- „A választási matematika egyszerű: a pénz beszél, ezt a meccset vidéken a pénz döntötte el”

Ebben a megyében Ön az egyedüli szocialista polgármester, tagja a párt országos elnökségének is. Ha egy kelet-magyarországi kistelepülés baloldali vezetőjeként néz vissza a választásokra, hogyan értékeli az eredményeket?

Utólag könnyű okosnak lenni, de nem számítottam ellenzéki győzelemre. Persze azért titkon reménykedtem egyfajta csodában, a kétharmad azonban meglepett. A választás eredményétől mégis jobban fáj és felháborít, amikor a győztes fél prominensei, megmondóemberei „legazemberezik”, agyatlannak, hazaáruló bitangnak hívják a vesztes oldal képviselőit. Azt szoktam ilyenkor mondani: nem az a hazafi, aki mámoros hangulatban bocskaiban énekli a székely himnuszt, s tettünk mi baloldaliak is annyit ezért a hazáért, mint az, aki kéttenyérnyi kokárdát tűz a mellére.

Ez a fajta üzenet azonban úgy tűnik, nem jön át, nemcsak most, hanem immár ciklusokon  átívelően. Ennyi vesztes csata után, egy narancssárgába borult térségben nehezebb baloldalinak maradni?

Nem hiszem, hogy az üzenetekkel lenne baj. Azt sem gondolom, hogy a vidéken élő ember nem elég tájékozott, hogy csak a közszolgálati médiát nézi, és csak a kormányoldal hírei jutnak el hozzá. Az általánosítást akkor sem fogadom el, ha az ellenzéki oldalról jön, ezért is szomorodtam el egyes Budapestről érkezett szavazóköri megfigyelők Facebook-bejegyzésein a „fogatlan, ápolatlan vidéki parasztokról”. A választási matematika egyszerű: a pénz beszél. Ezt a meccset vidéken a pénz döntötte el, a 13. havi nyugdíj, a fiataloknak visszaadott személy jövedelemadó, a családtámogatás, az alapvető élelmiszerek árstopja. Hozzám közel álló, meggyőződéses baloldali ember mondta, hogy azért szavaz a Fideszre, mert tőlük kapott nyugdíj-kiegészítést. A mindennapi javak itt fontosabbak az elveknél, és lehet, hogy a kocsmában az emberek összevitatkoznak arról, Orbán vagy Gyurcsány, de ha hagyják őket élni, van munka, látják, hogy jut útfelújításra, és meg tudják vendégelni a barátaikat egy-egy ünnepi alkalommal, akkor valójában szinte mindegy nekik, hogy ki a miniszterelnök. A kérdésre visszatérve: a baloldaliságom töretlen. A rendszerváltás környékén léptem be az MSZP-be, s noha azóta sokan fordítottak hátat a pártnak, vagy épp szúrták hátba, az én meggyőződésem nem olyan, mint az alsónadrág, amit leválthatok. Közben pedig azt sem tagadom, hogy istenhívő vagyok, bár nem járok rendszeresen templomba, mert a hitemet nem a külsőségek igazolják.

Úgy tartják, hogy egy faluban meghatározó szerepet játszik a véleményformálásban a polgármester, a pap, az iskolaigazgató, és az orvos. 

Politikai értelemben nem látom ezeknek az embereknek a külön szerepét, vagyis nem tapasztalom, hogy bárki közülünk arról győzködné az embereket, kire, vagy kire nem kell szavazni. Jómagam például alapvetően törekszem arra, hogy az egyházzal jó kapcsolatot ápoljak, mert azt gondolom, hogy ha a templomi élet rendben van, akkor egy olyan közösség, mint a miénk, amelyben még erősen élnek a református vallás napi rítusai, szokásai és ünnepei, elégedettebb, mintha ezen a téren hiányt kellene szenvedni.

Polgármester-kollégái, akik zömmel függetlenek, vagy vállaltan a kormánypárthoz tartoznak, éreztetik Önnel, hogy „kilóg” a sorból?

