Van egy járat Barcelona és Cádiz között, lassú vonatnak hívják, 9.05-kor indul a katalán városból, és tizenkét órával később ér a célállomásra. A Barca Cádiz elleni játéka nagyjából annyira volt szórakoztató, mint ezen a vonalon végigutazni.
Az ember csak bámul, mi lett a huszonegyedik század leglátványosabb revüjéből. Ez ahhoz képest csak kamara varieté. Xavi van, de már csupán a pályán kívül, Iniesta, Messi, Neymar, Suarez sehol, Busquets ellenben tartja magát, és a legjobb a hakniban, de a kirúgott Daniel Alves visszavett öregfiúként már úgy van, mint Frédi King: elmereng a régi szép időkön, mikor minden héten ünnepelte a hálás közönség.
Piqué egyéb okok miatt maradt ki, korrupció gyanújába keveredett.
Ám még így sem gondolta senki, hogy a fordulót a tizennyolcadik helyen kezdő Cádiz nyerni tud a Nou Campban, ahol győzni eddig soha nem tudott. Jelzem, az Eintracht Frankfurt is ritkán oktat Katalóniában, s bizony előfordul, hogy az ilyen minőségű német középcsapatokat az Alavés, a Celta Vigo, az Espanyol vagy az Osasuna is kiejti az európai kupákból.
Érthető, ha minden spanyol orgánum krízisről értekezik. Az ABC kommentárja már-már kegyetlen: „Az újabb szomorú Barca-estek egyike, amelyekről azt hittük, Xavi érkezésével véget értek. Nem arról van szó, hogy a Barca vasárnap veszített. Hanem arról, hogy elveszett.”
Az El País szerint „a Cádiz kifosztotta Barcelonát, amely nem jött ki abból a sokkos állapotból, amelyben az Eintracht Frankfurt hagyta”. A Marca úgy látta húsvétkor: „A Cádiz feltámadt a halott Barça ellen.” Az El Periodico azt fogalmazta meg: „A Cádiz súlyosbította a Barcelona válságát.” S még a barcelonai Sport sem keresett kifogást: „Xavi csapata olyan játékot játszott – írta a lap –, amely nagyon kevéssé menthető, jobb tehát elfelejteni.” Az utóbbi újság Destnek, Minguezának, Luuk de Jongnak 5-ös, Eric Garciának, Jordi Albának, Busquetsnek, Ferran Torresnek, Depaynak, Aubameyangnak, Adama Traorénak 4-es, Lenglet-nak és Frenkie de Jongnak 3-as osztályzatot adott. (A maximum a 10-es.)
Kérdés, hányast ítélne meg az újság a vezetőség tagjainak. Mert az, hogy az előbbi névsor a jelenlegi Barcelona törzse, az elöljárók súlyos mulasztásainak tulajdonítható. Dembelére lassanként úgy tekintenek, mint megváltóra, pedig hát lassú vonatútnyi távolságra van a korábbi extraklasszisoktól. (Arról nem szólva, hogy állítólagos Neymar-utódként fogadta a főnökség, majd nemrégiben el akarta üldözni, mivel haszon belőle nagyjából annyi volt, mint a fejesek döntéseiben.)
A közönség ráérzett a blamázsra, csaknem 42 ezer helyet üresen hagyott a Nou Camp nézőterén. Pedig az újabb vereségre nem volt sok esély, mivel a Barcelona 2003 óta nem vesztett két egymást követő mérkőzést hazai pályán. Szintén roppant kellemetlen, hogy a Barça vezetőit és játékosait már senki sem kérdezi a Real Madridról, illetve a királyi gárda és a Barcelona közti tetemes távolságról, ellenben mindenki arról beszél, milyen nehéz lehet akár csak a negyedik helyet is megszerezni a két kudarc és a vesztegetési ügy kirobbanása után.
Elérkezett az idő, amikor a Barcelona közelebb van a Sevillához, az Atlético Madridhoz, a Betishez, a Real Sociedadhoz, mint a Real Madridhoz. Nem pusztán a tabellán, hanem a kvalitásokban is. Ha posztonként összevetnénk a királyi gárda és a katalán együttes játékosait, a Barça szempontjából siralmas eredmény jönne ki. A különbséget tükrözi a bajnoki táblázat, valamint az is, hogy az egyik benn van a BL elődöntőjében, a másik nem tudott bejutni még az Európa Liga legjobb négy csapata közé sem. Ilyen malőr Pep Guardiola vagy Luis Enrique idejében elképzelhetetlen lett volna.
A feszültség tapintható, ráadásul a mostani játékosok az elegancia tekintetében is messze járnak attól, amelyet az etalon Barcelona képviselt. A frusztrált fiúk szünet nélkül afférba bonyolódnak a játékvezetővel. Na most, hol ott a „több mint klub”, ahol a Cádiz elleni 0-1 alkalmával a bíróval foglalkozik a zaklatott társaság? Inkább a labdával kellene törődni, mint a tiki-taka idején, de újabban csak piti vita van.
S lám, már az EL meg a Cádiz is túl nagy falat a Barça számára.
A fényes Guardiola-show-kon felnőtt katalán nézők sem tudják ezt bevenni.
