Az ellenzéki összefogás súlyos választási vereségéért egyesek Márki-Zay Pétert, mások Gyurcsány Ferencet hibáztatják, ám legközelebb azok járhatnak az igazsághoz, akik szerint a vonzó, megvalósítható jövőkép hiánya és a kormányzóképesség bizonyításának sikertelensége vezetett a kétharmadhoz. Ebben persze szerepük van az említetteknek, de a többi ellenzéki pártvezetőnek, a párteliteknek és a kidolgozásban részt vevő szakértőknek is van felelősségük abban, hogy nem sikerült tartalmas, meggyőző programot készíteni.
Bár a pártok képviselői jónak tartották a tervezetet, ez koránt sincs így. Épp azok a részei sikerültek kritikán alulira, amelyek a vonzó jövőkép alapjául szolgálhattak volna: az oktatásról és az innovációról szólók. Az utóbbit hozzácsapták az információs társadalom, a digitalizáció, a kibervédelem, a biztonságos internethasználat (!) témaköréhez, gyakorlatilag csak annyit írtak róla, hogy több pénzt kellene rá költeni. Lehangoló, hogy egy kormányzásra készülő erőnek csak ennyi mondanivalója van erről az életbevágóan fontos területről. A világtörténelem folyamán eddig minden nép, nemzet, ország, régió az innováció által emelkedett fel, vagy az abban való lemaradás miatt jelentéktelenedett el. Magyarország is csak az innováció révén biztosíthatja azt az ütemű fejlődést, amelyet állampolgárai elvárnak, ahogy az EU is annak erősítésében látja fejlődésének zálogát.
De lássuk az oktatási elképzeléseket! Az oktatás feladata annak az emberi erőforrásnak a kinevelése, amely biztosítja az ország fenntartható fejlődését. Ha korszerűtlen, akkor ez az erőforrás nem képes betölteni a szerepét, a fejlődés lassú, ellentmondásos, tőlünk független lesz, a mi esetünkben főleg az uniós támogatások és a világgazdaság mozgásai határozzák meg.
A korszerű oktatásnak két kritériuma van: a korszerű tartalom és a személyre szabott képzés. Hogy tudnának korszerű tartalmat létrehozni azok, akik ezt a mondatot fogalmazták meg: "Jórészt nem azonosítottuk még azokat az ismeretrendszereket, készségeket, képességeket és attitűdöket (kompetenciákat), amelyekkel a globalizált világ polgárainak feltétlenül rendelkezniük kell." (ELEGY Oktatáspolitikai Szakbizottság Oktatáspolitikai javaslatok az ellenzéki pártok számára – 100 pont) Hogy tudnák megvalósítani a személyre szabott képzést azok, akik ragaszkodnak az azt ellehetetlenítő jelenlegi iskolaszerkezethez?
A Civil Közoktatási Platform által 2016-ban kiadott Kockás könyv így fogalmazott: "A nyolc évfolyamos általános iskola (illetve az annak dominanciájával formálódott egész rendszer) felett eljárt az idő." Emellett: "Minél hosszabb idejű, legalább 10 évfolyamon át tartó, egységes, általános képzés szükséges ugyanolyan jellegű iskolában." Megtoldották ezt azzal, hogy a változtatást alapos előkészítésnek és társadalmi vitának kell megelőznie. Az azóta eltelt hat év alatt a szervezet prominensei egyszer sem tartották szükségesnek, hogy szóba hozzák a kérdést, pedig alkalmuk bőven adódott volna rá.
Az állítólagos jövőorientált, korszerű oktatási rendszer koncepciója, amit az Oktatáspolitikai Szakbizottság javaslatai alapján a pártok szakértői készítettek, pusztán a 2010 előtti állapotok visszaállítását célozta, amikor ugyanúgy súlyos bajokkal küszködött a közoktatás, mint most. Íme néhány mondat az akkori kormány megbízásából 2008-ban kiadott Zöld könyv a magyar közoktatás megújításáért előszavából: "Magyarország a tanulás világában egyre jobban lemarad versenytársaitól. Az elmúlt évek számos reformja ellenére a tudásbeli szakadék, amely a világ legfejlettebb részeitől elválaszt bennünket, nem szűkült, hanem szélesedett. Hazai és nemzetközi vizsgálatok egyértelműen bizonyítják, hogy nemcsak az átlagos magyar állampolgár, hanem a fiatal felnőttek és az iskolába járó fiatalok tudásával is súlyos gondok vannak."
Azok a minimálprogramok, amelyekkel az idei választáson és négy éve is az ellenzék előállt, nem alkalmasak az oktatás problémáinak megoldására, s főleg nem egy felzárkózást biztosító fenntartható fejlődési stratégia megalapozására. Pedig azzal egy politikai erő elnyerhetné a választók szükséges részének támogatását és bizonyíthatná kormányzóképességét. Csak az iskolaszerkezet - a 6+4+3-as struktúra bevezetése - és a tartalom - amelynek középpontjába a gondolkozás, a kreativitás, a vállalkozószellem fejlesztését kell állítani - egyidejű átalakításával lehet a közoktatás mostani bajait felszámolni, csak így lehet korszerű, az ország fejlődését megalapozó oktatást teremteni. A progresszív pártoknak mielőbb magukévá kéne tenniük ezt a koncepciót, s 2026-ra már egy vonzó jövőképpel, megvalósítására pedig kiforrott elképzelésekkel állhatnának a választók elé.
Addig is vitákat, széleskörű egyeztetéseket lehetne folytatni a kérdésről, amelyekkel - amellett, hogy tematizálni lehetne a közéletet - túleshetnénk a társadalmi vita folyamatán, s választási siker esetén azonnal bele lehetne fogni az oktatás régóta szükséges átalakításába.
A saját erőforrásainkra épülő felzárkózási stratégia kidolgozása azért is sürgető, mert egyre kevésbé lehet fejlődésünket az uniós támogatásokra alapozni. Az ukrán válságot minden tagállam gazdasága megsínyli, s hatalmas terhet fog jelenteni a közösség számára az a segítség is, amelyet az EU Ukrajna újjáépítésére megígért. Abból egyes tagállamok - például Németország - hasznot húzhatnak ugyan, de mi biztosan nem. A gyors cselekvés nemcsak a progresszív ellenzék, hanem az ország érdeke is.