Évődnek olykor, de ez inkább csak afféle szurka-piszka, nem komoly. Van egy Polgi Band-ünk, a fülpösdaróci, az urai, a paposi, a volt géberjéni, és a nyírcsaholyi polgármesterrel közösen, egymás rendezvényein szoktunk fellépni, bohóckodunk, táncolunk, teljes az egyetértés. De félretéve a tréfát: a beruházásoknál sem látom hátrányát a pártbéli pozíciómnak. Talán azért sem, mert létrehoztunk egy társulást, „Szabolcs05” elnevezéssel, amelyben a választókerület mind a 44 települése képviselteti magát. A mátészalkai polgármester az elnöke, a térség fideszes országgyűlési képviselője, Kovács Sándor pedig rendszeresen megjelenik az üléseken, tájékoztat a pályázati lehetőségekről, az adott pénzügyi keretekről…

Ajaj… Boldog István volt fideszes országgyűlési képviselő is szervezett hasonlókat, de azt is megüzente állítólag, hogy kinek kell elnyernie a beruházásokat. Emiatt ő jelenleg egy korrupciós ügy vádlottja.

Ilyesmi nálunk nem történt, a mi falunkban például rendszeresen kap munkát egy olyan építőipari vállalkozás, amelyiknek nem áll jól a szekérrúdja a Fidesznél.  

A fideszes képviselővel köztudottan nincs rossz viszonyban.

Miért lennék? Iskolatársak voltunk, együtt nőttünk fel, a családját is jól ismerem, csak azért, mert közben két úton indultunk el, és nem egyeznek a politikai nézeteink, miért kellene megszakítanunk egy korábbi barátságot. Elismerem: ma Magyarországon sajnos az a helyzet, hogy pályázati pénzt általában nem lehet politika hátszél nélkül nyerni. De gyakran már az is elég, ha valaki nem gáncsol el egy jó ötletet pusztán politikai okokból.

Lassan két évtizede polgármester, a faluja rendre újraválasztja, akkor is, ha közben a parlamenti voksoláson nagy többséggel a Fideszre szavaznak, mint most legutóbb. Nincs ebben ellentmondás?

Volt, hogy elindultam országgyűlési képviselőjelöltként, és a helybeliek közül jó néhányan a szemembe mondták: nem fognak rám szavazni, mert azt akarják, hogy a faluban maradjak. Biztosan van olyan polgármester, aki karriert, vagy pénzkereseti lehetőséget lehet ebben a posztban, én elsősorban a szolgálatot látom benne. Nagy szavaknak tűnnek ezek, de lefordítom a hétköznapokra. Soha nem kapcsolom ki a telefonomat, éjszaka is el lehet érni, ha a faluban valakinek baja van. Volt, hogy a háziorvosékkal sütögettünk a kertben szombaton, és annyit csörgött a telefonom, hogy a végén megjegyezte: többször riasztanak engem, mint őt. Ha valaki meghal Győrteleken, annak elmegyek a temetésére, talán két-három alkalommal nem tudtam ezt megtenni az elmúlt húsz évben. Két csokrot viszek a sírra, az egyiket saját pénzből veszem, a másikat az önkormányzat nevében teszem le. Ha pedig valaki tartósan beteg, azt meglátogatom a kórházban vagy otthonában.

Mire számít, mire kell felkészülniük az elkövetkező négy évben az önkormányzatoknak?

Elég tapasztalatunk van, hogy tudjuk, most két év nadrágszíj-politika következik, aztán ha fordulunk az újabb kampányidőszakra, elkezdődik megint az osztogatás. Akinél a kassza kulcsa, annak van az osztogatáshoz ereje, vagyis az ellenzéknek sosem lesz.

Akkor ennyi?

Azt nem mondtam. De az biztos, hogy vidéken nem lehet úgy megnyerni a választókat, hogy négyévente egy-egy hónapra ”leköltöznek hozzájuk” a fővárosból, ilyen rövid idő alatt senkinek nem lehet eljutni a szívéhez. Meg kell keresni minden faluban azt a két-három embert, aki törődik a helyiekkel, jogi ügyekben eligazítja őket, vagy éppen megszervez nekik egy nyugdíjas találkozót. Nincs mese, talpalni kell, időt áldozni, ha ezt elmulasztja az ellenzék, 2026-ban ugyanaz történik majd, mint ami most.

Pártjában tisztújítás várható. Gondolkodott, hogy esetleg bejelentkezik valamilyen posztra?

Eddig azt érzékeltem, hogy a fővárosban nagyon sokat beszélnek a vidéki emberekről, és arról is, hogy az éppen aktuális választásokat vidéken lehet megnyerni. Erre a Fidesz nagyon ügyesen ráérzett, amikor 2019-ben kikapott Budapesten és jó néhány nagyvárosban: rengeteg energiát és pénzt a falvak felé irányított. Talán most van itt az ideje annak, hogy ne a központból „jöjjenek le”, hanem innen „menjen fel”, ha csak képletesen is, néhány olyan ember, aki nemcsak beszél róla, hanem érti is, mi van a vidéki Magyarországon.