Amikor Angela Merkel december elején búcsút intett a kancellári tisztségnek, sokan azt mondták, hogy nagyon hiányzik majd a világpolitikából tiszta látásmódja, végtelen tapasztalata, kivételes politikai érzéke miatt. De a Vlagyimir Putyin által Ukrajna ellen indított háború miatt kezd megváltozni róla kialakított kép és egy sor kérdés merül fel. Mennyire kell átértékelni a Kremllel kapcsolatos politikáját az orosz agresszió fényében? Mi történt volna, ha az Európai Unió, élén a volt kancellárral, máshogy viszonyul Vlagyimir Putyinhoz a Krím, illetve Kelet-Ukrajna egy részének elfoglalása után és jóval keményebben lép fel? Vajon ezzel sikerült volna megakadályozni a mostani drámát?
Volodimir Zelenszkij ukrán elnök nem egyszer jelezte, hogy sokkal határozottabb fellépést várna Németországtól és Olaf Scholz kancellártól hazája támogatására. Lengyelországban erősödtek a németellenes érzelmek amiatt, hogy Berlin nem lépett elég gyorsan. Pedig Scholz oroszpolitikája nem újdonság, csak a folytatása Merkelének, amit a német sajtóban sokszor „pragmatikusnak”, vagy éppen „Oroszországot megértőnek” neveztek - arra utalva, hogy a volt kancellár az orosz álláspontot is igyekezett figyelembe venni, tiszteletben tartani és valamiképpen beépíteni saját politikájába.
Ebben személyes okok is közrejátszottak. Merkel gyerekkora óta közel érezte magához az orosz kultúrát, irodalmat, tinédzserként orosz nyelvi versenyt nyert, s amikor Putyinnal találkozott, sokszor nem is németül beszéltek egymás közt, hanem oroszul. (Putyin KGB-ügynökként az NDK-ban szolgált, így kiválóan tud németül.)
A volt kancellár felelősségének kérdése Németországban is egyre erőteljesebben merül fel. Ezt jelzi, hogy pártja, a CDU, amelynek majdnem két évtizeden át állt az élén, úgy érezte, hogy a nyilvánosság előtt is ki kell állnia mellette. A kereszténydemokraták kijelentették, az ukrajnai háborúhoz nincs köze a volt kancellár politikájának. De a CDU-nál is akadnak kérdőjelek. Ezt mi sem mutatja jobban, mint Johann Wadephul, a párt parlamenti frakciója alelnökének kijelentése: Szeretném, ha Angela Merkel hamarosan találna időt és alkalmat arra, hogy alaposabban nyilatkozzon Oroszországgal kapcsolatos politikájáról. A Neue Osnabrücker Zeitungnak adott interjújában ugyanakkor azt is hozzátette, hogy ő, a maga részéről „alapvetően helyesnek” tartotta ezt a politikát.
Ennél is határozottabb állásfoglalást várt a volt kancellártól Wolfgang Kubicki. A hárompárti kormánykoalíció legkisebb tagja, a liberális FDP és egyben a Bundestag alelnöke felszólította a volt kancellárt, hogy adjon magyarázatot. Fontos lenne a német közvélemény számára, hogy a volt kancellártól hallja, megbánta-e ugyanazt a hibás álláspontot, mint amit én is képviseltem – jelentette ki a Der Spiegelnek. Kubicki elismerte, hogy ő is tévedett Putyinnal kapcsolatban.
Mario Czaja, a CDU főtitkára ellenben úgy látja, hogy a történtekért nem szabad hibáztatni Angela Merkelt. „Ez Putyin Kreml-béli bűnöző klikkjének háborúja Ukrajna ellen. Elhamarkodott lenne azt állítani, hogy Merkel akár részben is felelős lenne az ukrajnai drámáért” – hangsúlyozta. Szerinte a Merkel tizenhat évi kancellársága alatt folytatott Oroszország-politika nem jelent hátrányt a párt újjászervezésénél. (Mint ismeretes, a CDU szeptemberben katasztrofálisan szerepelt a parlamenti választáson, lemondásra kényszerült az addigi pártelnök, Armin Laschet, s utódának decemberben Friedrich Merzet választották meg.)
