A villámháborús terv kudarcot vallott, majd az orosz csapatok visszavonulásra kényszerültek Kijev környékéről, ám hiába csoportosították át erőiket a Donyec-medencébe, egyelőre ott sem tudnak átütő sikereket felmutatni - még a több mint kéthónapja ostromlott, rommá lőtt Mariupolt sem sikerült teljesen bevenni, az Azovsztal acélművekben a város védői továbbra is kitartanak. Oroszország hatalmas katonai fölénye ellenére az ukrajnai konfliktus eddig korántsem úgy alakult, ahogyan Moszkvában elképzelték, emiatt egyre többen hiszik azt, hogy Ukrajna akár a harctéren is megnyerheti a háborút. Volodimir Zelenszkij ukrán elnök az ortodox húsvétkor közzétett videóüzenetében elkerülhetetlennek nevezte a végső diadalt. Rajta kívül külföldi vezetők - például a Kijevbe külön-külön látogatást tett Lloyd Austin amerikai védelmi miniszter és Kiril Petkov bolgár kományfő abbéli meggyőzésüket fejezték ki, hogy az ukránok előbb-utóbb győzni fognak.
Kevésbé optimista azonban Ukrajna katonai esélyeit illetően Szenes Zoltán, a Magyar Honvédség volt vezérkari főnöke, aki jelenleg a Magyar Hadtudományi Társaság elnöke és a Nemzeti Közszolgálati Egyetem (NKE) professzor emeritusa.
Az ukránok erkölcsileg már régen megnyerték a háborút, katonailag is jól helytállnak, de Oroszország akkora erőfölénnyel bír, hogy Ukrajna azzal rövid távon nehezen tudja felvenni a versenyt. Nagyon sok múlik a nemzetközi támogatáson!
- hangsúlyozta a nyugállományú vezérezredes a Népszavának. Rámutatott: az ukrán hadsereg is folyamatosan gyengül, miközben az oroszok nem nyilvános kiegészítő mozgósítást hajtottak végre, csaknem 150 ezer katonát vezényeltek a frontra, átalakították a logisztikát és a vezetésirányítást. A szakember elmondta, hogy ukrán erőknek jobb a harci moráljuk az oroszokéhoz képest, ám szerinte nincs olyan jelentős különbség a szembenálló felek között olyan tekintetben, ami képes lenne ilyen vagy olyan irányban befolyásolni a háború gyors kimenetelét.
Az NKE professzor emeritusa szerint a Nyugatról folyamatosan érkező fegyverszállítmányok és hadi felszerelések csak lassan tudnak javítani az ukrán hadsereg helyzetén. A szakember kiemelte, hogy
Ukrajna számára az a leghasznosabb, ha az ukrán hadseregben használatos orosz fegyverzetből, vagy az állandóan fogytán lévő lőszerből, légvédelmi rakétákból, stb. kap utánpótlást.
Más harci eszközökkel viszont kétséges, hogy rövid távon képesek változtatni a konfliktus dinamikáján.
A nyugállományú vezérezredes kifejtette: a teljesen új haditechnika biztosításának az a hátránya, hogy egyrészt sok időbe telik, amíg ezek a fegyverek Ukrajnába érnek (politikai-jogi engedélyezések, gyártási és szállítási feladatok, stb.), másrészt az újgenerációs harci technika alkalmazására való felkészülés hosszú kiképzést igényel, mely a háború közepette, ukrán területen, nehezen megvalósítható. A probléma szemléltetésére megemlítette, hogy a folyamatban lévő magyar haderőreform részeként egy évbe telik, hogy az altiszti, tiszti állományt felkészítsék a modern német Leopárd harckocsik használatára.
Háború közben nem lehet Ukrajnát átfegyverezni
– vonta le a konklúziót Szenes Zoltán. Habár az ukránok kaptak olyan modern fegyvereket is, amelyek használatához nincs szükség hosszabb kiképzésre, ezek csak bizonyos harci helyzetekben alkalmazhatóak. “Ide tartoznak például a modern páncéltörő eszközök, amelyeket az amerikaiak, britek vagy svédek szállítanak. Ezek azonban csak a városharcban hasznosak, vagy akkor, ha van lehetőség lesből támadni - a Donyec-medencében kibontakozó, nagyerejű orosz frontális offenzíva elhárítására már kevésbé. Hagyományos hadviseléshez nehéz harcitechnika szükséges, mégpedig orosz gyártmányú” - magyarázta a Magyar Hadtudományi Társaság elnöke.
Nem jelentenek gyors megoldást az ukrán hadsereg által ismert és használt orosz típusú harci eszközök sem, amelyeket a NATO keleti tagállamai tudnak biztosítani.
Ezeket szinte mindenütt kivonták már a rendszerből, vagy ha még alkalmazzák is őket, nincsenek a legjobb állapotban, vagyis felújításra, javításra szorulnak, ami szintén időbe telik
– hangsúlyozta a szakember.
