Közhely, de igaz: ijesztően bonyolult világban élünk. Olyan nagyságrendű és annyira összetett folyamatok befolyásolják életünket, melyekre alig van ráhatásunk. Ebből fakad, hogy sokan saját narratíváik szerint szeretik magyarázni a történéseket, látván: sokszor még a kutatók is csak a sötétben tapogatóznak.
Fokozottan igaz ez az Ukrajnában zajló háborúra. Az orosz invázió megindulása után egyre többen kezdtek el hinni a különféle összeesküvés-elméletekben, melyeknek ugyan olykor nem sok közük van a valósághoz, de legalább aki hisz bennük, azt eligazítják. Ilyen érdeklődés a különféle konteók iránt talán csak szeptember 11-e után volt tapasztalható. Mindenki a miérteket keresi, és sokan a meggyőződésükhöz közel álló teóriákban találják meg.
A két esemény persze semmi másban nem összehasonlítható, de ebből a nézőpontból talán igen. Ugyanis olyan mértékű brutalitással szembesülünk, melyet ép ésszel nehéz, ha nem lehetetlen felfogni. Sokkal könnyebb azt hinni, létezik valamilyen magasabb cél, mely megmagyarázza a szörnyűségeket. Pedig sajnos nincsen. El kell fogadnunk a tényt: mind a World Trade Centerben, mind Ukrajnában teljesen értelmetlenül haltak meg emberek. Több mint 20 év elteltével is nehéz felfogni a lángoló ikertornyok látványát. Így leszünk évtizedek múlva a bucsai tömegmészárlással is.
Nincs az a logika, mely a közember számára reális interpretációval szolgálna. Legfeljebb egy akad, de az még félelmetesebb. Putyin a jelek szerint valóban hisz abban, hogy Ukrajna nem létezik, és ezt most az ukrán civilek elleni irtóhadjárattal szeretné nyomatékosítani. Talán jobban tesszük, ha elfogadjuk: létezik a Földön az a fajta gonoszság, mely az átlagember számára szinte már felfoghatatlan. Ezzel szemben szinte tehetetlenek vagyunk, csak az áll hatalmunkban, hogy nem feledkezünk el a rémtettek áldozatairól.