A Magyar Helsinki Bizottság értesülései szerint május elsejétől feloldhatják a látogatási tilalmat a hazai börtönökben, de a hírt cikkünk megjelenéséig a Büntetés-végrehajtás Országos Parancsnoksága (BVOP) nem erősítette meg. Ha mégis így lesz, akkor egy kivételesen szigorú, 25 hónapos – mindössze négy hónapra megszakított – elzártság érhet véget az intézetekben, ami alatt nemcsak látogatót nem fogadhattak a fogvatartottak, hanem a nekik járó eltávozásokra sem mehettek ki. Hasonló teljes zárlatra csak a Rákosi-rendszerben volt példa, de akkor is csak a politikai foglyok esetében – hangzott el egy tegnapi online rendezvényen, ahol az elzártak és családtagjaik kapcsolattartási nehézségeire mutattak rá a jogvédő szervezet és a Fogvatartottakat és Családjukat Képviselő Csoport (FECSKE) munkatársai.
Utóbbi civil szervezet mától kampányt indít, hogy felhívja a közvélemény figyelmét: a korábban a koronavírus-járvány terjedésének megállítására alkalmazott korlátok nemcsak a büntetésüket töltőknek okoznak sérelmeket, hanem a hozzátartozóiknak, köztük 40 ezer gyermeknek is, akik nem találkozhatnak az épp bent lévő szülővel. A szervezet önkéntesei közül sokan maguk is érintettek, vagy azok voltak, és azt hangsúlyozzák: az igazságszolgáltatás ugyan csak a bűn elkövetőjét bünteti, de az ártatlan hozzátartozók is megszenvedik a fogva tartást.
Az „Otthon várunk” kampány keretében közzétett videókban családtagok mesélik el, hogy mit éltek át, amikor valamelyik hozzátartozójuk bevonul a börtönbe. Egy ideig általában semmilyen jelzést nem kaptak tőle, róla, de az is megviselte az érintetteket, amikor a feleség egy zsúfolt terem hangzavarában volt kénytelen elmondani a férjének, hogy meghalt az édesanyja.
A Magyar Helsinki Bizottság információi szerint jelenleg 19 ezer körül van a fogvatartottak száma Magyarországon, ami jelentős növekedés ahhoz képest, hogy tavaly június végén a BVOP 17 800 főről számolt be. Most erre vonatkozó kérdésünkre sem kaptunk még választ.
A Magyar Helsinki Bizottság munkatársa arról beszélt, hogy 2019 óta folyamatosan nő az előzetesben lévők száma, pedig a büntetőpolitika szigorítása járványhelyzetben különösen indokolatlannak tűnik például a szabálysértési büntetések esetében. Kovács Petra szerint a börtönfejlesztésekkel javult ugyan a fogvatartottak helyzete, de a férőhelybővítés „eredményeként” rendelkezésre álló helyeket az állam meg is akarja tölteni, ezért emelkedik ilyen látványosan a börtönlakók létszáma.
Egyelőre tisztázatlan, hogy ha az általános járványkorlátok március 7-től érvényes központi feloldása után másfél hónappal megszűnik a látogatási tilalom a fegyintézetekben, mi jön utána. Amikor ugyanis tavaly júliustól átmenetileg fogadhattak látogatót a börtönlakók, a gyermekeiket akkor sem engedték be hozzájuk, kötelező maradt a maszkviselés és „védőtávolságot” kellett tartani, vagyis nem ölelhették meg egymást a rokonaikkal. Ezeken a korlátokon enyhíteni kellene – mondják a civilek, amit viszont mindenképpen meg kellene őrizni, az a heti kétszeri, összesen 60 perces videohívás lehetősége.
Van, akinek csak egy mécses marad
A tapasztalatok szerint a hosszú időre bebörtönzött bűnelkövetők mellől a családtagok és barátok átlagban hét év alatt morzsolódnak le, ezután legtöbbjüket senki nem látogatja, nem keresi telefonon, s attól kezdve sokan értelmetlennek látják az életüket. A Mécses Szeretetszolgálat Magyar Börtönpasztorációs Társaság nekik akar kapaszkodót nyújtani, amikor levélben vagy videohívás keretében felveszik velük a kapcsolatot. Tarján Gabriella, a szervezet elnöke arról számolt be, hogy jelenleg száz önkéntes segíti a munkájukat, általában egy tagjuk egy elítélttel beszélget vagy levelez, de arra is van példa, hogy egy házaspár, egy család vagy egy baráti közösség tart kapcsolatot valakivel.
