Költészetnapi lapszámunkban már olvashattak ízelítőt Kemény Gabriella április 11-én megjelent, Más világok című, második verseskötetéből (az első 2018-ban, Zsebuniverzum címmel jelent meg). A világ legszebb mondatai és A világ leggonoszabb mondatai ciklusok azonban csak a Nyitott mondatban voltak egységként olvashatóak, a kötetben a számozott szentenciák egymástól külön beágyazva szerepelnek, speciális szerepet betöltve a kontextusban.
Merthogy a Londonban élő, több mint 26 ezer követővel rendelkező Insta-költő új kötete rendkívül szép ívvel rendelkezik – le a kalappal a szerző és Turi Tímea szerkesztő előtt egyaránt ezért a tényleg briliáns architektúráért! –, melyhez viszonylag könnyen társíthatunk az olvasás során egy a kötet egészét felölelő lehetséges narratívát: a személyiségalakulás útját, az önálló szellemi-gondolati felnövés szakaszainak bemutatását – melyet meggyőződésem szerint a líranyelv megváltozása is követ.
A tagolás, az öt fázis első állomása az Egy bizonytalan nő naplója címmel ellátott verscsokor, mely a gyerek- és kamaszkor, majd a fiatal felnőttség időszakának a kibontakozó nőiesség mind biológiai, mind társadalmilag meghatározott jellegének emlékezetes, traumatikus, a párkeresésben, -találásban, -választásban, együttlétben alakuló megpróbáltatásai jegyében fogant. Nem véletlen, hogy A világ leggonoszabb mondatai itt kapnak helyet. Ám mégis A világ legszebb mondatai közül az első zárja ezt a fázist, átvezetve a következő, Talizmánok című részhez, amelyben a szerelmi kapcsolat és a Londonba költözés, valamint az ottlét megannyi részlete kap versformát. Elérve a kötet közepéhez, ami igazi vízválasztó a lírai én életében és a versnyelvének alakulásában is. Az Egy zsebuniverzum tanulságai dialógus-verspárokat foglal magába, ahol a 2018-ra keltezett versekre a 2021-re datált költemények „válaszolnak”, értelmezik, értékelik azokat újra, át- és felülírják, kiegészítik őket – de mindig önálló versként. Visszanézve, a jelenből a múltra tekintve, már kicserélődve, az utóbbit az előbbi által meghatározva (lásd „a megváltás visszafelé lehetséges”).
Amikor föntebb Insta-költőként említettem a szerzőt, korántsem valami lekicsinylő, pejoratív értelemben használtam a digitális médiaplatform jelzőt. Miért is tenném? Sokkal inkább technomédium-műfaji „besorolásként” – mint ahogy egy kis idővel korábban az adott karakterszámú SMS-versek is nagy népszerűségnek örvendtek a játékos kedvű profi verselők között is. (Az viszont érdekes, hogy kőtábla-, papirusz-, bambuszlemez- vagy könyvköltőként nem szoktunk alkotóra hivatkozni…) A saját magát is egyre szarkasztikusabb öniróniával láttató, a költeményeit hálózaton (is) közlő, közösséget építő, a műveire közvetlen és gyors (akár versek formájában is) visszajelzést kapó szerző A Z generáció egyik kevésbé ismert vitrinje című, kötetbeli negyedik fázisban az új istenek előtt hódoló, az okoseszközöket és a hálózati közeg látszatvilágát létszükségletnek tekintő, magukra is mint fogyasztási termékre gondoló nemzedéknek tart tükrö(ke)t. Miközben a digitális felhőkben (ködben) megsokszorozódott tudatok-ének valóságalapját is megkérdőjelezi – s ez nem az az út, amelyen a továbbiakban járni szeretne.
Legalábbis a kötetnek is címet adó ötödik fázis, a Más világok verseire való áttérés mindenképpen erre utal. („Ha vannak más világok, / azokba nem előre vagy visszafelé, / hanem befelé vezet az út.”) Ami nem egyfajta ezoterikus irány, inkább a korábbi, külvilág meghatározta énkép immár önálló átépítésének igénye és ennek tudatos megkezdése. Kihatva a versnyelvezetre, vagy éppen annak egyre markánsabb meghatározottságában: eldobva (de nem feledve, inkább átlényegítve) a filtereket, kényszereket, (társadalmi, költészeti) konvenciókat egy szabad alkotói (élet)folyamat előtt nyitva utat („Bármit szabad, ami megment”).
A vázolt, elnagyolt, de egyéb értelmezési (például Fodor Ákos vagy Simon Márton verselése felől közelítő) preferenciákat nem kizáró narratívánk persze csak egy a „lehetséges világok” közül, mely ezt a sok irányba nyitott, kibomlóban lévő költészetet üdvözli. De örömmel teszi, s a későbbiekben is érdeklődéssel követi felszabadult és felszabadító hangjait. (Libertine, 2022. 120 o. Illusztráció: Szinvai Dániel)