A Magyar Honvédség volt vezérkari főnöke mindent egybevetve úgy véli, hogy a nyugati fegyverszállítmányok egyelőre nem képesek kiegyenlíteni az erőviszonyokat, de segíthetnek viszont Ukrajnának lelassítani az orosz előrenyomulást, elhúzni a háborút. Szenes Zoltán ezért továbbra is azt tartja a legfontosabb kérdésnek, hogy Oroszország mikor akar leállni, Vlagyimir Putyin orosz elnök mennyivel hajlandó beérni.
A moszkvai vezetés két hete, a háború második szakaszának meghirdetésekor azt deklarálta hadműveleti célként, hogy “felszabadítja” az önkényesen kikiáltott luhanszki és donyecki szakadár népköztársaságok teljes területét. Ezen régiók 80, illetve 60 százaléka már eddig is orosz kézen volt, a támadó orosz csapatok pedig azóta óriási erőfeszítéseket tesznek a fennmaradt részek bevételére.
A térségben intenzív harcok folynak, brit források szerint az oroszok jelentős túlerőben vannak az ukránokhoz képest, tüzérségi és légicsapásokkal gyengítik az ukrán védelmet. Ha feltételezzük, hogy tényleg ennek a két oblasztynak az elfoglalása a cél, akkor május 9-éig csak akkor lehet erre esély, ha sikerül az elkövetkező napokban a legfontosabb szakaszokon áttörést elérni
- fogalmazott Szenes Zoltán. Az említett dátum, május 9 azaz jövő hétfő azért fontos, mert akkor ünnepli Oroszország a náci Németország felett aratott II. világháborús diadalt, és a várakozások szerint Putyin ebben a szimbolikus időpontban szeretne bejelenteni valamifajta győzelmet Ukrajna felett.
“Oroszország három politikai célt nevezett meg a háború elején. Az első az volt, hogy Ukrajna ne legyen NATO-tag, ezt ugye elérték. A másik a nácitlanítás volt, a szélsőjobboldali Azov-zászlóaljat Mariupolban bekerítették és részben megsemmisítették, így akár ezt is teljesítettnek tekinthetik. A harmadik Ukrajna lefegyverzése, katonai meggyengítése volt, amit szintén elértnek lehet tekinteni. Tehát Putyin elvileg ki tudna szállni a háborúból, ha ezt akarja” - állapította meg a nyugállományú vezérezredes. “Mariupolt gyakorlatilag elfoglalták, és ezzel az az ambíciójuk is megvalósult, hogy az Azovi-tenger mentén szárazföldi kapcsolatot létesítsenek a korábban annektált Krím-félszigettel” - tette hozzá.
Korántsem biztos azonban, hogy Putyin ennyivel megelégszik.
Vannak arra utaló orosz nyilatkozatok, hogy tovább mennének egészen a Dnyeszterig, hogy az egész Fekete-tengeri partvidéket elfoglalják, és ezzel teljesen elvágják Ukrajnát a tengertől
- jegyezte meg Szenes Zoltán.
A szakember ugyanakkor figyelmeztetett, a válsághelyzetet az sem oldaná meg, ha Putyin kihirdetné a győzelmet és elrendelné a február 24-én indított “különleges katonai műveletek” végét. “Ebben az esetben is egy óriási befagyott konfliktus jönne létre Kelet-Európában, eddig már jóval több ukrán terület került orosz kézre, mint amennyit a szakadárok 2014 és 2022 között birtokoltak. Ezek megtartásával Oroszország jelentős nyersanyag-készletektől és ipari kapacitásoktól fosztaná meg Ukrajnát, éppen ezért kérdés, ha az oroszok esetleg befejeznék, hogy az ukránok hogyan reagálnának arra” - fogalmazott az NKE professzor emeritusa.
Az egykori magyar vezérkari főnök nem túl bizakodó a diplomáciai megoldást illetően, hiszen egyelőre körvonalazódni sem látszik egy olyan kompromisszum, amely a szemben álló felek számára kölcsönös elfogadható. “Az ukrán elnök semmit sem hajlandó engedni korábbi pozíciójából, azt kommunikálja, hogy szeretné visszaállítani Ukrajna területi egységet és integritását. A bucsai tömegmészárlás és más szörnyűségek óta annyira megingott az egymás iránti bizalom, hogy egyre kisebb az esélye a politikai-diplomáciai megállapodásnak.
Már azt a megoldást is egyre nehezebb elképzelni, amikor mindkét fél győztesnek hirdeti ki magát és lezárul a háború. A sikertelen ENSZ-főtitkári közvetítés azt mutatja, hogy a háború tovább folytatódik, beláthatatlan következményekkel”
- mondta el lapunknak Szenes Zoltán.
Névjegy
A 71 éves nyugállományú vezérezredes 2003 és 2005 között a Magyar Honvédség vezérkari főnöke volt, előzőleg hazánk első katonai képviselőjeként teljesített szolgálatot a NATO-ban, majd 1999 és 2002 között a szövetség déli szárnyának logisztikai csoportfőnöke volt. Jelenleg a Magyar Hadtudományi Társaság elnöke és a Nemzetközi Közszolgálati Egyetem professzor emeritusa. Tudományos munkásságát nemzetközileg is elismerik, 2007 és 2014 között a Balti Védelmi Akadémia vendégprofesszora volt.
