babaváró hitel;

- Hungarikum

Az Orbán-kormányok időszakában kezdett közszájon forogni egy fanyar megállapítás: hungarikum az, ami Magyarországon világhírű. A NER-propagandagépezet azonban korántsem a valamennyi piacon versenyképes árukat és szolgáltatásokat sorolta és sorolja be ide, hanem - a nemzeti büszkeséget fényezve - így határozza meg, mi is az a hungarikum: A magyarság csúcsteljesítményét jelölő gyűjtőfogalom, amely olyan megkülönböztetésre, kiemelésre méltó értéket jelez, amely a magyarságra jellemző tulajdonság, egyediség, különlegesség és minőség.

A 2019-ben, a „családvédelmi akcióterv” keretében indított, és az akkori tervek szerint idén év végén megszűnő, vagyis egyértelműen csak a minél  több kormánypárti szavazat begyűjtésére hivatott babaváró hitel - amelynek ügyében a kancelláriaminiszter azért belengette: ha megszűnik is, majd kitalálnak helyette valami mást - mindenben megfelel ennek a kritériumnak. Nincs párja a világon annak a hitelfajtának, amely a 20 éves futamidő végéig legfeljebb 10 millió forintos, kamatmentes kölcsönt és rendkívül kedvező törlesztési feltételeket nyújt a fiatal, öt éven belül gyermeket remélő házaspároknak.

A bankok kieső kamatának megfizetését az állam vállalta magára - természetesen a költségvetési pénzekből. Ami természetes is, hiszen a szociális gondoskodásnak ára van. Nálunk azonban ez a fogalom - legalábbis a babaváró hitel esetében -  egészen bizonyosan igazi hungarikummá vált. Olyanokon is segítenek ugyanis, akiknek inkább az lenne a kötelességük, hogy maguk is jótékonykodjanak. Egy nemzeti banki felmérés szerint a babaváró hitel több mint 40 százalékát olyanoknak folyósították, akik jövedelmük szerint a felső 20 százalékhoz tartoznak, míg az alsó 40 százaléknak csak 20 százalék jutott. A sajátos kormányzati propagandaszöveg szerint nem ez a lényeg, hanem annak a nagyszerűségét illene már felismerniük a fanyalgóknak, hogy ezúttal  megteremtődött a szerényebb jövedelmű rétegek számára a kedvezményes hitelhez való hozzájutás lehetősége, amire a hagyományos körülmények között aligha lett volna mód. Aminek igazságát aligha lehet kétségbe vonni, csak éppen ennek az az ára, hogy a gazdagok kamattámogatását is az adófizetők sokaságának kell megfizetnie.

A babaváró hitel az elmúlt közel három esztendőben az ügyeskedők egyik kedvenc vadászterületévé vált. Egy részüknek esze ágában sem volt, hogy a születendő gyermek kedvező életfeltételeinek megteremtéséhez használják fel a kamattámogatott kölcsön millióit, ehelyett „szuper” államkötvénybe fektették, a babavárásról pedig eleve lemondtak, vállalva annak kockázatát, hogy a felvett hitelt kamatostul kell visszafizetniük. A "büntető kamat" alacsonyabb volt ugyanis, mint amennyit a „szuperkötvényen” kasszíroztak.

A vágtató infláció azonban most közbeszólt, az állam kénytelen volt a gyermekvállalást nem teljesítők hitelkamatát felemelni, így a korábbi hitelfelvevők 1,5-2 millió forintos kamattámogatása az új hitelfelvevők esetében 3,4 millió forintra nő, ennyit kell majd visszafizetni. Ezzel a nyerészkedésnek legalább befellegzett.