, hiszen azzal két legyet ütnek egy csapásra: egyszerre gyakorolnak nyomást a miniszterelnöki riválisra és a nemzetközi közösségre.
Az olajblokád egyrészt fontos jövedelmektől vágja el az államkasszát, ami érzékenyen érinti Dbeibehét, aki a közös vagyonból finanszírozott nagyvonalúságának - jóléti intézkedéseknek és osztogatásnak - köszönheti népszerűségét. Másrészt a kitermelés korlátozása azért is segítheti a hatalomváltás ügyét, mert még magasabbra löki a nyersanyag világpiaci árát. Basaga támogatói abban bízhatnak, hogy a Nyugat az energiaválság mérséklése érdekében hajlandó lesz az egykori belügyminisztert elismerni Líbia kormányfőjeként. Az olajjal való zsarolás azonban felettébb költséges: Mohamed Oun olaj- és gázügyi miniszter becslése szerint
a létesítmények lezárása naponta 60 millió dollár (átszámítva körülbelül 22 milliárd forint) bevételkiesést okoz - vagyis az eddig eltelt 17 nap alatt 1 milliárd dollárt meghaladó vesztesége keletkezett az országnak.
Líbia nemrég már megélt egy hasonló olajblokádot: 2020-ban a kelet-líbiai haderő főparancsnoka, Halifa Haftár tábornok szinte a teljes kitermelést leállíttatta, miután világossá vált számára, hogy a harctéren képtelen térdre kényszeríteni a nemzetközileg elismert kormányt. A hadúr mintegy 8 hónapig tartotta elzárva az olajcsapokat, csaknem 10 milliárdos veszteséget okozva hazájának. Végül azt követően hátrált meg, hogy a hatalmi bázisának számító kelet-líbiai Bengáziban is tüntetések törtek ki az egyre súlyosbodó megélhetési nehézségek és a gyakoribbá váló áramkimaradások miatt.
Habár a két évvel ezelőtti, hosszúra nyúló olajblokád nem volt képes kormányt buktatni, a körülmények azóta megváltoztak. Az ukrajnai háború következtében tapasztalható élelmiszerár-növekedés közepette égetőbb szükség lenne pénzre, annak hiánya éppen ezért jobban gyengíti a miniszterelnököt.
Az orosz-ukrán konfliktus viszont Dbeibeh riválisának sem feltétlenül kedvez, elvégre Basaga az azóta pária-állammá vált Oroszország pártfogoltjával, Haftárral paktált le decemberben. Márpedig a Nyugatot egyre jobban aggasztja, hogy hadúr a Kreml-közeli Wagner orosz magánhadsereg zsoldosaival egészítik ki seregét. A problémát Basaga is érzékeli, ezért látványos kísérletet tett a Moszkvától való elhatárolódásra. A konzervatív The Times brit napilapban tegnap megjelent véleménycikkben magát Oroszország elkötelezett ellenfelének mutatta be, ami felettébb érdekes Haftárhoz fűződő viszonya ismeretében. A kormányfői babérokra törő líbiai politikus mindazonáltal az Egyesült Királyság segítségét kérte ahhoz, hogy miniszterelnök lehessen és hazaküldhesse a Wagner zsoldosait.
Jalel Harchaoui Líbia-szakértő a Népszavának hangsúlyozta, puszta PR-akcióról van szó. – Az Egyesült Királyság korábban szimpatizált Basagával, ám idén minden megváltozott, mivel már nem kizárható az Oroszország líbiai jelenléte elleni nyugati fellépés. Amennyiben erre sor kerülne, akkor az jelentős mértékben javítaná Dbeibeh imidzsét, Basaga tanácsadói ezt a forgatókönyvet akarják megelőzni az ilyen üzenetek közzétételével – mondta a szakértő.
Az ukrajnai háború tehát fontos tényező lehet a líbiai politikai válság további alakulásában, a konfliktus árfelhajtó hatása, illetve az arra adott nemzetközi reakciók akár azt is eldönthetik, hogy ki lesz az ország következő miniszterelnöke. A folyamatok kárvallottjai azonban elsősorban megint a líbiai átlagemberek lesznek, akiknek 2014 óta alig van lehetőségük arra, hogy meghatározzák hazájuk sorsát.
