Műholdfelvételek tanúsága szerint Oroszország kiképzett delfineket vetett be a fekete-tengeri haditengerészeti bázis őrzésére, műholdfelvételek mutatják. A delfinek feladata az lehet, hogy megakadályozzák, hogy ukrán búvárok beszivárogjanak a szevasztopoli kikötőbe, és szabotálják az ottani hadihajókat - állítja egy haditengerészeti elemző.
Az Egyesült Államok Haditengerészeti Intézet hírportálján (USNI News) jelentek meg április 27-én azok a műholdképek, ahol delfinek tartására szolgáló vízikarámok láthatóak, amelyeket a szevasztopoli hadikikötő bejáratánál helyeztek el. Szevasztopolban - a 2014-ben annektált Krímben - van az orosz haditengerészet legfontosabb Fekete-tengeri bázisa, így a szárazföldi lövedékektől biztonságos távolságban, de a tenger felőli támadásoknak továbbra is kitéve. A delfinek februárban az Ukrajna elleni támadás megkezdése körüli időben kerültek oda, és feltehetőleg olyan állatok, amelyek a hajók védelmét szolgálják vízalatti támadás esetén: feladatuk tárgyak szállítása, aknák felkutatása, búvárok elijesztése.
Bizonyos intelligens tengeri emlősök kiválóan alkalmasak ilyesféle feladatokra, mivel az állatok természetes érzékszervei felülmúlják az ember által készített szerkezetekét. A delfinek “hanglokátorukkal” képesek tökéletes sötétben 200 méterről “meglátni” egy 7-8 centiméteres labdát, és még a fémek között is különbséget tudnak tenni, így aknák felfederítésére alkalmazhatók. Az oroszlánfókák kíváló látása pedig elveszett tárgyak keresését segíti.
A hidegháborúban a szovjet haditengerészet több tengeriemlős-programot is folytatott, az egyik kiképző-bázis Szevasztopol mellett volt. 1991-ben az ukránokhoz került, akkor ők beszüntették a működését, és a 27 állatot - a delfineket, egy belugát és fókákat - Iránnak adták el. Kiképzőjük, Borisz Zurin is velük tartott, de a programról ott forráshiány miatt hamar lemondtak. 2012-ben az ukránok azonban újra elkezdték a munkát, amit 2014-ben az annektálás után az oroszok folytattak, de az akkor átvett delfinekkel az új kiképzők nem voltak képesek az általuk megszokott módon kommunikálni, és ételt sem fogadtak el, így elpusztultak. Az orosz tengeriemlős-programok azonban már tíz éve új életre keltek. Azt, hogy a delfineket élesben már bevetettek, műholdképek tanúsítják: 2018-ban a Földközi-tengeren a szíriai Tartúsz kikötőjében az oroszok néhány hónapig a most felfedezettekhez hasonló delfinkarámokat helyeztek el.
Az Északi Flotta azonban inkább belugákat és fókákat képez ki, ezek a palackorrú delfinekkel ellentétben a sarkvidéki hidegben is jól érzik magukat. 2019 májusában világszerte visszhangot keltett az eset, amikor Norvégia északi részén halászok egy szelíden viselkedő, az emberek társaságát kifejezetten kereső belugára bukkantak. A hátán egy hám volt, amire kamerát, vagy más eszközt, esetleg fegyvert lehetett erősíteni. Általános vélekedés volt, hogy a Vlagyimirnek elnevezett állat egy orosz kiképzőbázisról szökhetett meg. A szeveromorszki haditengerészeti bázis és a murmanszki tengerbiológiai intézet, amelyről informálisan köztudott, hogy az orosz tengeri emlősök katonai kiképzésének központja, Norvégia északi határaitól nincs messze.
A hatvanas évektől kezdve az USA haditengerészete is foglalkozott delfinek és oroszlánfókák idomításával, a San Diegó-i hadibázison több mint 70 delfint és 30 fókát képeztek ki arra, hogy tárgyakat keressenek és őrjáratozzanak védett vizeken. A delfineket 2003-ban az Öböl-háborúban az amerikaiak is bevetették élesben, de az USA 2012-ben bejelentette, hogy az aknakereső-delfin kiképzést beszüntetik és robotokat fejlesztenek ki erre a célra, de azt még nem tudni a program hol tart. Az amerikai military.com szerint az Egyesült Államok 2010 óta Bangorban őrzi a nukleáris arzenál negyed részét, 9 962 robbanófejet, a bázis védelmét a tenger felől delfinek is segítik.
Arról, hogy valójában mire képesek a delfinek, főleg haditettek terén, sok szóbeszéd is kering. Annak az orosz híresztelésnek hogy Borisz Zurin delfinjei különbséget tudtak tenni a tengeralattjárók propellerei között, az amerikaaiak nem adtak hitelt. Az állatokat elsősorban az ellenséges búvárok elhárítására használják: a delfinek észlelik a betolakodót, majd egy bójaszerű készüléket helyeznek el szájuk segítségével a hátukon, vagy valamely végtagjukon. Ez a szerkezet aztán a felszínre rántja a mit sem sejtő búvárt, akit így könnyedén el tudnak fogni. A nagy kérdés viszont, hogy kiképezhetők-e a delfinek gyilkolásra. Az orosz kiképzők arra is megtanították a palackorrúakat hogyan öljék meg az ellenséges búvárokat. Ezt a hátukra szíjazott szigonyokkal, vagy szén-dioxid fecskendőkkel hajtották végre. (A szén-dioxid búvárok vérében szinte azonnali halált okozó gázbuborékokat képez.) Ezenfelül öngyilkos akciókra is használták a delfineket: testükre robbanószerkezeteket erősítettek, amelyek a hajók közelébe érve felrobbantak – az állatokkal együtt.
A kilencvenes évek elején a New York Times arról tudósított, hogy bár az amerikai haditengerészet tagadta, delfineket búvárok megölésére is kiképeztek az orrukra erősített lőfegyverekkel és robbanószerekkel. Arról is tudni, hogy képesek voltak szén-dioxidos tűket ellenséges búvárokra erősíteni, oroszlánfókák pedig a lábukra jeladókat rögzíteni. A bangori delfinek léggömböket tudnak víz alatti objektumokra, aknákra vagy akár búvárokra erősíteni, amelyek azután a felszínre rántják őket. A delfineknek adott fegyver azonban veszélyes, mert az állatok idomítóik ellen is fordíthatják azt, mivel a kiképzést játéknak tekintik, nem pedig halálosan komoly tevékenységnek. Ha nincsenek gyilkos delfinek ez lehet a legfőbb oka.
