Egy Vas megyei faluban a „gyermekvédelminek” nevezett (valójában inkább „gyermektámadó”, merthogy az átlagostól eltérő nemi identitású emberek ellen irányul) népszavazási kérdésekre a választópolgárok 94 százaléka az IGEN rubrikába tette az X-et. Ez azért különösen meglepő (és abszurditásával árulkodóan jellemző is), mert a kérdéseket kifejezetten a NEM válaszokat gerjesztő szerkezetben fogalmazták meg – elsöprő népharagot igyekezvén reprezentálni az egész „gender” tudományos témakörrel és LMBTQ-kisebbséggel szemben.
Nem véletlen, hogy a népszavazást többféle okból is ellenzők nem az IGEN-voksolásra hívták fel a józanul gondolkodó embereket, hanem az érvénytelen voksolásra (minden válasz egyidejű jelölésére), vagy a szavazólapok felvételére és megsemmisítésére, mert ezek a módszerek nagyobb valószínűséggel vezetnek az egyetlen reális célra - a népszavazás eredménytelenségére -, mint a rossz kérdésekre szükségszerűen rosszul értelmezhető IGEN-szavazatok. (E stratégia végülis bevált: a közel 2 millió érvénytelen vagy felvett, de nem bedobott szavazólap következtében a népszavazás közjogi értelemben eredménytelen lett.)
A vassurányi választókörzetben minden szavazó azt az IGEN rubrikát ikszelte, amit egyik véleményformáló oldal sem kért a szavazóitól. Sem a kormánypárt, sem az ellenálló civilek és az ellenzék sem mozgósított az IGEN szavazatra. Akkor hát mi történt? Nyilván hibázott valaki:
a Főnök, az Összekötő, az Igehirdető, a Nagy Ember, az Úr azon a kis szemétdombon, ahol ez a csúfság megesett. Vagy ezek bármelyikének helybéli vazallusa. Mert ő maga sem értette jól a kérdéseket; talán nyelvtani problémái voltak; vagy összekeverte a hatalmi propagandagépezet „Folytatjuk? Igen!” szövegét; mindegy is. A jelenség alighanem annak a bizonyítéka, hogy ebben a szavazókörzetben minden szavazatot egy központból irányítottak, és a baki jellegéből adódóan az is jó eséllyel kijelenthető, hogy egy adott személytől származik a választási instrukció.
Elgondolkodtam: ha egy országgyűlési választásokkal egyidejűleg szervezett népszavazáson ez az abszurd helyzet előállt és erős bizonyítékkal szolgált arra vonatkozóan, hogy egy komplett választási körzet szavazóit „irányítják” a választójoguk amúgy titkos gyakorlásában; akkor miért ne gondoljam, hogy ugyanennek a körzetnek a másik két szavazólapját (az egyéni országgyűlési képviselőjelöltek listáját és a pártlistát) is irányítottan töltik ki a választópolgárok? Vagy legalábbis egy nagy részük. Ha ez a következtetés megállja a helyét, akkor a hatalmát már eddig is gátlástalanul, másokkal szemben kihasználó állampárt vidéken bekövetkezett választási tarolására találtuk meg a racionális magyarázatot…
A választói akarat befolyásolása, de még akár a politikai véleménydiktálás abszurd jelenségei – mint amilyen a vassurányi 370 darab téves szavazat – sem minősülnek büntetőjogi szempontból választási csalásnak. De ha tekintetünket nem korlátozzuk a tengerből vett mintára (a „cseppre”), hanem a „tenger” mozgásának okait kutatjuk; akkor a „csepp” analíziséből a tengeri folyamatokra is tudunk következtetni. Az, hogy milyen eszközökkel érik el a hatalmon lévők a választói akarat diktálását, az már a sajtószabadság, a közmédia, a nyilvánosság, az önkormányzatok, hatóságok, egyházak működésének súlyos alkotmányos, jogállamisági torzulásait jelzi. Ezek a jelzések pedig közelebb vihetik a demokratikus ellenzék politizálását a választási eredményességgel közvetlenül összefüggő tartalmakhoz.