Volodimir Zelenszkij ukrán elnök egyáltalán nem volt megértő a volt német kancellárral. Felszólította, hogy utazzon el Bucsába, amely az orosz rémtettek szinonimájává vált. Mint fogalmazott, itt közvetlen közelről láthatná, mennyire elhibázott volt a németek Oroszország-politikája.
Zelenszkij elsősorban azzal vádolja Merkelt, hogy 2008-ban megakadályozta hazája NATO-csatlakozását. Akkoriban Németország és Franciaország elviekben nem zárta ki ugyan integrációját az észak-atlanti szövetségbe, de Oroszországra való tekintettel ellenezték a gyors csatlakozást.
Az ukrajnai tragédiát látva felmerül a kérdés, ha Merkel előre sejtette volna, hogy a Kreml agresszióra készül, másként viszonyult volna-e Putyinhoz. Mateusz Morawiecki lengyel miniszterelnök személyesen meg is szólította őt: Kancellár asszony, ön a háború kezdete óta hallgat. Pedig éppen Németország elmúlt 10-15 éves politikája vezetett ahhoz, hogy Oroszország ennyire uralja a nyersanyagpiacot – mondta.
Merkel visszavonultan él és egészen idáig tartotta magát ahhoz az elhatározásához, hogy a politikából való távozása után nem kommentálja sem a bel- sem a külpolitika történéseit. Most azonban kivételt tett és szóvivője útján jelezte: kiáll a 2008-as NATO-csúccsal kapcsolatos döntései mellett, egyúttal határozottan elítélte Ukrajna megtámadását. Azt is világossá tette, hogy nem kíván több nyilvános nyilatkozatot tenni Oroszország-politikájáról.
Frank-Walter Steinmeier német elnök ezzel szemben a nyilvánosság előtt kért bocsánatot Oroszországgal kapcsolatos politikájáért.
Elismerte, sosem gondolta volna, hogy Vlagyimir Putyin valaha is képes lesz megtámadni Ukrajnát és túlértékelte az Északi Áramlat 2 gázvezeték szerepét. Késői beismerése nem hatotta meg Zelenszkijt: bár a német elnök szerdán lengyel és balti kollégáival akart tartani Kijevbe, nem kívánt találkozni vele.
Természetesen nem biztos, hogy ha Merkel másként viszonyul Putyinhoz, akkor nem tört volna ki a háború. Az is tény, hogy többször is kifejtette nem éppen hízelgő véleményét Putyinnak. Például egyértelmű üzenetet küldött az újságírónő, Anna Politkovszkaja 2006-os meggyilkolása kapcsán, s kérdőre vonta az elnököt.
A volt kancellár szerepét azért sem érdemes egyoldalúan szemlélni, mert ő volt az egyetlen nyugati vezető, aki képes volt szót érteni az orosz elnökkel. Akár úgy is feltehetnénk a kérdést: megtámadta volna-e Putyin Ukrajnát, ha még mindig Merkel a kancellár? A Krím, illetve Kelet-Ukrajna megtámadását Merkel sem tudta megakadályozni, de számos későbbi telefonbeszélgetésük talán hozzájárult ahhoz, hogy legalább nem eszkalálódott a helyzet.
Egyéb szempontokat is figyelembe kell venni. Ha Merkel már évekkel korábban előre látta volna Putyin háborús terveit, biztosan ő is támogatta volna, hogy az addiginál sokkal többet költsenek a Bundeswehrre. Csakhogy ezt óriási belpolitikai felháborodás fogadta volna, különösen a nagykoalíciós partner szociáldemokraták, valamint a környezetvédők részéről. Nem csak a volt kancellár, de az SPD is rendkívüli megértő volt Putyin politikájával. Az Északi Áramlat 2 gázvezeték melletti kitartás sem kizárólag Merkel hibája, az SPD abban is váltig támogatta. Az viszont egyértelműen Merkel felelőssége, hogy ennyire függővé tette Németországot a Gazpromtól és túlontúl hitt Putyinnak.
