Van egy ellenzéki, vagy mondjuk úgy, kormánykritikus körökben általánosnak mondható vélekedés az Orbán-kormány működéséről: eszerint képzelt ellenségek legyőzésében páratlanul hatékony a kétharmados kormányzás, de sokkal gyengébben teljesít, amikor valódi erővel kerül szembe. Túlságosan sok alkalmunk még nem volt megtapasztalni, hogy igaz-e – mármint a kardélre hányt képzelt ellenségek száma tetemes, valóságos ellenerő viszont csak egy jött szembe 12 év alatt: a koronavírus, a ma ismert kifejlettel. Egy esetből talán hiba lenne általánosítani, de azért rögzíthetjük: az az egy azt mutatja, hogy az elmélet helyes.
Amennyiben viszont az említett működésmód hatósugarát kiterjesztjük a legyőzés rokonszakmájának tekinthető megvédésre is, máris sokkal szélesebb a merítés. A sor a magánnyugdíjpénztári megtakarításainkkal kezdődik (annak a megvédését még a 2010-es választási kampányban ígérték meg), és egészen az „olcsó orosz földgázra épülő rezsicsökkentésig” tart. Utóbbit olyannyira sikerült megvédeni, hogy jelenleg a lakossági ár hatszorosáért veszi Magyarország az orosz gázt, a különbözetet pedig adóban fizetik meg azok a legszegényebb állampolgárok is, akik nemhogy az úszómedencét, de még a szoba-konyhát sem fűtötték soha gázzal.
Tíz évnyi konjunktúra, illetve a Covid-járvány két évig tartó gazdasági hullámvasútja után most mindenesetre itt lenne a nagy lehetőség: meg lehetne védeni azon Tungsram-dolgozók munkahelyét, akiket a közelítő világgazdasági válság előszele tesz éppen munkanélkülivé. Van a történetben minden, amiért a Fidesz és személyesen Orbán Viktor háborogni szokott, ha valaki mást lehet hibáztatni: elbaltázott eladás – 2018-ban, már bőven Orbánék idején –, meggondolatlanul nyújtott sokmilliárdos állami támogatás, a kormányzat téves gazdaságpolitikájához („összeszerelő ország”) igazodó kudarcos üzletpolitika, megfejelve a segítség elmaradásával akkor, amikor az egész konstrukció fölött összecsaptak a hullámok.
Az eset – túl a személyes tragédiákon, illetve a tömeges elbocsátások miatt gazdaságilag lehetetlen helyzetbe kerülő települések problémahalmazán – azért szomorú, mert ez tényleg csupán az előjáték még, ám pontosan megmutatja, mit várhatunk a kormánytól, ha majd csőstül jönnek a csődök. Persze az is igaz, hogy láttuk már a járvány idején is, amikor a gazdaságmentésből oligarcha-kitömés lett: a legszebb példa Mészáros Lőrincé, aki úgy kapott milliárdos segítséget a közösből, hogy közben a hotelei a dolgozók felét elküldték. Azaz Nagykanizsát, Kisvárdát, Hajdúböszörményt úgy húzta be nagy fölénnyel a Fidesz négy hete, hogy az emberek nemcsak a bajt sejthették, hanem azt is, hogy mit (nem) tud ilyen helyzetben tenni értük a hatalom.
A jelek szerint mástól sem reméltek többet – ha a makói Continental ügyében történtekből indulunk ki, valószínűleg reálisan –: egyszerűen adottságnak veszik, hogy bárki uralkodik is, ha jön a krízis, csak magukra számíthatnak. És ez, ha végig gondoljuk, nagyjából meg is magyaráz mindent.